Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-13 / 7. szám

requisituma a gondolatok világos és szabatos kifejezése. A liberális theologia legalább a dogmaticai téren, ezzel sem dicsekedhetik. Ha valaki nem ismerve az ő művészi terminológiájukat, valamely vallási tárgyról hallja őket beszélni, elhinné, hogy a szt. irás vagy a hitvallás nyelvével van dolga. Beszélnek teremtésről, megváltásról, bűnbocsánatról, megigazolásról ; beszélnek újjászületésről, Krisztus istenségéről, mindenhatóságáról, feltámadásáról. Egyház-politikai agitatiojukra — összevetve nyilvános felolvasásaikkal — eszünkbe jut a patriarcha szava : „A hang Jákob hangja, de a kéz Ezsaué.' Játszanak a kifejezésekkel. Egy a fogalom jegye, de különböző a fogalom maga. Valóban, ha meggondoljuk, miszerint Krisztus istenfiu'ága alatt Istennel való közösségének ideális magaslatát ; feltámadás alatt szelle nének folytonos hatását, működését a keresztyén gyülekezetekben ; mindenhatósága alatt vallás-erkölcsi öntudatának függetlenségét a külvilág zavaró befolyásától; továbbá teremtés alatt az örök világteremtést — ami aztán nem is teremtés többé ; — megigazulás, bűnbocsánat alatt Istennek a bűnösökkel szemben soha meg nem szűnő kegyelmi viszonyát stb. értik : lehetetlen igazat nem adni ama francia diplomatának, ki a/.t allitá, hogy »a nyelv nem a gondolatok kifejezésére, hanem azok elrejtésére való.8 E tapasztalat semmi esetre sem vethet kedvező világot a liberális theologiára. Az igazság érdeke felül áll a tudomány egy vagy más formáján : az lehetőleg adaequát jegyet kiván minden uj eszme számára, s elvi ellensége az oly kifejezéseknek, melyek elévült nézetkörből származva, az uj felfogásnak többé meg nem felelnek. Ahol az ellenkezőt látjuk, ott megszűnik a bizalom a tudomány iránt. (Vége következik.) Masznyik Endre, tiszaföldvári ev. s. lelkész. Az „Unbewusst" bölcsészete. III. Hartmann könyvének metaphysikai részét a tudatos és tudattalan szellemi tevékenység összehasonlításával kezdi meg. Az összehasonlítás mindenütt az előbbinek előnyére üt ki. A tudattalan nem fárad ki, nem betegszik meg, míg a tudatosnak elevensége, egészsége a materialis szervek épségétől fiigg. Ha segít is valamit e kimerültségen a munkaváltoztatás, ez nem tarthat sokáig, a központi szerv élenyveszteségének — alvás alatt — visszapótlásáig beáll a tehetetlenség. Nem igy van azon szellemi jelenségeknél, melyek a tudattalanhoz közelebb esnek, például az érzelmeknél: ezek napokig sőt hónapokig eltarthatnak, mikor a gondolkozás kimerült estve, az érzelmek annál élénkebben lépnek elő. A tudatos képzet továbbá kötve van az érzékiség alakjához. Gondolkozásunk az emlékezetből előszedett érzéki képek összekötésében vagy azok elvonásában áll. A tudattalan képzetben — azt kell legalább hinnünk — a dolgok ugy terjesztetnek elő, amint azok magokra nézve vannak. A tudattalan nem ingadozik, nem kételkedik, a meggondoláshoz időre nincs szüksége. Ez nem azt teszi, hogy időn kivül történik, mert azért meg van idői helye az idői tünemények sorában, amennyiben csak a tüneményvilágba benyulása által nyer létezést. De a tüneményvilágtól eltekintve tényleg időtlen, azaz időn kivül van. A tudattalan továbbá nem téved. Mit ez ellen felhozhatni, hogy például a még szarvatlan fiatal marha döfölőzik s a keselyű minden táplálékát szétzúzza mintha kígyó volna ; ez a szervezet gépilegességének műve, mely szervezet megalkotásában a tudattalan egyszer mindenkorra teljesítette a munkát, mit egyes esetekben kell vele cselekednie. A tudattalannak nincs szüksége visszaemlékezésre, mi nélkül a tudatos nem boldogulna ; jóslátásánál fogva mindent tud és egyszerre. Ezért a tudattalan mindig tökéletes, további tökélyesítése elképzelhetlen. Benne akarat és képzet elválhatlan egységgé van összekötve, mik a tudalomban külön vannak. A tudalom az értelem emancipatiójának lehetősége az akarattól. Schopenhauer állítását, mely szerint minden szellemi tevékenység csak az agy normális functiója altal jön létre, oda módositja Hartmann, hogy az egészen tudatossá csak itt válhatik. Alaki és anyagi tekintetben ez a szerves képződés legfőbb terméke. Az o.ooi vonal átmérőjű idegcsövek egymást keresztező fonadéka ez, hol az anyagcsere sokkal gyorsabban történik, mint a test egyébb részében, mi okból a vérnek oda tódolása is nagyobb. Aztán az agy — respective a nagy agy a a testi élet organikus functioira nem bir közvetlen jelentőséggel : működése tehát nem testi, de szellemi. Az agynak vagy az azt helyettesítő dac-csomóknak emelkedő tökélyességével emelkedik az állatok szellemi képessége, míg a testi functiokat minden állat egyenlően jól végzi. 30 — 50 év közt növi ki az agy magát az embernél ; ekkor jut tetőpontra a szellemi működés s kellő minőség mellett az agy mennyisége arányban áll a szellemi erő mennyiségével. Constatált tény, hogy a művelt osztály s művelt nép agya aránylag nagyobb s fejlettebi . és pedig ez utóbbi öröklés következtében. Hogy a gondolkozás anyagfelhasználással jár, kitűnik abból, hogy a gondolkozásban kifáradunk. Ismeretes, hogy a kevés testi erővel járó ipari foglalkozás emberei — szabók, csizmadiák — leginkább szaporítják a vallási és politikai rajongók számát, agyműködésre fordíttatván az izmoknál megkímélt életerő. Mert gondolkozni s nagy testi erőfeszítést tenni egyszerre nem lehet, mint ezt magán kiki tapasztalhatja. A lelki betegségek gyakran onnan vannak, hogy a beteges agyrészek működése túlnyomó; ezek gyógyulásának — néha közvetlen a halál előtt — visszatér az ép elme. Minden zavarása az agyműködésnek zavarása a tudatos szellemiségnek. S az is jellemző, hogy éppen a lelki bajok leginkább örökölhetők, egyenes bizonyságául annak, hogy a tudatos szellemi élet a testhez illetőleg az agyhoz van kötve.