Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-12 / 37. szám

főpásztor útját Tápió-Szt.-Márton felé. Közben Farmoson, mint a vizitált Szele leányegybázában megállapodott a menet úgy a templom, mint később az érdemes felügyelő, baró Kaas Ede lakása előtt. A templomban szép számmal összegyűlt hivek buzgó éneke után a főpásztor lelkes szavakkal buzdította a filiális híveket, hitökben állhatatosságra és egyházukhoz való hű ragaszkodásra. Majd buzgó imával és atyai áldással vett tőlük búcsút, valamint pár percnyi időzés után a tanitólaktól, végül a felügyelő úr hajlékától is. Tápió-Szt.-Márton határában ismét bandérium által, a járás szolgabirójával és Szentkirályi Kálmán úrral élükön, fogadtatott a főpásztor. Kölcsönös üdvözlet után a népek százai között harangszó mellett vonult a községbe, a paplakra a menet, hol diadalivek, üdvözlő feliratok, az egyház vénei a lelkészszel, Láng Adolf alesperessel hirdették a főpásztor megérkezte fölötti lelkesítő örömet. A lelkész üdvözlő s a főpásztor beköszöntő szavaínak elhangoztakor általános éljen riadal között nyújtott át a lelkész ünnepi díszben öltözött ritka szép leanya egy csinos virágbokrétát a főpásztornak ama szavak kíséretében: Fogadja főtisztelendőséged hődo latunk jeléül Rövid szünet után már ismét munkánál ült a főpásztor, ismét az egyház történetét és a látogatási jegyzőkönyvet olvastatván. E történet szerint a szentmártoni evang. hívek, kik a Kubinyi család altal felföldről telepíttettek ide, kezdetben az alberti egyházhoz tartoztak, mint filia. Első tanítójukká lett 1782. évben Jancsovich Pál selmeci tanuló. Sok viszontagság, főleg a helybeli plebánussal vívott harc után, a ceglédi hívek csatlakozása által képesekké lőnek 1783. évben anyaegyházzá alakulni. Kezdetben Kubinyi László lakásán rendezett be számukra imatermet, hol a most teljesen magyar hívek, akkor még magyar és tót nyelven tartottak istentiszteletüket. 1811. évben a lelkész részére 12, a tanitó részére 3 hold földet kaptak a földesuraktól. A mai díszes templom alapkövét 1845 évben tették le s az építést 1847. évben végezték. A toronyba 3 harang hűzatott fel, miket részint kaptak, részint készítettek. Francsek János nemcsak egy harangot, de keresztelő medencét is, Kubinyi Ágoston pedig egy szép oltárképet ajándékozott. Az 1857. évi tagosítás alkalmával lelkész részére egy, tanítóéra fél telek földet kapott az egyház. 1859. évben építtetett a mai díszes iskola tanitói lakkal egyetemben. 1870. évben a jelenlegi szép paplaknak vettetett meg alapja. 1878. évben a templomnak előbb csonka tornya kiépíttetett. A lelkek sz. 1005. Másnap szept. 6 kán délelőtt istentisztelet tartatott, mikor a helybeli lelkész, Láng Adolf alesperes, I Korinth. 3, 9—11 fölötti szónoklatában fölhívta a híveket, mondván : építsünk a ker. anyaszentegyházat. Epitsük, vagyis belső és külső javat mozdítsuk elő; s tegyük ezt, mint egyetértő s az egy igaz alapon álló munkások. Majd a főpásztor az oltár előtt folytatta, mondván, hogy ő is azért jött, hogy építni segítsen, mindazáltal az egyház mindegyik tagjának részt kell vennie az építési munkában ; s az épités alapja az legyen, melyen kivűl más alapot senki nem vethet s mely a Jézus Krisztus ; s ez alapon az egyház belső s külső jólétét bár, de mégis ama krisztusi elv szerint mozdítsák elő: keressétek mindenek előtt Istennek országát ! Ezután az egyház története s a látogatási jegyzőkönyv olvastatott fel nyilvánosan s a főpásztornak ezek alapján tett kötelező intézkedései hirdettettek ki. Az ünnepélyt a főpásztor imája s áldása rekeszté be a templomban. Ezután egyenesen az iskolába vonult az ünneplő közönség, hol a gyermekek vizsgáltattak meg röviden. Majd Kubinyi Géza egyházi felügyelő úr fogadott bennünket ebédre vendégekűl, hol vidám pohárköszöntések között töltöttünk egy pár emlékezetes kedves órát, míg végre ütött a válás órája, mely a főpásztort Bénye felé szólította. Áldva jött, áldva távozott! Isten vezérelje az ő egyházának üdvére mindvégig! Törölc József] esp. főjegyző. Az aradi ref. egyház félszázados jubileuma. Az aradi helv. hitv. egyház legközelebbi felhős éjjelei után ébredezni kezd lethargikus álmából s örömmel konstatálhatjuk, hogy a forduló ponton áll. Az új lelkész közörömmel fogadott indítványa folytán, egyszerű, de szép, a város minden osztályainak érdeklődését teljes mértékben felköltött vallásos ünnepélyt rendezett a múlt hó 29-kén fennállásának félszázados évfordulója alkalmaból a templomban, hol a különféle testületek küldöttségein kivül a város, a megye, a katonai hatóság és a különböző hitfelekezetek méltóságai, lelkészei, elöljárói képviselve voltak. Az ünnepélyt a különböző hitfelekezetek zeneértő férfiaiból alakult khorus nyitotta meg a néphymnus és zárta be Kreutzer „az urnák napja ez*, megragadóan szép dallamával. A kezdő és zárének között Ferency Gedeon helybeli lelkész és e. m. tanácsbiró lépett a szószékre és a bevezető könyörgés után alkalmi beszédet tartott, mely minden cafrang nélküli stylja, tartalmas emelkedettsége által mind végig lekötve tartotta a művelt közönség figyelmét és a hivatottak részéről méltán megérdemlett elismerésben részesíttetett. A vezérige Mózes III. könyve 25. részének 9—10 verseiben foglalt amaz testamentomi parancs volt „szenteljétek meg az 50-dik esztendőt, legyen az kürtnek zengésének esztendeje tinektek4

és pedig nem ó, hanem az egyház specificus viszonyai által parancsolt új testamentomi értelemben, élénk színekkel emelvén ki első sorban a protestáns egyházi életet a város falai között ez előtt 50 évvel, a hitbuzgó elődök áldozatkészségét, azoknak a különböző hitfelekezetek által testvéries szeretettel gyámolított példányszerű tevékenységét, majd az egyház hanyatlását illustrálta, sikra szállván az érin-