Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-24 / 43. szám

197) A hosszúfalusi műfaragó ipartanműhelylyel kapcsolatos m. kir. állami felső népiskola értesítője. Igazgató Veres Sándor. Növendékek sz. 64, kik közül 34 ág. h., nemzetiségre nézve 52 magyar. A kertészet gyakorlati oktatása megkezdetett. A konviktusban 13 növendék volt. A vidéki növendékek egyrésze benlakott az intézetben. Iskolai takarékpénztár állíttatott. 198) A kaposvári hat osztályú allamgymnasium értesítője. Igazgató Cselko József. Értekezés : A szülők s az iskola, Mortenson Edétől. Tanulók sz. 244, kik közül 122 zsidó, iii r. kath. stb. Inselt Samu, mindaddig, míg Kaposvárit lakik, évenkint 100 frtnyi ösztöndíj adományozásara kötelezte magát. 199) A karlovici gör. kel. szerb főgymnásium érsitője. Szerb nyelven. 28-dik évfolyam. Igazgató Lazics István. Értekezés Zsivanovics Jánostól és Gercsics Jakab karlovici volt gymn. igazgató necrológja, az igazgatótól. Tanulók sz. 205, kik közül 23 r. kath., 1 ág. h., a többi gör. kel. ; magyarországi 57. Mivel Karlovic az újmódi Horvátországon belül esik, gymnasiumaban a magyar nyelvet nem tanítják. 200) A kassai állami gépészeti közép-ipariskola tudósitványa. Igazgató Szakkay József. Értekezés: A gépészeti iparos szakoktatás kérdéséhez, Tetmajer Károlytól. Növendékek sz. 55. A lefolyt évre az intézet budgetjét az országgyűlés 13.300 frtban állapította meg. 201) A kassai sz. Orsolyáról nevezett apácák zárdájában levő r. kath. tanitónőképző-intézet értesítője. Igazgató Vandracsek Károly prépost. Növendékek sz. 50. Ezen intézetben minden évben csak egy osztály van; a lefolyt tanévben a 2-dik osztály állt fenn, jövőre a 3-dik nyittatik meg. Az intézet a tanulmányi alapból 500 frttal segélyeztetik. Fenallása vagyis 1860 óta száznál több, különböző vallásfelekezethez tartozó okleveles tanítónő került ki belőle. TÁRCA. Egyházi magtárak. A ki egyházi életünk folyását figyelemmel kiséri, szomorúan kénytelen tapasztalni, hogy a lelkészi s tanitói fizetések beszedése miatt igen sokszor felbomlik az egyház belhivatalnokai s a hívek közötti békesség, egyetértés és szeretet. A hol a lelkész és tanitó készpénzzel évnegyedenként fizettetnek, vagy pedig meghatározott u. n. fixum fizetést kapnak, ott nagyon természetesen jó rend mellett mindenek ékesen és szép rendben folyhatnak ; de a hol a lelkész és tanitó keresztes vagy vékás élet fizetést, hozás szénát, szekér fát kapnak, ott igen sok kellemetlenségök van a belhivatalnokoknak fizetésök behajtása körül, s ha akár a mennyiség akár a minőség miatt emel panaszt a szegény lelkész vagy tanitó, azonnal kész a békétlenség s egyenetlenség. Igaz ugyan, hogy egyházi törvényeink szerint a lelkészi s tanitói fizetéseket a hívek egyszerre s egy napon tartoznának beszolgáltatni, s azoknak mennyiségére s minőségére az egyházi elöljáróság köteles szigorúan s lelkiismeretesen felügyelni. Ezen törvény azonban a legtöbb helyütt csak irott malaszt: hozza a fizetést kiki a mikor akarja vagy teheti egész esztendőn ; a szegény pap vagy tanitó szerencsés, ha év végéig megkapja fizetését ; igen sok helyütt azonban a hátralék évről-évre szaporodik. Ha az egyházi elöljáróság a törvényre támaszkodva, erélyesen szorgalmazza a fizetések behajtását, lesz érte a lelkésznek, tanítónak s egyházi elöljáróságnak annyi kellemetlensége, hogy Isten a megmondhatója; megtörténik az is, hogy az egyházi elöljáróság s különösen a gondnok megunván a meg nem érdemlett bántalmakat, miknek ki vannak téve, leköszönnek s marad minden úgy, a mint volt. Az altalam elmondottak igazolására egyházi életünkben — fájdalom — elég példát talalhatunk. Ha mar ezen bajnak okat vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy ez nem egyedül a vallásos közönynek kifolyása. Én legalabb sajat tapasztalásom után — ezen baj fő okául híveink anyagi szegénységét tartom. Nem akarom részletezni azon okokat, melyek híveink szegényedését elősegítik, elég az, hogy meg van a baj; a bellnvatalnokok fizetései napról-napra csonkulnak, s ha paphalal vagy változás esetén az egyh. kerület által meghatározott díjminimumhoz szigorúan ragaszkodunk, igen sok anyaegyházunk meghal talán örökre. Lelkésztársaim közül sokan úgy vélekednek, hogy azon egyházakat, melyekben a lelkészi fizetés a meghatározott díjminimumot meg nem üti, leányosítani kell, s nem látnak veszélyt anyaegyházaink megszűnésében; én azonban nem vagyok a tömeges leányositásnak barátja; mert a tapasztalat arról győzött meg, hogy a leányosított egyházak igen ritkán lépnek vissza az anyaegyházak sorába, s kivált ha más vallásfelekezetűek közt van egy ilyen leányegyház, az utóvégre egészen megsemmisül; erre igen sok példával tudnék szolgálni; de nem is csodálkozhatunk azon igen nagyon, ha a magára hagyott nyáj pásztor nélkül elszéled. A hol csak lehet, tartsuk fel anyaegyházainkat áldozatokkal is; igyekezzünk egyházainkban a lelkészi jövedelmeket annyira biztosítani, hogy a hívek fogyása vagy szegényedése ne vonja maga utan a lelkészi jövedelem csonkulását. Igen sok egyházi adófizetési kulcsunk van, s el lehet e tekintetben mondani, hogy j,a mennyi ház, annyi szokás.4

Némely egyházban, a földbirtok, némelyikben a családszám, sőt néhol épen az igavonó marhák után van kivetve az egyházi teher. Mind ez a sokféleség azt bizonyítja, hogy igen ingadozó alapra van fektetve a belhivatalnokok fizetése. Vegyük már figyelembe azt, hogy híveink napról-napra szegényedvén a reájuk önsúllyal nehezedő terhek alatt, a birtokokat részint önmagok adogatják el, részint pedig a törvény védelme alatt elárverezik, és ez mind a szegény belhivatalnokok rovására történik. így lesz aztán az, hogy a