Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-14 / 46. szám

az osztr. polg. törvénykönyv hazánkban is kötelező volt, tudták ezt s azon analógiánál fogva, hogy hiszen az osztrák törvényekből sok mást is átvettünk mi : ezt az intézkedést szintén követik. És én magam részéről, addig míg positiv határozatunk lenne e tekintetben, ifjabb papjaink figyelmébe is az osztrák jó és helyes törvénynek emez intézkedését szoktam ajánlani. A józan ész, az igazság, az emberszeretet mind e mellett szól. A létező zűrzavar az uj büntetőtörvény által még fokoztatik. Ki van ebben mondva, hogy ezentúl nem lehet a vegyesházasságok kötésénél becsületszót kérni arra, hogy a gyermekek mind a kath. vallásban fognak neveltetni. Az 1868 évi 53. t. c.-ben meg van már tiltva a reversalis vétele, az óta hát becsületszóra járta a dolog. Most 'már erre is azt mondja az uj büntetőtörvénykönyv, hogy ezentúl ilyet kivánni a papnak két havi börtön s 300 frt pénzbírság terhe alatt tilos. Ennek folytán határozta a magyarországi kath. klérus a tavaszon azt, hogy a törvénynek ugyan meghajol; de a vegyes házasságok ünnepélyes megáldásától távoltartja magát. Az úgynevezett ^passiva assistentia<<

:

marad csak fenn, mely szerint az illetőket bevezetik a házasultak anyakönyvébe s gyermekeiket „nem szerint" megkeresztelik. Miféle gondolatok keletkeznek ezek láttára és hallatára egy jóérzésű, hazafias protestáns papban, ki az ilyen méltányos és igazságos törvényt mindig tisztelettel veszi: megint nem kell magyarázni. Ez a vegyes házassági ügy különben olyan régi >;

)

lapis offensionis/ hogy e miatt kellett már 1842-ben az országgyűlésből Lonovics csanádi püspököt Rómába XVI. Gergely pápához küldeni, aki csak nagy unszolásra engedte meg, hogy , vegyes házassági kötéseket is létesítsenek a róm. kath. papok. Az ember, — legalább a protestáns ember — igazán elcsodálkozik azon, hogy dacára az efféle bajoknak, késik a polgári házasság iránt való törvény. Mindenki tudja, hogy az igazi szerelem nem néz vallási különbségre; nem rang, állás, kor s több effélére, mivel az ^vak*; mindenki tudja, hogy a házasság sokkal inkább társadalmi intézmény, mint vallási: a magyar nép azért legnagyobb részben meghajlik az idevágó egyházi intézmények előtt; tűr és vár. Hogy a már eddig is összezilált, zűrzavarossá tett házassági ügy még jobban szőtt-font legyen, hogy alaposan soha el ne intéztethessék: odalökött ujabban egy rendeletet a belügyminiszter is, meghagyván a lelkészeknek, hogy a gyermekek törvényes vagy törvénytelen voltát ugy állapítsák meg, mikép minden kereszteléskor kérjék elő a házassági levelet vagy más e nemű igazoló iratot. No ebből megint szép dolgok fognak előkerülni. A főváros1

' bábáknak már meg van hagyva, hogy ha keresztelni visznek : ezt az irást is vigyék. A bábák megkeresik az illető anyakönyvvezetőt, hogy adja ki az irást; ez rá sem hallgat, vagy pedig kéri munkájának diját. A dologból huzavona lesz. Biróságokhoz, majd a minisztérium elébe kerül az ügy, és jön egy rendelet, mely a lelkészeket kötelezni fogja az ilyen igazolványnak ingyenes kiállítására. Sokan azt hiszik, hogy még az nem elég ha szolgál a lelkész ingyen a minisztériumnak, az alispánnak, a szolgabírónak, a törvényszéknek, a sorozó bizottságnak, a választási elnöknek, a kir. ügyésznek, az árvaszéknek, a járásbíróságnak, a községi elöljáróságnak, a körorvosnak stb. stb.; hanem szolgáljon már most a bábának is. Hosszú sorát tudnám még az efféle ferdeségeknek, iránytalanságoknak előhordani, de minek ? A ki nem vak, látni fogja ezekből is, hogy egy papnak (kivált ha hozzá valaki még protestáns pap) a helyzete száz oldalról kényes és bizony, talan; látni fogja, hogy a törvények és eljárási formák, melyek között munkáját végezni kell, oly hiányosak, határozatlanok, mikép vezérlői ezek egyátalán nem lehetnek. Körültekintő okosság, tudományos bő készültség, gyakorlati jártasság kell ahoz, hogy a protestáns pap helyét azon scyllák és charibdisek közt kellőleg megállja, hova őt rendeltetése vezette. Víski K. Bálint.