Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-17 / 42. szám

szellemét tekintve egyik legnehezebb feladatának tekintem a vallásos érzület, a vallásos buzgóság ébresztését és emelését. A vallás iránti közöny általában el van terjedve és ennek káros következményeit a család körében, a társadalomban, az államra nézve mindinkább tapasztaljuk. Lehetetlen, hogy a jelen kor ezen tüneménye egyházunkat is komolyabban ne foglalkodtassa, hogy mi is a bajt orvosolni ne igyekezzünk. ^Nihil rerum humanarum sine Dei numine geritur/ Miután a vallás és isteni tisztelet körüli teendők első sorban lelkészeink feladatát képezik, tagadhatlan, hogy a vallás és hitbuzgóság emelése is első sorban őket illeti, és látjuk, hogy lelki pásztoraink az Isten igéjét buzgón hirdetik és a vallásosság ébresztésében és fejlesztésében gyakran a feláldozásig menő tevékenységet fejtenek ki Azonban alkotmányos szervezetünk, vallásunk minden intézményei, a világi elemnek oly befolyást adnak az egyház ügyeiben, hogy a legbuzgóbb lelkipásztor is nehéz feladata teljesítésében áldásos sikert csak úgy várhat, ha általunk támogattatik. Anélkül, hogy a lelkiekre vagy a tanokra befolyást gyakorolni akarnánk, ami buzgó közreműködésünkre szükség van. Lelkészeink tekintélyének a gyülekezetben való emelése, a bizalom, szeretet és ragaszkodásnak irántuk való felkeltése, áldásos működésük ezen alapfeltételei megszerzése, az egyházi elöljárók körébe tartozik, és a lelkész és a gyülekezet közt szükséges jó egyetértés csak ott remélhető, ahol az egyház elöljárói a lelkészeket a kellő támogatásban részesítik és az őket oly méltán megillető tiszteletet megadják. Egy másik igen fontos feladatot, melynek valósításában mindnyájunknak közreműködnünk kell, mely mindnyájunk jóakaratú közreműködése nélkül már el sem érhető, a lelkészi állás illő javadalmazása képezi. A tisztességes szegénység volt, mióta a protestantismus hazánkban fenáll, derék lelki pásztoraink osztaléka; azonban ha sze rény anyagi körülmények közt is, de a tisztességes megélhetés nekik biztosítva volt. Ha vizsgáljuk, hogy miként állunk e részben most, látjuk, hogy az értékek roppant változása mellett egyházi férfiaink anyagi helyzetének javítására alig történt valami, és ha imitt-amott történt is valami, az nem áll arányban azon állással, melyet lelkészeinknek az egyházban elfoglalni kell. Sokan vannak lelkészeink közt, kik oly szerény ellátásban részesülnek, hogy nélkülözésekkel kell küzdeniök, és az élet szükségleteivel való küzdés tevékenységük egy részét igénybe veszi; nem egy családapát látunk, ki gyermekei nevelését, kiképeztetését a legnagyobb gondok mellett képes csak eszközölni, pedig a legszerényebb mértéke az igényeknek, hogy lelkészeink gyermekeiket a míveltségnek azon színvonalára emelhessék, azon társadalmi állás fokára felsegíthessék, melyen ők maguk állanak. ^Nemo Iiber qui corpori servit/ Ezen állapotok így nem maradhatnak, nem nézhetjük közömbösen, hogy lelkészeink oly ma-i gasztos feladatoknak szánt tevékenysége az élet mindennapi gondjai által megbéníttassék, lelkészeink valódi hivatásuktól ily módon elvonassanak, nem tehetjük ki az egyházat azon veszélynek, hogy a jövőben nélkülözzük azon hitbuzgó lelkészeket, kik az Isten igéjét épületesen hirdetve, az egyháztagokban is a hitbuzgóságot és az egyház iránti áldozatkészséget fentartani képesek lesznek. A tan- és oktatásügye továbbá az, mely kiválólag figyelmünket igényli. Az egyháztól mind ez ideig nem tudtuk elválasztani az iskolát, azonban az oktatás ügyében országos törvények alapjá'i változott viszonyok a helyzetet oly annyira megváltoztatták, hogy azokkal számolnunk kell. Nagyszerű a haladás, mi a népnevelés terén mutatkozik; e mellett azonban számos gyermek a községi iskolában nyer oktatást, ezekre nézve az egyház feladatát képezi a vallásoktatás kellő mérvéről gondoskodni és őrködni a felett, hogy ezen gyermekeink az egyháztól el ne szakadjanak, hanem annak hitbuzgó tagjaivá neveltessenek, nehogy a vallás iránti fogékony gyermeki kebelben a közöny helyt foglaljon; mert ha ezek iránt kötelességünket nem teljesítjük, oly nemzedék lesz nem sokára, mely egyházával sem fog gondolni, és nélkülözni fogjuk a hitbuzgó és áldozatkész tagokat. Ottan tehát, ahol kellő számban jól berendezett népiskolákat fel nem állíthatunk, vagy nem tarthatunk, ne mulasszuk el a vallás oktatásáról kellően gondoskodni. Részletekre kiterjeszkednem nem lehet fel adatom, egyet azonban nem hagyhatok megemlítés nélkül, és ez a nőnevelésnek egyházunk iskoláiban sok tekintetben elhagyatott ügye. A jövendőbeli családanyák azok, kiknek hivatásuk a gyermekeknek az első vallásos nevelést megadni, pedig mily keveset tehettünk idáig kivált a felsőbb nőnevelés terén ! Nem könnyebb a verseny, melyet gymna-