Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

testvéreimet szíveskedjenek felhívásunkat elfogadni s az ivet bármi csekély adományaikkal vissza küldeni. Sőt ti is, azon tanuló társak, kiknek hol s merre létetek felől tudomással nem bírunk, és így ívvel hozzátok nem járulhatunk, ha eljut hozzátok ez a hév szózat, ne zárkozzatok el az ismeretlenség ködfátyolába, de filléreitekkel élteteknek s érzésteknek tanújelét adni kegyeskedjetek ! Az adakozások annak idejében e lapok hasábjain névszerint közöltetni s így nyugtatványoztatni is fognak. Kis Gábor. bocsátás elve, s ama másik szemökbe dobott nézet között, melynek legenyhébb kifejezőjéül álljon itt e latin közmondás: „similis simili gaudet S ez menti eljárásukat, melyet részemről szükség esetén is csak ugy tartanék jogosultnak, ha az óvástétel, feliratképen az illető fensőbb (s talán roszul értesült) egyházi hatósághoz terjesztetnék. Ezt kívánná az ügy szép rendje és még egyébb is, ha azt akarjuk, hogy ref. egyházunkban mindenek ékesen és jó renddel menjenek. De hát így szüli egyik tévedés a másikat ! Azonban én nem bírálni akarok, melyre meg én nem vagyok jogosítva. . . Csupán elvi szempontból óhajték szólani az ügyhöz, hogy elmondjam én is meggyőződésszülte nézetemet, részint a lapokban, részint társas körökben felmerült, s itt az egyházkerületet, amott az egyházmegyét, de legkivált az egyházmegye lelkészi karát sújtó s elitélő téves nézetekre. Azt hiszem az ellentétes nézetek közt sikerült az igazat feltalálnom, melyből a következtetést itt és amott levonhatja mindenki; s ha már a történteket meg nem történtté tenni nem lehet, a szigorú bírálat és elitélés helyett fent és alant a kölcsönös beismerés alapján bocsánat foglalja el a szíveket, s annak szelleme fog lebegni az ominozus ügy s közelebbről érdekeltek felett. A békességnek és szeretetnek Istene velünk 1 K. . s. . i. A Tarczy-ünnephez. A Tarczy-ünnep még egy jelentékeny részéről kell a nyilvánosság előtt megemlékezni. Nevezetesen nem csak azt tettük, hogy, kik november 5-én Pápán valánk, a tisztelgő küldöttségek sorai között mi is testületileg megjelentünk, s Véghely Dezső egyházkerületi aljegyző mindnyájunk által helyeselt meleg szavakban nyilvánitá azt a tiszteletet, azt a hálaérzetet, melyben hisszük, szívesen osztakozott velünk e haza terein annyi tanulótárs: hanem az ünnepet megelőzőleg már régebben bocsátottunk ki egy felhívást, hogy mi, Tarczynak volt tanítványai, ugy a Tarczy névnek tisztelői, a jubiléum emlékeül, filléreinkből rakjunk össze egy szegény sorsú — de szellemileg tehetséges tanulót segélyező Tarczy alapot. E felhívás, istennek legyen érette hála! szépen megtermette és termé gyümölcsét, az eredmény már eddig fölül emelkedett — a költségek levonása mellett is, a másfélezer forinton. Az adakozók között találkozunk olyanok neveivel, kik Tarczynak nem voltak tanítványai soha, hanem mint tisztelői, mint ügybarátok a szent célra szívesen meghozták részvétük áldozatát. Az alap munkásai még egyre dolgoznak, az érdekeltség melege még nem hült ki, a fillérek folytonosan érkeznek, és hull az áldás arról az élőfáról, melynek ágait syrnbolümáért, nem egyszer annyi avatatlan kéz tördeli. belliivé íveinknek jelentékeny része még nem érkezett vissza, a kibocsátók nevében kérem tanítvány-KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A Gusztáv-Adolf-egylet 34-ik nagygyűlése. Karlsruhéban sept. 14 d. u. 3 órakor gyűltek a gyűlési követek és vendégek a városházára, hol Lauter főpolgármester a város, Zittel dekánus a helybeli G. A. e. és egyháztanács nevében üdvözölték a vendégeket. Mindketten ugy jellemezték e várost, mint nem tisztán protestáns várost, de mint az egyházi béke egyik központját, a protestáns egyházi unió egyik székhelyét és mint a G. A. egylet 27 év óta buzgó tagját. Válaszolt ezekre Dr. Fricke G. A. egyleti elnök. Felhozá, hogy Bádenben 1855-ben egy ősrégi evangélikus városban, Heidelbergben üléseztek nagy lelkesedés közt, most egy minden tekintetben uj városban ünnepelnek. Karlsruhe ugyanis f. é. junius 17-én ünnepelte 165-ik születésnapját. Fenséges fejedelmei ápolása, vidor lakói hű munkássága folytán virul Karlsruhe, mint a reggeli harmattal csillogó rózsa, melynek gyökérszálai, az alapítók szellemében, a mai felekezetek iránti türelem és elismerés talajában terjednek szét. A G. A. egyletnek úgymond, ugyan nincs köze az egyházi unióhoz, de voltaképen mégis egyesíti tagjait az evangyéliomi egyház e közös alapjan : „Hit egyedül Istennek a Krisztusban való kegyelmében és a szentírás egyedül* ez alapon állva munkálkodik a szórványban élő evangyéliomi testvérek beteg- és halálos ágya körül. Ily munkában pedig részes lehet a leghatározottabb lutheránus, a leghatározottabb református és uniált lelkiismeret. Hogy pedig a külső és 'belső harc mellett magasztosabb eszméről van tudomásunk és békén nyujtunk egymásnak segédkezet a munkához, ez képezi egyletünk hatalmát és legmélyebben fekvő okát azon áldásnak, melyet az Ur gazdag és meg nem érdemlett kegyelméből munkánkra adott. Méltatva azután a bádeni G. A. e. működését és e tartomány egy háziasságát, megköszöni az üdvözleteket s kéri az urat, hogy ez ünnepélyt a diasporából idejött testvérek erősítésére, az egyleti munkásoknak uj tettre buzdítására, e város polgárai és polgárnői részére olyanná engedje tenni, mint napsugárt a magasból, mely szíveikbe hasson. Átmentünk azután 4 órakor a városháztéren fekvő