Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

ben a prot. népek messze kimagaslottak erkölcseik szelídebb, nemesebb volta által más vallású népek felett; az ujabb időkben pedig, egyházunk áldásos hatása más egyházak híveinél is érezhetővé lévén, az egész nyugoti keresztyénség ujjá született, a régi vadság, kegyetlenség, türelmetlenség szellemét tova űzve, mindinkább a felebaráti szeretet s a szelid humanismus lelke által vezéreltetik. S ne véljük, hogy a vallásosság s hitbuzgóság tekintetében is hátrább volna korunk a réginél, hogy a buzgó elődök háromszáz éves lelkiismeretes munkálkodása, folytonos oktatása, feddődzése azt eredményezte volna, hogy a világ felé haladjon. Valójában nem. Nekünk protestánsoknak nem szabad a vallási téren a jelennel, a létezővel soha megelégednünk, nekünk nincsenek csalódhatlan szentséges pápáink, szent remetéink, nincsenek ^verus Israelitá*-ink, kiket mint a tökéletesség hibátlan példányképeit tekinthetnénk; mi gáncsolódunk, panaszkodunk szüntelen, s előre tekintve ott látja egyházunk maga előtt folyvást az ^Excelsior* jelszót, a haladás elvét kitűzve ; de ha néha-néha visszatekintve, korunkat az előbbi időkkel összehasonlítjuk, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a valódi vallásosság azon csemetéje, melyet dicső reformátoraink elültettek, hovatovább erősbödik, s mindig nemesebb és nemesebb gyümölcsöket terem. Az meglehet, hogy a levél s a léha virág megritkult e fán, de a gyümölcs azért, s néha talán annál inkább érlelődik. Templomaink igaz, hogy mai napság kevésbbé népesek, a prédikációk rövidebbek, a confessiok erőtlenebbek ; de az Úr lelke, azt hiszem, nem gyengült meg bennünk. Mily hosszú sorát lehetne felmutatnunk hazánkban is, még inkább külföldi testvéreinknél azon intézményeknek, egyleteknek, áldozatoknak, melyek erősen magukon viselik a keresztyénség jellegét, melyeknek alapját azon Jézusi mondat képezi: ki egygyel ezek közül jót tészen, velem cselekszi aztÉs a hála fohásza egy-egy megmentett szerencsétlen társunknak, azt hiszem, kedvesebb ál/ dozat az Ur előtt, mint egy értelmetlen, babonás tömeggel zsúfolt templom oltárfüstje. S azon oltárok füstje is, melyekre itt célzok, nem oly sötét, komor szinü ma már, mint vala egykor. Az evangeliomi világosság sugarai behatolnak ma már az antik góth templomok keskeny ablakin is ; s az a láthatatlan kéz, mely egykor Balthazár előtt a ^Mené, mené, tekéi, uparsin* szavakat a falra irta, ezen templomok ajtaira is kiszegezte Luther 95 tételét és a ^de libertate Christiana* munkáját. Azt hiszem, nem csekély ma az oly templomok száma, melyek külsőleg még a régi jelvényeket viselik, de bensejökben a valódi evangeliomi világosságnak s szabadságnak nagyobb mértéke lakozik, mint ezelőtt pár száz évvel sok úgynevezett evangeliomi egyházban. De reformátoraink működésének áldásos hatása nem csupán a szorosabb értelemben vett vallás-erkölcsi élet körében nyilatkozik, kihat az a szellemi életnek egész területére. Álmélkodva csodálja sok ember azon nagyszerű fejlődést, mely a tudományok különböző ágaiban az ujabb időkben tapasztalható ; arról azonban legtöbben megfeledkeznek ma már, hogy a wittembergi vár egyik kapuja előtt rakott tűz nem csupán a pápai bullát emésztette meg, de egyszersmind azon évezredes békókat is, melyekkel a különféle tudományágak le voltak nyűgözve ; feledik azt, hogy a Helvétia bércei között keletkezett szellem nemcsak a vallás, de a tudományok templomait is sok régi bálványképtől, s a kábitó tömjénfüsttől megtisztitotta, s ha nem is rögtön, de idők multán iiditőleg, uj életet tenyésztőleg hatott az a tudományok mezején is. Mi protestánsok azonban elevenítsük fel minél gyakrabban emlékezetünkben azon nagy érdemeket, melyeket a 16-dik század reformátiója a tudományok uj életre költése érdekében szerzett magának; ne habozzunk elismerni, hogy az evangeliomi egyház volt a világi tudományoknak leghívebb dajkája, még ha ezen tudományok egy némely ága az ujabb időkben evangeliomi vallásunk ellen fordul is. Mi Krisztus vallását és egyházát soha nem féltjük a tudomány ébresztette viharoktól. A keresztyénség első századaiban az egész tudományos világ ellenséges vagy legalább közömbös állást foglalt el a keresztyénséggel szemben, és ez mégis diadalmaskodott a régi világnézlet felett; anynyival inkább mai napság nem félünk az Ur hajlékainak összeomlásától, sőt úgy érezzük, hogy minél szabadabban, s minél szélesebb körre kihatólag fejlődnek a tudományok, annál inkább erősödik, s annál szélesebb alapot nyer Krisztus szelleme s az ezen szellemtől áthatott evangéliomi egyház