Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-09-19 / 38. szám
tiize folyton élesztessék, hegy üde szellem lengje körül az intézetet s egésséges vérkeringés biztosítsa annak existentiáját. Ámde a távollevő főisk. gondnokság, ily őrszellem és szabályos vérkeringést s egészséges anyagcserét s ez által teljesen szabatos, erőteljes organikus életműködést eszközlő sziv nem lehet. Ily organumnak az organismus központján kell lennie, hogy egyenletesen s folyton hathasson. Ugy de a? egyes tanszakok kellő berendezéséhez, azokban a tanerőknek szaporításához, egyes érdemesült tanárainknak méltó nyugalomba helyezéséhez, igazgatótanárok beállításához, pénz, pénz és ismét pénz kell. Ezt uj forrásból előteremtenünk, ez idő szerint lehetetlen, az ügyet elodáznunk meg tanintézetünk céljá. val, hivatásával lenne ellentétes. Nincs tehát más mód, mint jó gazdakint intensive működnünk, a nélkülözhetővel a nélkülözhetetlent, a jogakadémia feláldozásával a többi szakokat, azokat t. i., amelyeknek fentartásuk részint tudományos alapvetés céljából, részint egyháztarsadalmi hivatásunk életszükséglete szempontjából, kizárólag reánk néznek, teljesen jó és életképes karba helyezni, azon tőkék jövedelmével, melyek a jogakadémiánál vannak jelenleg felhasználva. E mintegy 40 000 frtnyi összeg, mintegy 3000 frtnyi évi jövedelmével s a jobb berendezés folytán bizonynyal növekedő tandijakkal, habár szűkösen, elegendő , lenne a fentérintett célok valósítására ; mi altal főiskolánk jelentőségében bizonyára nem veszíteni, sőt inkább csak nyerni fogna. Igaz, hogy elveszítené kerületünk a jogakadémiát s ez altal jogi pályára lépő ifjainak prot. szellembeni neveltetésüket, — ügy de kerületünk jogi pályára lépő itjainak bizonynyal a legkisebb contingense az, mint a főisk. értesítvény tanúsítja, mely Pápán tanul. Azon összesen 26 egyénért, melynek csak l J.á -da hitsorsosunk, érdemes e 5000 frtot, amibe a jogakadémia fentartása kerül, évenkint aldozatul hoznunk? Akkor amikor egyéb szakintézeteink is csikorognak, Ítélje meg az elfogulatlanul gondolkozó. A fölebbi szám s azon körülmény, hogy míg 1875/6-ban 43, köztük 14 ref., 76/77-ben 49, köztük 14 ref., 77/8-ban már csak 34, köztük 8 ref, 78/9-ben pedig csak 24, köztük 9 ref. s ez évben is csak 26, köztük 9 ref. tanuló van, hogy tehát számuk évről évre fogy s szégyenitően csekély, mely körülmény aztán visszahat ugy a tanárok, mint hallgatóik szellemére is, elég kézzel foghatóan tanúsítja, hogy a pápai jogakadémia szükséget sem kulturális, sem felekezeti tekintetetben nem pótol s így áldozatainkra nem érdemes ; s annyival inkább, nem mert ama keveset is, se nem a prot. szellem, se nem a tanárok híre, neve, hanem a költség hozza oda, levén a hallgatóknak éppen fele Veszprém megyei. Ha nem volnának szerencsésebb visszonyok közt levő kerületekben, úgy a ref., mint a lutheránus 1 atyafiaknak jogakadémiáik, ha a pápainak beszünteté- I sével a hazai ref. hitvallású jogi pályát kereső ifjúság, csakis allami s így róm. cath. jellegű intézetekre lenne utasítva, akkor bármily áldozattal is fentartandónak nyilvánítanék a pápai jogakadémiát: de így sem kerületi, sem hazai, akár felekezeti, akár nemzeti kulturális célból szükségképpeni nem levén az, fentartása pedig csak egyéb nélkülözhetlen szakoktól absorbeálván erőnket, beszüntetése minden irányban csak jótékonyan fog hatni. Ismételjük minden irányban, mint már fönnebb több oldalról ki is fejtettük ; s hangsúlyozzuk, hogy hazai közművelődési irányzatunk szempontjából is. Igen ! mert hazai ifjúságiink közmívelődési iránya félszeg. A jogi pálya, mely 48 előtti államéletünk s társadalmi viszonyaink közt méltán keresett, mert a magyar nemesi ifjúságra nézve szinte kizárólagos s a legmagasbra utat nyitó pálya volt, ma már megszűnt, mind kizárólagos, mind teljesen változott hazai viszonyaink között, egyedüli kenyérpálya lenni; sőt ha az európai kultur államok viszonyai közé akar beilleszkedni hazánk s nemzetünk, amaz inproductiv pályara tolulással föl kell hagynia ifjúságunknak s reális irányban productiv palyára kell lépnie, s a magyar itjuság ismeretes szép tehetsége- s munkaképességével, abban kell keresnie büszkeségét, hogy nemzetünket az előhaladottabb iparos nemzetekkel versenyképessé téve a külföldnek adótfizető gyarmati helyzetéből kiszabadítsa s így nemzetmentő missió terére lépjen. Jogakadémiák százai sem mentik meg a nemzetet, sőt csak mélyebben sodorják annak, a népet kizsákmányolni sokszor kenyérszükségből is utalt rajai az elszegényedés és az eljellemtelenedés halalt hozó örvényébe Értse meg egyházkerületünk ez irányban a kor intő szavát! Hallja meg a nép jajkiáltását, tegye meg az ujjmutató első lépést, a nemzeti fejlődés egésséges iránya szerint. Adjon példát másoknak is és intelmet korunk ifjúságainak ! Ne essék pedig kétségbe kerületünk, hogy jogakadémiájának jelenlegi alapítványait convertálni nem lesz képes. A kerület egy lelkes felhívása, korszerű, a hazai helyzet szükségességéből merített argumentumai, bizonyára hatni fognak azon élőkre s azon testületekre, akiknek ez iránybani elhatározásukra lesz szükség ; a convertálhatlan alapítványok kamatai pedig fel lesznek használhatók a theologiai s a bölcsészeti szak jogi kathedráinál; mig a jogakadémia tanárait bizonyára kenyérhez fogja szükség esetén juttatni azon tényező, mely ezen egészségesebb irányban, az impulsust a nemzeti közérdek szempontjából megadta. Ha volt bátorságunk megalkotni, csupán a hagyományos mult befolyása által sugalmazottan, egy felesleges intézetet, — legyen emelkedettségünk, a jövő érdekében beszüntetni is azt s helyes célra fordítani annak forrásait. A protestantísmus a haladó kor szavat mindig
