Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-29 / 35. szám

Reánk protestánsokra nézve legnagyobb fontosság­gal a könyvnek 3-dik és 4-dik fejezete bir. Amabban élénk színekkel rajzolja szerző a reformátió terjedését a Szepességben és azon keserű küzdelmeket, melyeknek a prot. hívek ki voltak téve. Öröm és aggodalom, re­mény és csalódás váltják fel egymást az olvasó keblé­ben, midőn az itt előadott események leírásán mohó kí­váncsisággal végig halad. Ezeket olvasva az ember haj­landó fogadást tenni, hogy drága, annyi kemény harc­ból kiszabadult egyháza szent oltárán készséggel és Isten iránti hálával feláldozza szellemi tehetségeit, vagyonát, sőt ha kell, életét is. Tiszta örömérzet árasztja el a szi­vet, ha a 154. oldalon olvassa a tanitók fizetési viszonyait az 1489—I 590-diki időszakban s ha azokat a jelenlegiek­kel összehasonlítja. Bizony be kell ismernünk, hogy e tekintetben szegénységünk mellett is, lassan bár, de két­ségbevonhatlanul roppant sokat haladtunk. Az eddig mondottakból is láthatni, hogy Weber S. barátom hazai és egyházi történelmünket egy igen becses, igen tanulságos dolgozattal gazdagította. Külö­nösen ki kell még emelnem, hogy szerző azon feladatot, melyet magának a könyv címében kitűzött, a legtöké­letesebben megoldotta. De egy kívánságomat nem hall­gathatom el, és ez az, hogy a derék munka magyar nyelven is megjelenjék. És most a becses művet az ol­vasó közönségnek s különösen paptársaimnak a legme­legebben ajánlom. Bierbrunner Gusztáv. BELFOLD. A dunántúli evang. egyházkerület közgyűlése. Egyházkerületünk évi közgyűlését folyó évi aug. 18, és 19-dik napjain Kőszeg varosában tartotta Karsay Sándor superint. és br. Prónay Dezső vil. felügyelő urak elnöklete alatt. Miután egyházkerületi gyűlésünk megnyitása azon napra esett, melyen a koronás magyar király, I. Ferenc József Ő felsége születésének 50-dik évfordulóját jobbágyi hódolattal ülte meg az egész ország: a dunánt. evang. egyházkerület is ezen örömteljes érzetnek kivánt min­denekelőtt illő kifejezést adni. És ezt az által csele­kedte, hogy míg egyrészről kerületünk főpapja, Karsay Sándor superint. úr a gyűlést megnyitó áhítatos imájá­ban lekérte a minden jók adójától királyunk koronás fe­jére a legbővebb áldást, mely ároni könyörgésben az egész kerület egy szívvel-lélekkel osztozkodott: addig másrészt e nap kegyeletes emléke jegyzőkönyvileg megörö­kíttetni határoztatott. A főpásztor, szokásos ároni áldása után, tiszteletet gerjesztő magas alakjával mint egy ujabb Mózes, az úr oltára elől lelépett az ő meghatott népe közé és elfog­lalta a tanácskozás zöld asztalánál elnöki székét. Utana elnöktársa br. Prónay Dezső emelkedett föl a főpap baljáról s feszült figyelem közt mondotta e emelkedett megnyitóját. Különös figyelmet fordított azon eseményekre, me­lyek egy év leforgása alatt nem kizárólag a dunánt. kerületben, de összes magyarhoni protestáns egyházunk­ban Bethesda álló tavát mozgásba hozták. Megérintette a középiskolák szervezetére vonatkozó miniszt. törvény­javaslatot s azon reményének adott nyomatékos kifeje­zést, hogy azon oknál fogva, mert a törvényjavaslat egy­időre levétetett a napirendről törvényhozásunk alsóhá­zában, reményű, hogy az illetékes körökben a protes­táns egyház e tárgyra irányuló óhajai kellő tekintetben fognak részesülni. Végre követve az egyetemes evang. egyház világi felügyelőjének, br. Radvánszky Antalnak a mult évi egyetemes gyűlésben kimagasló példáját, mely szerint nevezett egyet, felügyelő úr az egyetemnek szabad rendelkezési alapúi 2000 forintot adományozott, ő is 200 forintot azon kijelentéssel nyújtott át a kerü­letnek, hogy ez összeg a dunánt. kerületben hasonló célra alapúi tétessék le. Egyszersmind fölhívta az espe­rességeket, egyes egyházakat, azoknak elöljáróit, hogy hasonló célra e helyeken is adakozásra gerjedjenek az úrnak áldottai. Nem hihetem, hogy az ilyen buzdítás, melyet nemes tett előz meg, kiáltó szóként hangzanék el a pusztában. A vil. elnök úrnak ezen buzgó tett kíséretében mondott elnöki megnyitó beszédjét a kerület lelkesült éljenekkel fogadta. A mily örvendetes jelenségnek vettük világi felü­gyelőnk eme jelzett áldozatkészségét, egyházunk jöven­dőjére kiható áldásos eredményeire gondolva, szint oly mértékben leverőleg hatott egyházkerületünk egybegyűlt egyházi és világi tagjaira, egyházkerületünk vil. főjegyző­jének, Káldy Gyula úrnak azon nyilatkozata, mely sze­rint megrongált egészségénél fogva kénytelen a főj egy ző­ségről lemondani. Káldy Gyula egyházkerületünk vil. tagjai között egyike azon közbecsülésben és közszeretetben részesülő férfiaknak, akik egyházunk érdekeit minden téren szol­gálni, egyházunk igazait minden tekintetben védeni nemcsak akarjak, de tudják is. Azért látjuk évről-évre mindég megújuló örömmel őt tanácskozásainkban. Azért lenne ránk nézve oly fáj­dalmas, ha egy ily szeretett férfiút a kerület vezérfér­fiai közül elveszteni kénytelenek volnánk. A miniszterialis rendeletek után fölolvastatott supe­rint. úr évi jelentése. Tárgyát egyházi életünk egy évi eseményei ad­ták ; de a formát, hogy a jelentés oly mesterművé dom­borodott ki, superint. úr kölcsönözte neki. Mintha csak nem is szavakat használna, midőn az elköltözött b. e. Berzsenyi Miklós kiérdeműlt ker. felügyelő alakját, életét ál­lítja a hallgató szemei elé évi jelentésében ; úgy rajzolja őt, hogy egy újra élő alak látszik megjelenni előttünk az ő kimagasló erényeivel. A Zsedényi-féle alapítvány kamatai kiosztattak-70

Next

/
Thumbnails
Contents