Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-05 / 36. szám

tett a templomba. Kettős ünnep volt: orgonaszentelés és Kossuth Lajos nevenapja. Ezt az egész város, amazt különösen a ref. vallásúak ünnepelték. Jól esett különben együtt látni már a templomban reformátust, róm. és gör. katholikust egymás mellett. Az ünnepély rendje mar a nyomtatott meghívókon így volt kitűzve : i. A délelőtti órákban alkalmi istenitisztelet. 2. Társas ebéd. 3. A délutáni órákban népünnep. 4. Este a városház termében táncvigalom. Mindez azon módon folyt le, a legnagyobb rendben és a legigazibb ünnepeléssel. Már 24-én megjött a tiszántúli superintendentia püspökének Révész Bálintnak levele Debrecenből, melyben tudatja, hogy beteges állapota miatt — mély sajnálatára — nem jöhet s nem lehet jelen az ünnepélyen. Megjött az egyházmegye segédgondnokától Várady Gábortól is egy szép levél, melyben elmondva, hogy körülményei ezúttal nem engedik meg eljövetelét, így végzi sorait : „Adja a Mindenható, hogy az a szép orgona, mely nagy hazánkfia Kossuth Lajos névünnepén fog először megzendülni s a szent szolgálatnak ünnepélyességgel atadatni, századokon át zenghesse az Urnák dicsőségét és lehessen és legyen a nemes és szent egyház minden híve, a fölvirágzandó varos minden lakója, sok századon át részese annak a boldogságnak, melyet egy szellemi és anyagi jólétben gazdag, hagy és szabad haza polgárai éreznek. Isten aldása legyen az egyházon, a városon, önökön mindnyájokon, megyénken és édes magyar hazánkon!* A délutáni vonaton megjöttek: Doktor János nagyszőllősi lelkész és esperes, Bikky Ferenc huszti-, Szabó Miklós tekeházi-és Szabó József hosszumezei ref. lelkészek csaladjaikkal. Jött vendég Husztról, Bustyaházáról, Urmezőról, Técsőről, Tekehazáról, Gődényházáról s több más helyről is ; sőt a nép nagy örömére megjött az ünnepnap délutánján, barátjával. Pogány Ödön szolgabíróval Komjáthy Béla országgyűlési képviselő is. Az istenitisztelet 25-én d. e. 10 óra tájban kezdődött. A tágas templom zsúfolásig megtelt, ugy hogy külön széksorokat is alkalmaztak a templom piacán. A papi székben Doktor esperes, Bikky és Ladányi Fal lelkészek ültek. Minden szem a szép góth stilű, aranyos orgonán függött. A szépen kivitt mű 12 változatú és 2000 frtjaba került a kegyes híveknek. Meg is építette azt Ország Sándor ugy, hogy méltó dicsekedése lehet mindenkorra. A templomban először énekeltek orgona nélkül; az orgona pár percig tartó praeludiumai után Bikky F. mondott szép alkalmi imát, erre zendült meg egész teljességében az orgona a templom keleti hajójában, hol erős karzaton, virágkoszorúk közt áll s hol a templom falai is ízléssel vannak újra festve. Bikkyt, az esperes váltotta fel, jól átgondolt alkalmi egyházi beszédet tartván, erről a themáról : Milyennek kell lenni egy keresztyén templomnak külsőleg és belsőleg ? Ezután Ladányi, a helybeli lelkész adta elő röviden az orgona és templom történetét; ez utóbbinál fel. említette, hogy 1622-ben II. Rákócy György itt tartott országgyűlést s hogy 1717-ben, a tatárjárás alkalmával, a város népe, a templom erős kőkerítése mögé vonúlt és innen védte magát és vagyonát. Az orgona mellett való lelkes, buzgó énekléssel be volt fejezve az istenitisztelet; de az ének elhangzasa után, már nem a kathedrában, hanem az orgona karzatán megszólalt Székelyhidy József, a város főjegyzője és igen értelmesen olvasott fel egy rövidke alkalmi emlékkölteményt. A nép azután kezdett oszolni kifelé, elarasztva minden irányban a tágas utcákat. Belül az egyházi ének elhangzása után rákezdték még a benmaradottak a Hymnust s csak ugy zengett-bongott a templom tágas öble a hazafias szép énektől. A cintermen kivűl érve összeálltak a város legelőkelőbb polgárai s megkérvén a köztök levő sárospataki tanár földijöket Krüzselyi Bálintot, hogy érzelmeiket tolmácsolná, elindultak tiszteletet tenni a város derék, értelmes főjegyzőjének. A tömeg mindig nagyobb és nagyobbra nőve a Szózatot és a Kossuth Lajos nótáját énekelve értei Székelyhidy lakásához a piacra, a csinos városház elé. A megtisztelt jólesóleg volt meglepetve polgartarsainak ily szép ragaszkodása által s kiállvan a lépcsője előtt lecsüngő nagy nemzeti zászló alá, elérzékenyedve köszönte a megemlékezést és igérte, hogy ő varosa és népe érdekéért ezentúl is önzéstelenül megtesz mindent. Végül éltette Kossuth Lajost, a legnagyobb élő magyart. Az ebédelők a városház nagytermét egészen be-I töltötték. 80 teríték volt a gyönyörűen fellobogózott, felkoszorúzott és felzöldgalyazott teremben. Középen, az asztalfőnél Kossuth nagy olajfestésü képe állt illatozó virágok közt. A zene harsogott, a nép hullámzott, mint a felbolygatott méhkas. Az első toaszt Kossuthért mondatott szűnni nem akaró éljenzések közt ; azutan poharat emeltek Révész Bálint püspökért, Doktor János esperesért, Varady Gábor segédgondnokért több ízben is. Megható az, ahogy Váradyhoz ragaszkodik itt a közönség; a kellemetlenségekért, melyek ujab időben a protestantismus ez oszlopférfiat érték, egyenesen és elkeseredve azokat vadolja a nép, akik jelenleg a kormányon vannak. A felköszöntők elaradását úgy korlatozta némileg az esperes, hogy maga tevén le az első forintot, kijelentette, mikép ezután a ki beszélni akar, előbb fizessen az uj orgona jávára 1 frtot s csak azután fog meghallgattatni. így be ís gyűlt vagy 20 frt. Négy óra tájban, mikor az ebéd véget ért, felkerekedett az egész hangos kompánia és zeneszóval vonult az iskolakert árnyas gyümölcsfái alatt folyó népmulatsághoz. Itt már egy másik zene mellett ugyancsak rakták a friss magyar táncokat a zöld pázsiton. A szép lányok és nyalka menyecskék addig illegtek-billegtek kipirult arccal és villogó fényes szemekkel, míg elragadt