Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-24 / 43. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI VATA L : VIII, ker, Máriautca 10. sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. gjgT" Teljes szárnyú példányokkal rriirn-cLég- szolgfóLllaat-uun-k:. "^pjg Azon t. előfizetőink, kikáiek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az orthodoxia terjedésének okairól.*) — Befejező közlemény. — Két nagy akadály gátolja a tökéletesedés felé való haladást a vallás terén: az ingadozás az ó- és uj hit között, és az értelmi erőknek hatványozott fejlődése. Es ez utóbbiból természetesen következik egy harmadik, mely nem ritkán szintúgy útját állja az önálló, szabad gondolkodás terjedésének, mint a már említett akadályok. Mint minden édes anya, kiben a természetszülte érzelmeket idegen indulatok el nem fojtották, leirhatlan szeretettel csügg szív vérén táplált gyermekein: oly szenvedélyesen ragaszkodik az értelmi erő saját szülöttéhez: a rendszerhez. A hol a vallásosság elfogulatlan hitben nyilvánul, ott még nem ismeri az ember azt az épületet, mely a hit eszméiből az okoskodás által levont tételek által idő folytán fölépül. De valamint a patriarchalis korból kifejlődött nép lassankint államszervezetet alkot az egyes ember jogainak védelmére s magasabb közös emberi célok elérésére : úgy a vallásosság gyermeteg korszaka után is oly idő szokott bekövetkezni, a midőn bizonyos vallásrendszer szabályozza a legszentebb érzelmek nyilvánulását, hatványozva azok bensőségét s megóva az egyest a, tévelygések örvényétől. A felállított — bárminő — rendszerek azután *) Ld. lapunk f. évi 3. és 37. ssámait. idők folytán túlélik magukat, jobban mondva az ember kinő azoknak korlátai közül, úgy hogy a rendszer az egyéni szabadságnak, önálló gondolkodásnak, szabad fejlődésnek útját állja. Meggondolva azt, hogy minden rendszer — állami és vallási — gyarló emberi teremtmény, sohasem üdvös az ahoz való túlságos ragaszkodás. Nem emberi ész alkotta merev törvényszerűség, hanem emberi ész által felfoghatlan szeretet teremtette s kormányozza a világot. De különösen káros és üdvtelen a fenálló rendszerhez, annak minden egyes tételéhez való szigorú ragaszkodás oly időszakokban, midőn ezrek, milliók nem tudnak vele megbarátkozni. Es ma is bár annyian vannak a hivők minden osztályában, miveltek s míveletlenek, papok és nem papok közt mindenütt, a kikben miveltségük foka szerint gúnyos mosolyt, boszankodást vagy fájdalomérzetet gerjeszt a fenálló rendszerek egyik másik tétele: mégis szenvedélyes ragaszkodással küzdünk az évszázadokkal ezelőtt az akkori lelki szükséglet szerint megállapított tételekhez. Miként Tompa mondja: >:

>

Az elv-, a rendszerért élethalálra marjátok egymást. .. És meddő elv-vitátok mellett az emberiség romlik, szenved.* Mintha nem lett volna soha elmondva még, hogy buzgó fohászunknak nem az kölcsönöz menybeszálló szárnyakat, hogy vájjon a Garizim hegyén vagy Moriah-n mondottuk el azt. Mintha nem tudnánk, hogy az igazi emberszeretet vallásos türelemben is nyilvánul. A vallás, vagyis az ember viszonya az Istenhez végre is egyéni dolog, s mennél élesebben, határozottabban domborodnak ki az egyéni-85