Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-12 / 50. szám

ügyek a napirendről mindenkorra eltűnnek. Az egyről pedig, a theologiai akadémiáról, ha Isten megengedi, szándékszom külön cikkben szólani. Másodszor, Révész Imre úr nem régen tett azon nyilatkozata, hogy hazánkra nézve reforinátió ünnepet nem ismer, azon furcsa gondolatot támasztotta bennem, hogy eszerint igazuk van a katholikusoknak, ha állítják, hogy vallásunknak nincsen sem isteni, sem történelmi kiinduló pontja. Tudom, hogy az 1517. évi október 3 1 -ke Németországra; Zwinglinek 15 19. évi ujévnapjáni predikátiója, valamint Kalvinnak a genfiekhez 1541-ben intézett levelének eme záradéka: Mit használ, ha a kívülről betörő farkasokat elverjük, ha a nyáj járványok által belül felemésztetik és tönkre megy * a svájci reformatióra vonatkozik; de mégis azt hittem, hogy a hitjavitás kezdetét nálunk is felleljük valahol, ha máshol nem, legalább Dévay Mátyás időtáján*) Harmadszor a dunántúli helv. hitv. egyházkerületben a legfontosabb szabályzat, a lelkészválasztási szabályzat változik, mint a híressé lett dulcignoi kérdés. Volna még más felsorolni való, de nem bántom. Elég, ha a felsoroltakra nézve kiemelem, miszerint szóló bizonyítékai ama vádnak, melyet Szontágh Pál a gyűléseken oly igen emlegetni szeret, hogy ^amabiles nobis nostrae confusiones.€ Pedig, ha nem is vagyunk szervezve zsinatilag, szükségből elégségesek volnának a mi eddigi önkormányzati berendezéseink arra, hogy egyházi életünkben a siirü összekoccanások és zsurlódások divatból kijöjjenek. Az ehhez szükséges eszköz nem más, mint szigorú objectiv eljárás, mely okvetlenül létezik ott, hol szemünk előtt tartjuk azon igazságot, hogy az egésznek jóléte feljebb való az egyes akaratéinéil és jóléténél. Ebből nem következik, hogy tehát az egyesnek akaratát eltiporni és jólétét megsemmisíteni kell; nem ! De következik az, hogy minden keserűség mellőzhető, ha kellő időben kellő intézkedések történnek és az egyes a többség előtt tágít. Következik továbbá, hogy nálunk protestánsoknál, hol hierarchikus papi kaszt nem létezik, lelkészek és világiak, magasállásuak és alantabb-O j o valók hivatva vannak, vállvetve krisztusi szere*) De következik-e ebből, hogy ünnepet kelljen szentelnünk. Ez az, a mit R. kétségbe von. S z e r k. tettel előmozdítani egyházunk javát és oly állapotot teremteni, hol az erős magával emeli a gyengét a tökéletesedés mindig magasabb pontjára. Tántoríthatlan hitem, hogy ily módon például a négy ágostai egyházkerületnek már régen megvolna egy egyöntetű önkormányzati szabályzata, hogy továbbá a két testvér egyház legalább kifelé már egy tömörült egészet képezne. A mi pedig a belkormányzatot illeti, úgy ez uton ritkábbak lennének az összeütközések az egyház és az esperesség, az esperesség és a kerület, a kerület és az egyetem között, mert mielőtt valami difficilis ügy nagy zajjal a nyilvánosság előtt tárgyaltatnék, inkább sietne egyik közeg a másikat szeretettel a helyes útba igazítani >

y

suh rosa.c

< Lehet, valaki arra figyelmeztet engem, hogy mind az, mit én itt lehetségesnek tartok, eszmény és ábránd, de akkor én bátor volnék, legalább ,sub rosa€

megjegyezni: hogy nem hiszem, mert az akarat, a szeretet, az ügybuzgóséig és az önmegtagadás hatalma mindenható. Bierbrunner Gusztáv. TÁRCA. Az „Unbewusst" bölcsészete. (Folytatás). II. Analógiája az ösztönnek embereknél a jóslátás (Hellsehen). Váltóláz vagy más betegség idején nem ritkán megtörténik, hogy a beteg előre megmondja a görcsös rángatózás beállásának s végződésének idejét. Ugyanez megtörténhetik az alvajárónál vagy delejes alvónál is. Pythia előre megmondta mindig a bekövetkező exstasis óráját. így nevezik meg néha a somnambulok betegségök gyógyszerét, terhes betegek a maguk vagy más halálos napját. Az állat pedig megérzi halálát s elrejtőzik; ezért ritkán lehet állati csontvázat szabadban találni. Schvedenborg megérezte Stockholm égé sét. Efféle divinatioban a régi bölcsészek közül Epicurt kivéve egy sem kételkedett s lehetetlennek a maiak sem mondják. A IV-ik fejezetben álláspontját jelöli meg Hartmann, nevezetesen indokolja, miért kell az akarat mellé felvenni a képzetet is princípiumul. Minden akarat kifelé törekvés a jelenlegi állapotból. Senki sem akarhat anélkül, hogy ezt vagy azt akarja ; oly akarat, mely nem akar valamit, nincs; csak határozott tartalom által nyeri meg az akarat a létezés lehetőségét s a tartalom a képzet. Már Aristoteles megmondta, hogy törekvés nincs képzet nélkül. téve, hogy van akarat, kell lenni képzetnek is PÁPA