Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-07 / 45. szám

vassuk, már Debrecenben is több ref. sírhalmon lobogott az égő kanóc, Nagyváradon meg egy ref. papi egyén olyan requiem-félét tartott a templomban. Ezek a tünetek elvitázhatlanúl kath. befolyásra vallanak, melynek hatását lelkészeinknek kellene még csirajában, társadalmi úton elfojtani. * Az enesei és bezii ág. h. népiskolák számára Eőry Kálmán, győri asztalosmester 200 frtos alapítványt tett oly célból, hogy annak kamatai évenkint a szegény sorsú tanulók részére bevásárlandó könyvekre és tanszerekre fordíttassanak. * A fugyii ref. templomot Biharmegyében, elpusztítással fenyegeti a Sebes-Körös árja, mely oly erősen rohan a nevezett templom töltésének, hogy azt a legkisebb áradásra menthetlenül el fogja mosni. E műemlékünket fenyegető baj orvoslása céljából már megkerestetett az alispáni hivatal, s felkéretett arra, hogy a fugyii templom ár elleni megvédése érdekében minél hamarább intézkedjék. A szóval tehát rendben volnánk, hátra van a tett ! * Katholikus bank a fővárosban. A „National Ztg* újságolja, hogy párizsi tőkepénzesek és kikergetett jezsuiták a bécsi osztrák tartományi bank mintájára Budapesten kath. bankot szándékoznak allítani. Ajánljuk nekik, hogy előmunkálatul dolgozzanak ki egy kath. egyszeregyet. Attól tartunk, hogy a csalhatatlansági dogma figyelembevételével készítendő egyszeregyben 2X2=5! * Tarcy Lajos jubileuma e hó 5-én az ünnepelthez méltóan ment végbe. Addig is, mig bővebb tudósítást közölnénk, megemlítjük, hogy Pap Gábor üdvözölte Tarcyt a dunántúli ref., Karsay Sándor az ev. egyházkerület, Bocsor István a ref. tanári kar nevében. Pápa városa, az ottani ref. és ev. gyülekezetek, a jubiláns tanítványai, kik ezüst koszorút nyújtottak át, a gymnáziumi növendékek, s az önképző-kör részéről küldöttségek tisztelegtek. Az ünnepelt, kihez számos üdvözlő távirat érkezett sok kitűnőségtől, királyi tanácsossá neveztetett ki. Lakoma, faklyaszene s táncvigalom képezték az ünnepély többi részét. A veterán tanár jubileumát nagy közönség részvétele élénkítette. * Tanitók veszedelme. A „Kárpát*-ban olvassuk, hogy a munkácsi g. kath. püspöki kormány a hatósága alá tartozó egyházmegyében mintegy 40 beregmegyei tanítót vizsgáztatott meg, kik képezdét nem végeztek. Mivel ezek közül egyik sincs képesítve, hivataluktól felfüggesztettek s állomásukra pályázat hirdettetett. Azonban legkisebb aggodalmuk sem lehet, hogy uj erők által kiszoríttassanak, mivel az ily állomásokra, hol az egész fizetés lakáson kivül alig megy 30—40 frtra, bizonyára kötéllel sem tudnak képesített egyéneket fogni. * Nazarénusok Békésmegye területén eddigelé csak Orosházán és Csabán mutatkoztak. A hódmezővásárhelyi és sarkadi próféták azonban most már Mezőberényben is próbálják a szerencsét. Kilátásaik azonban ezen ág. h. ev. és ref. községben a lehető legcsekélyebbek. NECROLOG. Id. Sipos János emlékezete. gyönyörűséges igáját, szép és felemelő gondolat. Megharcolni ama nemes harcot, a pályát megfutni, a hitet megtartani, mindez több szenvedéssel, mint gyönyörrel, több hálátlansággal, mint hálával jár. A boldogúlt Id. Sipos János, belényes-ujlaki lelkésznek is kijutott a szenvedésekből a maga osztályrésze. Igaztalanok lennénk ázonban, ha elvitatnók, hogy hányattatásai közepett is nem találta meg nemes érzületének, buzgóságának jutalmát. Igenis megtalálta a családi élet körében, megtalálta tiszttársai szeretetében, tiszteletében, kik élte utolsó napjáig kimutatták iránta a rokonszenv, elhunytával pedig a kegyelet tiszta érzelmeit. Csak azok tudták őt igazán méltányolni, szeretni és becsülni, kik közelében éltek. Az ő igénytelen egyszerűsége nem engedte, hogy nagyobb körben fényeskedjék lelkének világa, ép ezért a kik távol éltek tőle, nem ismerhetvén becsületes lelkületét, magyaros jellemét, sokszor inkább ártalmára voltak törekvéseiben, mint elősegítették volna. Kényelemben soha sem élt, mert szerény jövedelmű egyházakban lelkészkedett. Az önfentartás és gyermekeinek tisztességes taníttatása nehéz teherrel súlyosodtak vállaira, és ő e terhek és hányattatások közepett sem feledkezett meg önmagáról, mert a kortól elmaradni bűnnek tartotta volna. Nem volt nagy szellem, de azon kis körben, melyben élt, melynek éltét s munkásságát szentelte, a maga helyét becsülettel betöltötte. Az irodalomról soha sem feledkezett el. Ha anyagi állása engedte, 3—4 lapot járatott, de egy egyházi lapja mindég volt, s főkép a Prot. Eeyli. és Isk. Lap volt az ő kedves vendége, mellyel, ha talán nagyon is szabadelvű cikkeket olvasott belőle, gyakran el-elvitázgatott magaban. Bátran állíthatjuk, hogy sok társánál, kik őt talán föl sem vették, több ismerettel és jártassággal bírt az irodalom terén. Hivatalaban pontosságot, lelkiismeretességet tanúsított. Míg testi ereje meg nem tört, buzgón munkálkodott egyházanak anyagi előmenetelén ; de már 3 év óta gyengülvén testi ereje, nem vihette ki terveit. Utolsó napja e földi életben okt. 17-ike volt. Vasárnap volt épen. Kisebbik fiat, ki mellette segédlelkész volt, betegagyához híván, meghagyta neki, hogy az előljarókat templom után hivja be hozzá. Megható, magasztos, de fájdalmas jelenet volt, midőn az elöljáróság a községi jegyzővel belépett, s megállottak öreg lelkészük betegágya előtt. Még egyszer erőt nyert a sokat szenvedett test s a beteg lelkész felült ágyában ; még egyszer fellángolt a nemes lélek, még egyszer megmozdultak az ajkak s a nyelv szólni kezdett. „Érzem, úgymond, utolsó órámat, búcsút akarok tőletek venni. Engedjetek meg, ha nem felelhettem meg pásztori kötelességeimnek ugy, a mint óhajtottam. Mikor közibetek jöttem, már megtört harcos valék.* Ekkor az elöljárók egyhangúlag meghatva felelék: „nyugodjék meg tiszteletes uram, meg voltunk elégedve szolgálatával, szerettük mindnyájan.* És ekkor utoljára felemelé kezeit, megáldá őket, s kezet fogva mindenikkel, végbúcsut Közel fél' századig hordozni az Urnák terhes, de vett- tőlük.-Azok az erős természetű, kemény szívű em-