Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-12 / 50. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI VATA L : VIII. ker. Máriautca 10. sz. 1, em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 írt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. ÍMP Teljes számú pélcLéin-yokilca-l mindég- szolgáLlliat-cink:. Előfizetési felhívás „PROTESTÁNS EGYHÁZI és ISKOLAI LAP" 1881-dik évi, huszonnegyedik, 1-ső félévi folyamára. Előfizetési ÖLIj : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. Sub rosa. Báró Ambrózy Lajos, volt bánáti ág. hitv. ev. esperességi felügyelő 1860. jun. 24-én Bécsből, — hol akkor időzött — a nevezett esperesség minden egyházához külön-külön ^expresslevelet^ intézett, melynek bevezetése így hangzott : ^Ő cs. k. apostoli Felsége, legkegyelmesebb urunk 1860. évi Május 15-én kelt legmagasabb udvari parancs által nekünk, a mi vallási törvényes szabadságaink tekintetében a megnyugtatás áldását megadni kegyeskedett. Isten tartsa meg 0 Felségét! Miután most egy esperességi gyűlés megtartásának útjában akadály nem áll, ezennel kötelezve érzem magamat, mint a tisztelt esperességnek utolsó választott felügyelője, az esperesség egyházait egy, Temesvárott Julius 4-én tartandó esperességi gyűlésre keresztyéni szeretettel meghívni/ Ma is élénken emlékszem még azon lelkesült örömre, melyet e levél Hajdusicán idézett elő a Damaszkin családnál, mely család gör. kel. vallású, csak Damaszkin György neje, Földváry Etelk^ ág. hitv. Utóbb tudtam meg, hogy emez öröm kis keretben ábrázolta azon majdnem általános örömöt, melylyel a fenthivatolt legmagasabb udvari parancs protestáns és nem protestáns honfiak és honleányok szíveit töltötte el. A szabadság hajnalát üdvözlő öröm volt ez. Azóta egyházi életünk hajója alatt húsz év folyt le az örökkévalóság tengerébe. Aki e két évtized eseményeit az előttünk volt időszak viszonyaival elfogulatlan párhuzamba teszi, kénytelen bevallani, miszerint egyházunk helyzete szemben az állammal és a kiváltságos — a róm. kath. — vallással szilárdult és javult. Összevetve ugyanis az 1868. évi vallásügyi törvényeket a büntetőtörvény egy némely idevágó §§-saival, el kell ismernünk, hogy az állam, mennyire adott körülményei között lehetséges, körén belül a vallásfelekezeti súrlódások megszüntetését tűzte ki céljául, s hogy így, ha még tökéletesen nem is, de mindenesetre jó részben az 1848. évi 20-ik t. c. érvényesítése meg van közelítve. Más tekintetben is gyarapodott egyházi éle-99