Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-12 / 50. szám

molysága és méltósága azonban Zomboritól is megköveteli, hogy ahova vetni valója nincs, ne szemeteljen ott. Én pedig immár bucsut mondok. Sajnálom, hogy fiatal ember létemre, kissé talán erélyesebb hangon kellett szólanom, amint illik. Az igazságos, — minden érdek- elfogultság- és megvesztegetéstől ment kritika parancsolta ezt; hogy meggyőződjék Zombori Gedő úr miszerint a gyarlóságokat nem hogy az apák, de még a fiak se valami kedvezően fogadjak. „Et quod natura dederat, voluisses pati, Nec illám expertus esses contumeliam, Nec hanc repulsam tua sentiret calamitas.4 Szabó Imre, balogi ref. s. lelkész. BELFÖLD. Az országos törvények és a r. kath. klérus. Minden dolognak létele, és megmaradása attól fiigg, ha az a maga törvényét megtartja, ha pedig annak törvénye akármi módon megrontatik : akkor magának a dolognak romlani kell.* Locke. Valóban nem lehet csodálni, ha az ellenzék évrőlévre sürgeti a vallás-szabadság sérelmeinek orvoslását az országgyűlésen; mert a reformátió óta nem volt a vallásszabadságra vonatkozó oly kérdés, mely a nyilt és világos törvények értelme dacára is, a magas klérustól félre magyaráztatva, eredeti tartalmából fenekestül együtt ki nem forgattatott volna ! íme egy példa a sok közül. Méltóztassanak erre azok felelni, kik határozottan állítják, hogy még csak nyomát sem látják Magyarországon a vallási türelmetlenségnek, és a vallást illető törvények tiszteletben nem tartásának. Az eset következő. Történt Tolnamegyében Nagy-Kajdacson, miszerint folyó év. febr. i-sején, házasság köttetett egy özvegy r. kath. férfi és egy özvegy reform, vallású asszony mint házas felek közt. Idő folytában a reform, vallású asszonynak leány gyermeke született, kinek leendő keresztelése be is jelentetett az ilető bába által a ref. lelkésznél. És mi történik ? míg a ref. lelkész várta volna a keresztelésre kijelelt időt és órát, azt vette észre, hogy illetéktelenül a helybeli róm. kath. plébánus megkeresztelte. Erről a reform, lelkész értesülve, óvását jelentette ki a róm. kath. plebánussal szemben és figyelmeztetve a törvényekre, követelte vissza az anyakönyvbe való bevezetés végett, az illetéktelenül megkeresztelt leány gyermeket. Erre a róm. kath. plébánus ur, bizonyosan az ő papsága személybeli elsőbbségétől vezéreltetve, szórólszóra így válaszolt: »A kájdacsi rom. kath. plébánia hivataltól. A nt. ref. lelkészi hivatalnak Kajdacson. Tegnapi napon levelét vévén, arra hivatalos tisztelettel van szerencsém válaszolni, u. m. Déér György r. kath. és Nagy Erzsébet helv. vall. szülők leány gyermekét igen is megkereszteltem és pedig a szülők határozott kívánságát a, kik már egybekelésük előtt két tanú jelenlétében, önként, anélkül, hogy erre kényszeríttettek volna, előttem kijelentették, hogy mindkét nembeli gyermekeiket a róm. kath. vallásban fogják neveltetni. Igaz ugyan, hogy az 1868 LIII. t. c. 12 §-a azt rendeli, miszerént vegyes házasságból születendő gyermekek közül a fiuk atyjok, a leányok pedig az anyjuk vallását követik, ámde a róm. katli. püspöki kar augusztus hóban Budapesten volt tanácskozmánya és saját püspökömnek september hóban 1858/1880 szám alatt kelt utasítása, a fent idézett törvényt akkép magyarázza, miszerént ezen törvény csak azok részére hozatott, a kik lemondván jogaikról, egybekelésük alkalmával eleve nem intézkedtek gyermekeik jövendő neveléséről. A szülők kizárólagos köréhez tartozván, meghatározni gyermekeik vallásos nevelését. Továbbá az 1879. évi büntető törvénycikk 53. § a szerint csak azon lelkészek büntetendők pénzbírság vagy börtönre, kik a szülők akaratja és beleegyezése nélkül vennének fel kiskorú gyermeket más vallásban, mint a melyet az 1868 LIII t. c. előir, és azokra, a kik ezt a szülők beleegyezésével teszik, a XL büntető t. c. semmi büntetést nem szab. A midőn tehát a fent nevezett keresztelést, a kérdéses vegyes házasságban teljesítettem, tettem azt a magyar kath. püspöki kar utasítására és saját püspököm meghagyása folytán, távol lévén tőlem egyházi viszonyaink legcsekélyebb sértegetése is. Ki egyéb aránt állandó hivatalos tisztelettel vagyok Kajdacson, November 22-én 1880. Szántó Zsigmond plébános/ . Igy állván a dolog, nekem az itt közlött levél alaki tartalmára nézve azon megjegyzésem van, mint eskettető papnak, miszerént az állítás, hogy fent említett vegyes házasfelek a szülők határozott kívánságára, már egybekelésük előtt, két tanú jelenlétében, önként, anélkül, hogy erre kényszeríttettek volna, kijelentették plébános úr előtt, hogy mindkét nembeli gyermekeiket a róm. kath. vallásban fogják neveltetni, téves és rosszakaratból származott állítás, hogy ne mondjam, paphoz illetlen ráfogás, és mende-monda; mert hiszen életben vannak azon násznagyok, kik a házasság körül szolgálva, minden időben, ha kívántatik, befogják bizonyítani, hogy plébános úr messzire eltért az igazmondástól. Mondatik ugyan, hogy Magyarország soha sem fog lenni színhelye olyan jelenségeknek, melynek a felekezetesség terén történtek, és folyvást történnek Német-és Franciaországban. No még csak a kellene ! újra felidézni azon rémtetteket, melyeket egy időben a hatalmas klérus a szegény protestánsokon elkövetett, erőszakosan elvéve templomaikat, iskoláikat, egyházi alapít-