Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-26 / 39. szám

semmi különbséget; gúnyt belőle se így, se úgy soha j nem űznék. És ezek után alkalmat veszesz jól megmosni fejünket, hogy nem dolgozunk, nem keressük az örök élet italának forrását, hogy zengő érc és pengő cimbalom a mi evangeliomi sáfárkodásunk. Ha valamelyik elismert tudományos tekintélyünk feddőznék ekép s hányná szememre tudatlanságomat, ha valamelyik hangya szorgalmú lelkésztársam — ki már kötetekre menő dolgozataival gazdagitá a theol. irodalmat — beszélne ekkép: alázattal hajtanám meg fejemet, mondván : igaz vagy uram, igaz a te Ítéleted : hanem mikor téged hallak és latlak így beszélni, akkor az a pápai diák jut eszembe, ki a német fuvarosokkal nem tudván beszélni, indignálódva így kiáltott fel: „csak legalább görögül tudnának!* levén pedig ő a legsimplexebb mindazok között, kik valaha a collegium küszöbét átlépték. Avagy melyik papi értekezlet tette ezt az elfogyhatatlan ügyet elmélkedése tárgyává, kérdezed tőlünk ? Hát biz egész őszintén szólva, egyik se. Hanem Vigil, tőled várja a tudományos világ, hogy megajándékozd ezzel a nagy művel, és míg nálad a buzgó lelkű főpásztornak ez a magja kizöldülne, addig majd csak megélünk valahogy Ince-Herepeivel vagy Budaival is. Mert hát szerinted a papi értekezleteken kell megszületni a biblia magyarázati irodalomnak. Fölebb ugyanazt mondod, hogy a németektől kell vennünk, most meg már az értekezletek dolga lesz ; hogy értsük ezt > Vigil ? Van neked fogalmad arról, hogy micsoda munka éz ? A mihez tudományos készültséggel bíró theol. tanárok egy életen keresztül szedik össze a feldolgozáshoz szükséges anyagot: te azt gondolod, hogy azt, csekély exegeticai ismeretekkel biró falusi papok egy pár értekezleten elkészíthetik. Aztán hagyján, ha még csak egy munkát kívánnál, de egész biblia magyarázati irodalmat 1 Az a különös aztán, hogy míg az általad annyit hánytorgatott értekezleten mindenki hozott fel egy szemecskét papi munkassága mezejéről: egyedül Vigil volt az, kinek mély tudománya tengeréből öt éven keresztül hiába vártuk felmerülni azt a tenyérnyi felhőt, melyből a biblia magyarázati irodalom zápora hullott volna, hanem azért most kiáll a kapuba toroktátva kiabálni, hogy az ő kegyes főpásztorának apostoli magja minálunk nem zöldül. Végre pedig ismét oda viszi őtet az ő gondolata, hogy a bibliamagyarázat irodalma hiányának oka az i örökös restauralás. No már most mondja meg nekem akarki, hogy lehet-e Vigillel szóba állni ? Először azt mondja: hogy nekünk biblia magyarázati irodalmunk nincs és a szomszéd németektől kellene meríteni, azután azt mondja, hogy a buzgó lelkű főpásztornak apostoli magja azért nem zöldül, más szóval biblia magyarázati irodalmunk azért nincs, mert a papi értekezlet ezt elmélkedése tárgyává nem tette, azután meg azért nincs, hogy az esperes egy papot se szólított fel, hogy látták-e már hívei aá^a tenyérnyi felhőt feljönni a tengerből ? mert ha kl^^^Lakkor van biblia magyarázati irodalom ; és utoljai^^rca az örökös restaurálás, íme ilyen okok miatt nem zöldül Vigil szerint a buzgó lelkű főpásztorunk apostoli magja. Uj miseriát fedez fel végre Vigil abban, hogy az örökös restaurátió miatt gondnokot csak a büntetési statutum alkalmazástól való félelemnél fogva kaphatunk. Mert a pap, tanito számára kötelezett közmunkát, az örökös restaurálok intézkedésénél fogva a gondnok kötelessége kiparancsolni. Mennyi hamis, alaptalan állítás, mystificatíó e pár sorban ! Az örökös restaurálok intézkedése volt, hogy a gondnok végeztesse a közmunkát ? Kitől hallotta ezt Vigil ? Hát míg restauratió nem volt, nem volt közmunka ? nem a gondnok kötelessége volt azt elvégeztetni ? Es ha a restauratió megszűnik, akkor megszűnik a közmunka is ? Hogyan ? Micsoda összefüggés van a kettő közt ? Azután azzal a hamis insinuatióval áll elő, hogy van egyház, a hol sorba megy a gondnokság. A mi tractusunkban történnék ez ? Nem hallottam, pedig két ízben volt alkalmam egyh. megyénkben visítálni, de sehol nem akadtam olyan egyházra, hol a lelkész azt jelentette volna: a gondnokság sorba megy. Az ötvenes években, még inkább a negyvenes években, igenis volt szokásban több helyen, de hogy ebből arra az egyházra valami miseria következett volna : annak semmi nyoma. És ha te az imádott prot. autonómiának olyan barátja vagy, mit jajveszékelsz egy oly intézmény fölött, a mely miatt zavar, rendetlenség nem támadt, pénztárakban hiány nem esett, templom vagy torony össze nem dőlt. Mi közöd ahhoz, hogy egyik vagy másik egyház belügyeit kik által igazgatja ? Igen, de megesett, hogy a sorban olyanra is rákerült a gondnokság, kinek kezén ifjú koraban egyegy tévedt tinó vagy csikó is megfordult. Nohát én is láttam olyant, és elmondhatom: hogy annyi gondot, figyelmet, buzgóságot, odaadást, a minővel az az ember szolgálta egyházát, még izrael fiai között se találtam s adna isten, hogy minden egyháznak ily buzgó gondnoka lenne és akkor tán még Vigil se dobna követ ezen modern Zakeusokra. Hanem végén csattan az ostor. Kimondja, ha kővel dobálják is agyon érte. Az örökös restaurálás közben, úgymond, eljött éjnek idején a konkoly hintő sátán, és elhinté a konkolyt! Az a gonosz restauratió ! Nemcsak hogy a kegyes főpásztor apostoli magja nem zöldül ki miatta, hanem ihon la! még a sátán is ide jön, még pedig hogyan ? El se tudnók képzelni, ha csak Vigil meg nem mondaná, de szerencsére tudja ő, mondja ő : tudjátok meg, hogy idegen vallású megyei tisztviselő tesz, rak, választat egyházainkban papokat. No erről még semmi tudomásunk nem volt eddigelé, te kellettél Vigil, hogy ezt velünk tudasd, még pedig hirlap útján. De ennek se miseria a neve, hanem jogtalan, illetéktelen beavatkozás. Az ilyet nem hirlap, hanem egyházmegyei igazgatás, törvényszék utján kell 78