Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-08 / 6. szám

A tények azt mutatják, hogy nem eléggé. Tekintsük például az ifjúság vallásbeli oktatását. Először is a közkézen forgó vallási kézi könyvek mind alak, mind tartalom tekintetében nagyrészt oly primitívek, sivárak és érdektelenek, hogy a tanuló gyermekeknek és ifjaknak sem értelmét, sem képzeletét, sem érzelmi világát nem képesek megragadni és foglalkoztatni A mi pedig a tanitást illeti, a lelkészek ritka kivétellel még a confirmációra való előkészitéstől is távol tartják magukat. Hadd tanítson mindent a tanitó ! Pedig ma, midőn a tanitó már szintén szakember, s mint ilyen, még a felekezeti iskolákban is sokkal inkább a közművelődés, mintsem az egyház szolgálatában áll, követelve kellene követelnie a lelkésznek azt a jogot, hogy leendő hallgatóit ő maga készíthesse elő az egyháztársadalmi öntudatos életre. Vájjon kiket terhel itt a mulasztás: a világiakat, vagy egyháziakat-e? Továbbá tekintsünk be theologiai akadémiáinkba. Lelkész-képző seminariumok-e azok, vagy csak theologiai iskolák ? Ugy tapasztaljuk, hogy csak az utóbbiak. Jeles tanárokban — jó órában legyen mondva! — nem szűkölködünk, de igen is érzékenyen szűkölködünk jeles rendszerben. Mik ezek az iskolák a németországi, svájci, francia- és angolországi hasonnemű intézetekhez képest : Ezek leendő hivatásuk magaslatára emelik, mert nevelik az iijakat; a mieink azonban csak kenyér-tudományt osztogatnak, a hivatást pedig rábízzák az ifjak isten-adta lelkületére ; fejlesztés helyett engednek fejlődni kit-kit azzá, a mivé fejlődni képes; holott nálunk az volna a kívánatos, ha minden lelkész egyszersmind igazi missionarius is volna. S ismeretek dolgában is milyen szegényes útravalóval hagyják el ifjaink a theologiai akadémiákat: Öt jó karban levő theologiai akadémiánk áll fenn, de sem egy jó dogmatikai, sem egy valamire való exegetikai, sem egy számot tevő pastoralei kézikönyvünk nincs. Kéziratból tanulnak, a mit tanulnak, és saját szaktudományuk mezejére legfölebb csak egy, többékevésbbé tágas ajtón látnak be a szerint, a mint az előadó tanár, ki hallgatói nagy többségére nézve az egyedüli forrás, tágabban vagy szűkebben nyitja föl szemeiket. Már pedig minden értelmes ember tudja, hogy egy „pensum" nem annyi, mint az egész „tudomány." Igaz, hogy ez egyszersmind irodalmi baj is; de mindenesetre baj és sok egyéb bajnak szülő oka. Ezt a körülményt elég volt egyelőre csak így futólag érintenem; úgysem a bolygatás, hanem pusztán a bajok forrásaira való mutatás a célom. Végül tekintsünk be az egyes lelkészi lakokba. Van-e azokban igazi vallásos élet, komoly tudomány és hivatási öntudat: Fájdalom, azt tapasztaljuk, hogy e fontos jelenségeket inkább kivételekűl, mintsem szabályokúi fedezhetjük föl. A hiányos készültségű s még hiányosabb nevelésű uj lelkészek beülnek hivatalukba, vagy jobban mondva parochiájukba, végzik az ismeretes functiókat s aztán éldegélnek, hol csöndesebben, o * ' hol zajosabban, a mint prochiájuk anyagi ereje, a helyi társaság és saját egyéni vérmérsékletük engedi, vagy diktálja. Ha liberális iskolából kerültek ki : fitogtatva propagálják a tél túl megemésztett, vagy esetleg félre értett tanokat; ha pedig orthodoxból: mogorva elvonultsággal keseregnek a világ romlottsága, vallástalansága fölött, s tehetetlen lemondással zárkóznak el az élettől, mint a melylyel már vagy nem lehet, vagy nem érdemes bíbelődni. Egyik sem veszi észre, hogy ő egy darab életnek a középpontja, hogy neki minden irányban hatni, építeni, sőt teremteni a hivatása. A különben is gyér szakirodalommal keveset törődik ez is, az is; bizonyságaim a tengődő vallásirodalmi vállalatok; a nagy irodalom s tudomány haladása és vívmányai pedig többnyire anélkül suhannak el előtte, vagy fölötte, hogy észrevenné, avagy épen saját céljaira kizsákmányolná azokat. Prédikációi csak prédikációk, de nem szónoki müvek; előadása csak papolás, de nem gyújtás, tettre ragadás művészete; hallgatóval való érintkezése csak személyes társalkodás, de nem igazi cura pastoralis gyakorlása. Remélem, lesznek oly igazságos olvasók, kik e sorokban nem megtorlást, hanem olyan tükröt fognak látni, melybe nagyon érdemes belenézniük még azoknak is, kiknek lelkiismeretét semmi mulasztás öntudata nem terheli. Az egyházi férfiak képezik az egyházi élet savát. Vigyázzanak, hogy a só meg ne izetlenüljön! Laicus.