Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-05 / 36. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI VATA E : VIII. ker. Máriautca 10. sz, 1. em, El öfiz e t ési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: •4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. PfF Teljes számú péld-éLzi-y-okkaJL m.in.elég- szolg-á.lhLa_-tutnlc-Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Résen legyünk! A napokban olvastuk, hogy két francia jezsuita érkezett a fővárosba, hogy itt kiszimatolják a közhangulatot s amennyiben azt az illető szerzetrendre nézve kedvezőnek találnák, itt, az ország szívében társaik egyrészével megtelepedjenek. Hát biz ez nem" volt a részükről rossz gondolat. A legjobb helyen kereskednek. A magyar Corpus Juris régen elavult, nem törődik azzal már mi nálunk senki. Legfölebb a jus privatum egykét öreg professzora s a moly meg az egér lapozgatják elavult sárga leveleit. Már pedig a jezsuitáknak mi nálunk nincs nagyobb ellensége a Corpus Jurisnál. Hogy hogy nem, 1873-ban a pozsonyi Spiessbiirgereknek is kezökbe került ez a mi törvénytárunk s hogy a városukban megtelepedett jezsuitáktól megszabaduljanak, régi törvénycikkeinkre hivatkozva egy kérvényben fölszólították a magyar képviselőházat, hogy elevenítse fel ama törvényeinket, melyek a jezsuitáknak az ország területén való letelepedését, birtokszerzését határozottan megtiltják. Az 1608. évi 8. t. c. ugyanis világosan rendeli: ^Nimirum ut ipsi nulla in Regno Hungáriáé bona stabilia et possessoria habere et possidere valeant.* Az 1646/7. 5. t. c. 11. §-a pedig így szól: ^Caetera sub hac pacificatione utrinque agitata et tractata, utpote patrum jesuitarum personalis a regno abstinentia etc. etc. utprimis sta-tlm comitiis aliquid certi de iis statuatur vei jani statuta ibidem de facto effectuentur, simili modo conclusum est.* Végre az 1790/1. 26. t. c. a fenebbi, időközben hatályon kivül helyezett törvényes határozatokat megerősíti az által, hogy kimondja, miszerint az 1608. és 1647. évi jogállapot visszaállíttatik (^ad statum legum annorum 1608. et 1647. reponatur*). Pozsony kérvényét azonban szépen betették a képviselőház levéltárába, ahol osztozik az a Corpus Juris sorsában. Azóta már talán az egér meg is ette, Pozsony nem szabadult meg jezsuitáitól. De hát ki is hallotta a jogegyenlőség korában privilégiumot adni valamelyik városnak, és épen Pozsonynak ? Ha Kalocsán, Nagy-Szombatban és Szatmáron békességesen, háborítatlanul megteleo > 0 pedhettek Jézus társaságának ájtatos tagjai, miért ne húzhatnák meg magokat a koronázó váo o rosban is ? Ilyen körülmények között egyátalában nem fog bennünket meglepni, ha a francia jezsuiták egy szép napon seregestül beállítanak hozzánk, hogy folytassák itt azt a sötét munkát, amit a francia nép immár megsokallt. Mint a ^Siécle-^ben olvassuk, Franciaországban jun. 30-kán már 42 jezsuita-zárda kapujára volt ráütve a rendőrség pecsétje, s aug. 31-kére összesen 65 zárdának kellett hasonló sorsra jutni. A francia kormány áldozatai menekülnek szerte szét, a világ mind a négy sarka felé, hogy keressenek maguknak barátságos, vendégszerető hajlékot. Nekünk is jut belőlök egy csomó, ha ideje korán nem tesszük meg a szerencsétlen