Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

emelő ünnepély volt, melynek fénypontját az uj felügyelő programmszerű székfoglalója képezte. A beszédet lapunk jövő száma fogja hozni. Most pedig közöljük Győry Vilmosnak ez alkalommal mondott gyönyörű imáját. Im díszben áll oltára templomodnak, Hatalmas Isten, égi szent Atyánk ! Az ajkon ihlett hangzatok fakadnak, Feléd repül mi egyesült imánk ! Feléd, nagy Isten, életünknek atyja Ki azt, mi jó, ingyen — kegyébül adja, Kinek hatalma, mint kegyelme nagy, Ki minden áldás kútforrása vagy ! Nagy ünnep az, a melyre összejöttünk, Nagy ünnep, Szent tárgyának általa ! Lehetne-e drágább, becsesb előttünk, Mint a mi Egyházunknak szent java ! ? Azé, a melynek Krisztus drága vére Hullt szent pecsét gyanánt alapkövére — A melyben a föld menynyel fog kezet, S mely földön áld. és menny felé vezet ! Nagy ünnep ez, hálának ünnepélye : Hogy ez a kincs nekünk is birtokunk ! S hogy úgy megálda Istenünk segélye, Hogy érte most, remegni nincs okunk ! Hogy a kínos, setét homályu multak, Egünkről szétoszoltak, elvonultak ; Vigasztalóbb napokra virradánk És nyájasabb deríi mosolyg reánk. Mi hosszú volt apáink szenvedése ! Oh mennyi vér hullt, — mennyi köny ömölt ! Ha támadt vak gyűlölség üldözése : Mi gyásznak színterévé vált a föld ! Ránk boldogabb idők következének, Nekünk, áldásit a Te szent Igédnek, — Miképen ő tanitá, szent Fiad, — Bírnunk s hirdetnünk, egyaránt szabad ! De jöttivei nyugalmasabb időnek Ne légyünk tétlenek, s gondatlanok ! Ki tudja mit rejt méhe a jövőnek ? ! » Vigyázzatok, és imádkozzatok !* Kinél sokat tevéi le nagy javadból, Sokat kivánsz elő is egykor attól ; A drága kincset bírni nem elég, — Megóvni is kell, és nevelni még ! S mi, hogy megóvjuk, és hogy még neveljük : Uj őrnek hű kezére bíztuk azt ; Nyugalmunkat mi, hűségébe' leljük, Ujabb öröm, mely uj hálát fakaszt. Azért nagy ünnep e mi ünnepélyünk, Hogy újra olly vezért adál minékünk, Ki szent ügyünknek biztos oszlopa, S kinél a mult, — jövőnk kész záloga. Nagy ünnep ez, — bizalmunk ünnepélye Mely megtalálta a mit keresett, — Vezetni uj virulásnak feléje, — A hű, szelid s még is szilárd kezet ! Ki mindig higgadt a megfontolásban, Mélyen belátó bölcs tanácsadásban, Ki törvényt tisztel, törvényt követel, Ue tettre is kész, hogyha tenni kell. S nagy ünnep ez, szent napja fogadásnak ! Hűséget esküszik ma a vezér ; De részünkről is napja szóadásnak : Megtenni híven amit szinte kér. Zászlónk az ő szilárd kezébe' lengjen, De a sereg híven nyomába' menjen. — Hallassa ő, s mi halljuk meg szavát, Igy érjük a szent ügy diadalát ! S nagy ünnep ez, — esdeklés ünnepélye : Hogy a kit adtál, tartsd meg őt nekünk ! Közös kincsünkké lett ma drága élte, Közérzettel kell értté esdenünk! Oh tartsd meg őt soká, erőben, épen, — Soká emelje a zászlót kezében, — Soká legyen reményünk, örömünk: Buzgó imánkat halld meg Istenünk ! Amen. Egyházlátogatás Pestmegye felső részében. (Folytatás). Domonyba sept. 13. d. u. érkezett a kánonszerű egyházlatogatast végző Dr. Szeberényi Gusztáv püspök úr, s az ünneplő egyház által a templom és paplak közötti téren fogadtatott, hol is az ifjú lelkész : Endreffy János, érzelemteljes üdvözlő beszédet intézett a főpásztorhoz, kinek köszönő válasza után, olvastatott a látogatási jegyzőkönyv a paplakon. Ebből meggyőződött a superintendens, hogy itt is mindenek jó rendben folynak s az uj lelkész hűséges legeltetője a reá bizott nyájnak. Csak egy körülmény okozott gondteljes, nehéz felhőket. Ugyanis a magboldogult lelkész jóhiszemüleg a maga felelősségére kiadta az egyház egyetlen, 200 frtnyi — Perger-féle-iskolai alapítvanyát, még pedig minden kötvény s biztosíték nélkül egy előkelő, jó hitelű egyénnek kölcsön, ki időközben elhalálozván s vagyona idegen kézre kerülvén, az alapítvány veszendőbe ment. Ennek megmentése komoly és szigorú intézkedést tett szükségessé. De mily édes öröm szállta meg a látogatási személyzetet, midőn nemcsak hogy a nagyobbára más vallású közbirtokosság — jelenlévő tagjai, azon kegyeletes Ígéretet tették, hogy a volt lelkész emléke iránti tekintetből, az alapítványt aláírás utján helyre állítják, de az esperességi helyettes felügyelő : Báró Podmanicky Levente ezen 200 frtnak néhány nap alatti lefizetésére magát lekötelezte, és így nem csak hogy sok kellemetlenségnek elejét vette, de fényes nevének is uj emlékoszlopot emelt aere perennius ! A Perger-féle alapítvány tehát ismét fogja áldásos missióját folytatni a domonyi egyház iskolájánál. Este fényes lakoma volt, id. Marossy Károly, helyb. közbirtokos és egyházi felügyelő úri házánál, hol a házi asszonyi tisztet két kedves leánya: Nemeshegyi Bella és Marossy Etelka teljesítették s a kedélyesen mulató vendégek részéről az elismerés nefele)ts-koszoru-]á.t érdemlék ki. Reggeli 10 órakor kezdetét vette az istenitisztelet, melyen a helyb. lelkész Endreffy János itjui hévvel és 82*