Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-05 / 36. szám

alatti jogakadémiák kevesbitését féltő érveléséből levont következménynek ellenkezője állana be, az t. i., hogy a prot. akadémiák kevesbitésével a kath. akadémiakra tódulna az ifjúság. 2. Magyarország nyugoti részén a ref. egyháznak csak egy főiskolája levén, t. i. a pápai,, az ebben levő jogakadémia feladásával szegényebb sorsú ifjaink, s talan ezek között sok szép tehetség előtt el lenne zárva az út a jogi pályára; azon esetben pedig, ha az ilyenek kiképeztetésöket más felekezet jogakadémiájában keresnék, nem számíthatna bennök ref. egyházunk oly buzgó tagokra, kik melegen érdeklődjenek sorsa iránt, és századokon át folytatott küzdelmekkel szerzett autonom jogainkat, az előjöhető szükség idején szívvellélekkel megvédeni kellő lelkesültséggel, egyszersmind prot. szellemtől áthatott szakismerettel bírjanak. 3. A pápai jogakadémiára tett alapítványoknak nem megvetendő része helyhez kötött, melyeket nem lehet, nem szabad még hason irányú felekezeti jogakadémiaba se beolvasztani, még kevésbé más célra használni fel; mert különben az alapitványtevő testületek és egyesek, illetőleg ezek jogutódai ezen alapítványokat, mint eredeti rendeltetésüktől elvontakat, teljes joggal visszakövetelhetik, vagy az évi segélyezést beszüntethetik. 4. A prot. jogakadémiáknak, s ezek közt a pápainak megszüntetésével még azon sovány reménynyel sem kecsegtethetnők magunkat, mint a miniszter ur, hogy akkor a kir. jogakadémiákból képzettebb egyének léphetnek ki a jogi pályára; mert ezen akadémiakban a felügyelet elnézőbb, a fegyelem lazább levén, az élet és tapasztalat tesz ellenmondhatlan tanusagot, hogy a felekezeti jogakadémiakban a képzettségnek, ha nem magasabb, de azon fokát bizonyára elérik ifjaink, mint azon akadémiákban, melyek a miniszter ur kezelése alatt állanak. 5. Magunkkal és az ország kormányának a csak nem rég letűnt években vallott s a hatalom minden eszközével keresztülvitt céljával is ellenmondásba jönnénk, ha, midőn nagy áldozatok árán a törvény kívánalmainak megfelelőleg már berendeztük jogakadémiánkat, most meg alig hogy berendeztük, halálos ítéletét írnánk alá, a helyett, hogy egyházunk s a magyar nemzetiség iránti szent kötelesség érzetétől áthatottan nagyobb-nagyobb virágzásra emelni törekednénk. Közli az egyházmegyének í. évi aug. 25 — 27-én Pap Sándor, e. megyei e. főjegyző. A kecskeméti reform, egyháztanács fölterjesztése a dunamelléki reform, egyházkerületi közgyűléshez a jogakadémia ügyében.*) Főtiszteletű Egyházkerületi közgyűlés 1 Midőn az 1879-ik év elején a kecskeméti reform, egyház ügyeinek vezetését, az egyháztagok nagy többségének bizalma folytán átvettük: mindjárt az év elején, a kebelünkből kiküldött pénzügyi bizottságunk által előterjesztett költségvetés tárgyalása alkalmával, arról kellett meggyőződnünk, hogy kiadásaink és bevételeink között nem csekély fedezetlen különbség mutatkozik; az előbbi évek számadásainak megvizsgálása után pedig kitűnt, hogy ezen deficit évről-évre szaporodott. A deficit okát fürkészve arról győződtünk meg, hogy ezen kiadások,— melyeket évenként az 1875-ben a magas közoktatási minisztérium által kibocsájtott szabályzat értelmében újonnan szervezett jogakadémiára fordítanunk kellett, azon alapból, melyre négy tanszék díjazását vállaltuk el, — tudniillik a túlmagasan előirányzott tandíjból és rendes jövedelmeinkből, — évenként mindig csekélyebb-csekélyebb részben voltak fedezhetők, ugy hogy ezen kiadások fedezésére oly tőkepénzek fordíttattak, melyek gymnasiumunk alapját képezvén, egyházunk költségvetésében szükségképen a teherrovatban lévén felvéve, okozták a több éven át rohamosan növe• kedő deficitet. Ezek után jelentettük egyrészről a főtisztelendő egyházkerületnek, úgy is mint felsőbb egyházi hatóságunknak, úgy is mint fentartó társ-testületnek, másrészről a harmadik fentartó társnak Kecskemét sz. kir. város törvényhatósági közgyűlésének, hogy mi a jogakadémiát azon alapból, melyre elvallaltuk, tovább fentartani képesek nem vagyunk, ujabb terheket pedig egyházunk tagjaira a jelen nyomasztó anyagi viszonyok között kivetni sem időszerűnek, sem eddigi gyakorlatunk szerint jogosítottnak nem tartjuk; felhívtuk tehát úgy a főtiszteletű egyházkerületet, mint Kecskemét sz. kir. varos hatóságát, hogy azon esetben, ha a jogakadémiának fentartásat tovabbra is szükségesnek vélik, az általunk elvallalt tanszékek közül háromnak díjazását átvallalni szíveskedjenek. Ezen segélykiáltásunkra Kecskemét sz, kir. város *) Ha kedvünk volna rekrimiilálni, emlékeztetnők a kecskemétieket azon felszólalásainkra, melyeket a jogakadémiák újra szervezése idejében, 1874. és 1875-ben közzé tettünk, s melyekben óva intettük hitfeleinket, bogy addig, míg egyházunk közvetlen és életbevágó szükségleteit sem vagyunk képesek fedezni : liiveinknek könnyelműen elkövetett fosztogatása lenne a nem tisztán egyházi célú intézetek fentartására ezereket költeni. Akkor nem hallgatott ránk senki. S most, hogy a következmények nekünk mindenben igazat adnak : még csak nem is örülhetünk ennek az elégtételnek. A baj, melybe a kecskemétiek keveredtek, inkább szomorúsággal tölt el bennünket, Szívünkből óhajtjuk, hogy a kibontakozás mielőbb sikerüljön. Természetesen azonban ez, még nagyobb bajok előidézése nélkül csak úgy történhetik meg, ha simán, kellő óvatossággal és a különböző érdekek figyelembevételével járnak el az illetők. Szerk. tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből: