Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-19 / 38. szám

jogoknak az eddigi korlátokon túl terjesztésétől, egyik félti az uj szervezettől az orthodoxiát, másik a liberalismust, ez a papuralom fejlesztését, amaz annak korlátozását óhajtaná, az egyik episkopalis, a másik consistorialis, a harmadik presbyteriánus, a negyedik majdnem independentikus hajlamú. Az iskolák javítását mind óhajtaná, csakhogy az egyik előtt az elmúlt idők tanrendszere lebeg ideálként, a másik a jövő századot akarná már a jelenben megvalósítani; emez csak az antikklassikusokkal komáz, s németet, ánglust kidob a középtanodából; amaz hallani sem akar a görögről, a latinról is csak egy keveset kegyelemből; az egyik teli marokkal szórja a tíz s százezreket, ha az iskolák felvirágoztatásáról van szó, a másik már most is földig görnyed az iskolák által reá rakott teher alatt. Es ezek mind várják az egyesítés, az egységes szervezés, az iskolák egyöntetű reformálása nagy munkájának teljesítését a conventtől és zsinattól, s pedig a nélkül, hogy saját nézeteikből valamit feladni hajlandók volnának, vagy hogy irányokban valamely parancsszót, vagy csak kissé is erőszakos fegyvert lehetne használni. Ily körülmények közt azután csoda-e, ha rövid 3—4 év alatt kevés a kézzel fogható eredmény. Nem kell analóg esetért messze mennünk. A most élők közül még számosan emlékezhetnek, hogy a legiidvösebb reform eszmék keresztülvitele is mily sok vesződséggel s idővesztegetéssel járt addig, míg Magyarországot 52 auto-110111 vármegye képezte. Egy Széchenyinek, Vesselényinek, Kossuthnak mennyit s mennyi ideig kellett korteskedni, jobbra balra kapacitálni, szónokolni, száz meg száz gyűlést tartani, lapok, röpiratok utján az eszméket szórni, míg egy-egy ujitást diadallal életbe léptethettek. Ilyesféle helyzetben vagyunk mi magyar reform, egyház is. Lassan megy itt a munka. De azért ne vélje ám senki, hogy ezen közelebbi tíz, illetőleg három-négy évi munkálkodásnak conventezésnek eredménye nem volna. Kézzel fogható, §-okban felmutatható nincs; de van igen is az emberek fejében, szivében, azok gondolkodásmódjában s érzelmeiben. Az a sokszori tárgyalása kisebb-nagyobb körben az egyesülésnek, egységes szervezetnek, tanügyi reformoknak, az'a sok jegyzőkönyv, vélemény, javaslat, észrevétel, hírlapi tudósítás, megtermették már eddigelé is gyümölcseiket, s bátran mondhatjuk, hogy egyházunk műveltebb tagjai a fennforgó tárgyakra nézve egészen másként vélekednek ma, mint néhány év előtt, más a hangulat ma, mint még nem régiben is volt. Öt egyházkerület vagyunk ma is még hivatalosan, de szívben és érzelemben már egy testet képezünk, hiányosak tanodáink még most is, de hova to! vább puhul, érik közönségünk s belátja, hogy azokat az uj idők szellemének s viszonyainak megfelelőleg kell átalakítani. A sok dikció s a sok jegyzőkönyv belevitt mar bennünket az áramlatba, s az majd sodor bennünket magával az új viszonyok által kitűzött cél felé. Minden üdvössé válandó ujjitásnál az a fő dolog, hogy annak számára az elmék s kedélyek meg legyenek nyerve, a nélkül nincs áldás. S ha lassan megy is az, be kell várnunk. De persze ovakodnunk kell attól is, nehogy addig várakozzunk, dum delhiit amnis, s különösen vigyázni kell ezen ügy vezéríérfiainak arra, hogy az alkalmas pillanatokat el ne szalaszszák. S nem tudom egy ily pillanatot nem szalasztott-e el a most ülésező convent r Minket protestánsokat kiváló mértékben érdekelnek az iskolák; ha valahol, úgy bizonyara ezen a téren vannak országos, bokros érdemeink s vannak közöttünk hála Istennek mai napság is még nem kevesen, a kik a német ^Gymnasial-Schulwesen* egyes §-ait talán nem ismerik oly gründlich, mint némely u. n. országos hirü tanférfi, de a kiknek az egyedüli bölcsessége azután nem is ezen német §-ok egyedüli ismeretében áll, hanem ismerik nemzetüket, ennek szellemét, géniusát, ismerik iskolaügyünk múltját, fejlődését és ismerik az európai összes művelt népek tanügyi dolgait. Ily férfiak tanügyi munkája, s illetőleg két millió protestáns nevében tett iskolaügyi declaratiója talán nyomna valamit nemcsak a latban, de az országos mérlegen is. És most, midőn néhány nap választ el bennünket azon országgyűlési ülésszak megnyíltától^ mely kétség kívül hivatva leend a középtanodai törvényjavaslat rég ijesztgető tengeri kígyójának szeme közé nézni, s hivatva leend mihamarább megalkotni azon országos középiskolai törvényt, a melynek hatása alól mi protestánsok is, ha