Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

birtokába megy át. 5., Kossuth bankjegyeinek teljes gyűjteményét alulirt szintén az evang. lyceumnak ajándékozza. Isten áldása kisérje a jó szándékot ! Kelt Podolinban — Szepesm. — 1880. évi szeptember 17-kén. Sólyomi József, kegyes tanítórendi áldozár, volt gymnás. igazgató.4 E nagylelkűséggel szemben csak azt óhajtjuk, hogy isten áldása kisérje a kegyes alapítót és jó szándékát! A tápintézet alaptőkéjére nézve a következőket említhetem fel. 1760 óta a tápintézetnek külön és tetemes alaptőkéje volt. Később — tán az 1811 -ik évi devalvátió folytán, mikor az iskolai tőkék értéke tán az 5-öd részre reducáltatott, — az alumneumi alap is kárba veszett. A megmentett tőkék — a patronátusi gyűlés megegyezésével — a tanárok fizetésére fordíttattak. Ismét később az iskolai tőkék egy kissé megerősödtek ugyan, de az alumneumnak, egészen a mai napig, nem volt külön alapja. A kiadás pedig — szükség esetében — az iskolai alapból fedeztetett. Némely család mai napig is fentartja ajánlási jogát. így például Pongrác Fédor ur (néhai Pongrác Imre alapítványa értelmében) két ifjút ajánlhat a késmárki alumneumba; Platthy János úr (a Buchholz-alapitvány értelmében) egyet; Platthy Gyula úr (a Buchholz alapítvány értelmében) egyet; Kubinyi Kálmán úr (az Ambrózy-alapitvány értelmében) egyet; Detrich Dániel úr (az Ambrózy-alapitvány értelmében) egyet ; Palugyai Gusztáv úr (Palugyai-féle alap. értelmében) kettőt ; Lehocky János ur (Lehocky Márton alapítványa értelmében) kettőt. Az utóbbi két ur ajánlási joga kétséges. Az alumneumi évi díj 16 forintot tesz. Kik joggal ajánltatnak az alumneumi jótéteményesek sorába, azoknak 10 forint elengedtetik s így ők egy egész évre csak 6 forintot fizetnek A lelkészek és tanitók fiai, valamint továbbá a seniorok és portansok csak 12 forintot fizetnek. A Stencel- és Sólyomi-féle alapítványok tán lehetővé teszik, hogy még több szegény ifjú jut majd az ingyenesek, illetőleg jótéteményesek sorába, mint eddig. A Sólyomi-féle alapítvány történetére nézve még a következőket kell elmondanom. Sólyomi úr szeptember 18-kan Podolinból Késmárkra jött, s a legelső tanárt, kivel találkozott, arra kérte, hogy őt a lyceum felügyelőjéhez vezesse. Két tanár kíséretében a felügyelő úrhoz menvén, e szavakat mondotta : „Egy kis pénzt hoztam az uraknak, elfogadják-e ?4

„El, és pedig hálás köszönettel4

, volt a válasz. Erre Sólyomi úr 16 darab 50 forintos bankjegyet tett a felügyelő úr asztalára. Mikor a felügyelő úr az intézet nevében köszönetet mondott, Sólyomi úr e szavakra fakadt: „Kérem, hoztam én még 8 darab aranyat is4

(a fentebb kijelölt célra). A mint ezeket letette, azt mondá : „No és végül — itt van Kossuthbankóim teljes gyűjteménye, ezt is a lyceumnak ajándékozom.4 Míg alulírott az „elismervényt4

írta, azalatt Sólyomi úr szájából még e szavakat is hallotta : „Csak azt sajnalom, hogy nincs legalább 10,000 forintom ; mind oda adnám önöknek/ Mikor pedig az elismervényt kezeihez vette, azt mondá: „így hát készen volnánk — ajánlom magamat.4 Le a kalappal e nagylelkűség előtt ! Nem is akarok semmi magyarázatot hozzácsatolni. Csak azt mondom : vannak tettek, melyek legédesebb jutalma azok boldogító öntudata. A derék és lelkes öreg urat az isten még sokáig éltesse, hogy tettének jutalmat még sokáig élvezhesse. Zvarínyi Sándor, gymn. tanár. TÁRCA. A vasárnap megszentelése. Külföldi, nemcsak egyházi, de politikai lapok is foglalkoznak a vasárnap megszentelésének kérdésével. Tárgyaltatik az birodalmi és szövetségi gyűléseken. Tudjuk, hogy a német birodalmi gyűlés a birodalmi kancellart megkereste, hogy a postai- és távirdai hivatalnokoknak vasár- és ünnepnapokon a megfelelő vasárnapi nyugalom, illetve a vasárnap megünnepléséhez szükséges idő adassék meg. Brémában, e nagy és élénk kereskedelmi városban, mely már hosszabb idő óta fáradozik e tárgyban, számos és tekintélyes kereskedők egyesültek azon célból, hogy vasárnapokon üzleteiket becsukják ; a mely indítvány élénk viszhangra talált. Schiveicban, midőn e sorok irója néhány év előtt ott időzött, folytak már a vasárnap megszentelését célzó mozgalmak. Genf kantonában van is egy egylet, mely a vasárnap megszentelésének előmozdítását tűzte ki magának célul. A berni szövetségi tanács, egy speciális eset alkalmából azt határoza, hogy az 1840-ik évi május 22-én kibocsátott körrendelet tartandó szem előtt, melynek értelmében sátoros ünnepeken, valamint 8 nappal azok előtt, sem hétköz- sem vasárnapokon táncmulatságok nem engedtetnek meg. Hasonló mozgalom folyik Schleswig-Holsteinban, Olaszországban, Görögországban. Sőt Amerikáról is olvasható, hogy a vasúti igazgatóságoknak a vasárnapi nyugalmat mindinkább kiküszöbölő törekvése ellen oppositió támadt. Örvendetes jelenség, hogy a vasárnap megszentelését célzó törekvések mindinkább gyökeret vernek hazánkban is és tekintélyes kereskedelmi cégek, amint ezt e lap f. évi 28 dik számában olvassuk, szövetkeznek, hogy a vasárnap megszentelését előmozdítsák. Mondjuk, örvendetes jelenségek ezek, melyeknek célja a népnek megtartani vagy visszaadni oly kincset,