Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI fis ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: Vlil. ker. Máriautca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre l frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szárn/ú. példányokkal mindég szolg-á.Hia.i\axilc_ Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetések lejárt, annak megújítására felkéretnek. "TgE^g A prot. lelkész hivatalánál fogva reformátor, Kemény útnak, nehéz pályának neveztetett e lapok hasábjain a prot. igehirdető életpályája, Az egyház hivatalosan megállapított hittantételei és a lelkésznek az ujabbkori bölcsészet világánál szerzett subjectiv meggyőződése közti ellenmondás, a dogma és a tiszta vallásbölcsészeti, kritikai tudomány közti összeütközés az, ami pályáját nehézzé teszi. Boldog, kinek ezen összeütközésről tudomása nincs, ki a dolgokat hagyja úgy amint vannak s végzi teendőit, elmondja jól-rosszul készített prédikációit, hogy kenyeret keressen magának és háza népének, boldog ő, mert nem kell tépelődésekkel küzdenie. De boldogságát nem irigyeljük, példáját nem követhetjük, ha annak akarunk hű tanítványai lenni, aki ezt mondotta: Keressetek az igazsápot! Nekünk az igazságot kell keresnünk. Tanulni, keresni, kutatni, vizsgálni hitünk tárgyait, utána nézni, hogy az, amit felekezeti hittanunk szent igazság gyanánt hirdet, kielégíti-e, kielégítheti-e nemcsak saját keblünk vágyait, hanem azokat is, kiket a vallás igaz ismeretére vezetnünk kell r mindezeket megpróbálni (vagy inkább megbírálni), és a mi jó azt megtartani, ami nem jó, ami a jelenkor előrehaladott míveltségével meg nem egyez, azt javítani, reformálni : ez a mi feladatunk. Önmagát tagadná meg OO Ö a protestáns egyház, ha lelkészei nem ezt tekintenék legfőbb feladatuknak. Mert hisz nem annyira az egyes hittantételek vagy az egyház külső formája tesz külömbséget a róm. kath. és protestáns egyház között, hanem azon elv7

, hogy a protestáns egyház szabad tért enged a kritikának, tudományos vizsgálódásnak: míg a róm. kath. egyház nem ismeri el a tudomány jogát, formulázott hittantételeit örök időkre megállapított szent és sérthetetlen igazságoknak tekintvén. A kath. egyház sem tagadhatja azon kétségbe vonhatlan tényt, hogy az emberiség — rendeltetését betölteni igyekezvén — folytonosan halad, mívelődik, tökéletesedik, minélfogva a mult időknek számtalan igazsága ma már tévedésnek bizonyult be. De ha azt elismeri is a szellemi élet más terén : a vallásra, a vallási nézetekre nézve a haladás törvényét jogosultnak el nem ismeri, hivatkozva arra, hogy a Krisztus tegnap és ma ugyanaz volt és mindörökké ugyanaz lészen. Ebben teljesen igaza van; amig keresztyéneknek nevezzük magunkat: el kell ismernünk, hogy a keresztyénség vallásos eszméi és igazságai tökéletes változhatlan isteni igazságok. De vájjon ezen örökkévaló eszméknek és életelveknek valódi hű kifejezései e azon hitcikkek, melyeket egyik-másik keresztyén felekezet magáénak vall ? nem kell-e elismernünk, hogy az igazság — mint maga az istenség — véghetetlen, utolérhetetlen. S épen azért a különféle keresztyén hittantételek nem egyebek mint kísérletek a keresztyénség örökkévaló eszméinek és isteni igazságainak kifejezésére. Mi keressük az igazságot, mert emberek vagyunk. Istentől gondolkodó észszel és érző szívvel megáldva, keresték azt hitbeli elődeink is, s kifejezték azt úgy amint tudták. Nem igazságtalanság volna-e azonban azt követelni, hogy mi is