Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-29 / 35. szám

tönkre a hajdani koronázó várost; Szegednek pedig és Szegeddel a nagy magyar alföldnek egy valóban nélkiilözhetlen szükséglete elégíttetnék ki. De hát mindez bennünket, protestánsokat, közvetlenül nem érdekel. Mint magyar emberek, mint a magyarság képviselői óhajtanok ugyan, hogy ha majd egy harmadik egyetemre csakugyan szükség lesz, ez Szegeden állíttassék fel. De ha a törvényhozás mégis Pozsonynak adná az elsőséget: a protestáns egyház, mint ilyen, ép oly egykedvűen venné a törvényhozásnak ezen elhatározását, mint — teszem fel — azt, hogy a zimonyi vasút ne a Duna bal partján, hanem a jobb partján építtessék. Hogy mégis beleszóltunk ezúttal a dologba, arra egyszerűen a közoktatási ügyek iránt való hagyományos érdeklődésünk ösztönzött bennünket; azután meg az a körülmény, hogy a miniszter ugyanakkor, amikor a pozsonyi egyetem felállításának szükségességét elismeri, kifejezi egyszersmind abbeli nézetét is, hogy a közszükségletnek megfelelne a debreceni protestáns egyetem is. Ha olyan ábrándozó kedvemben volnék, mint nem régiben, akkor olyan gyönyörűen ki tudnám cirkalmazni az általam is szükségesnek vélt debreceni egyetem felállításának módozatait, hogy jobban se kellene. De hát hiába, mindennek megvan a maga ideje. Az ember sokszor van olyan hangulatban, hogy a földi nyomorúságoktól nem tud szabadulni, hiába erőlködik, hiába akar az ég felé, a magasba emelkedni, mint a szárnyaszegett madár vergődik a föld porában. Hogyan is lehetne hát azt a debreceni egyetemet létrehozni ? Az bizonyos, legalább előttünk bizonyosnak látszik, hogy amíg jogakadémiáinkat fel nem oszlatjuk, a debreceni egyetemből nem lehet semmi. De meg ne ijedj, szíves olvasóm; nem akarom én a miniszter malmára hajtani a vizet, aki szintén hadat üzent jogakadémiáinknak. Isten ments! Én nem akarnám addig bántani a jogakadémiákat, vagy helyesebben azoknak egyreszét (mert bizony van egy-kettő, amelyet könnyebben nélkülözhetnénk), amíg az egyetem eszméje testet nem ölt. Hanem akkor aztán a partikuláris érdekeknek csakugyan el kell ám hallgatni, hogy a különben sem valami gazdag és nagy számmal levő erőket egyesíteni, tömöríteni lehessen. Persze a tanács könnyebb, mint a kivitel. Nagyfokú önmegtagadás, a körülmények bölcs megfontolása, tág látkör és más efféle nemes tulajdonság képezik a kivitel garantiáit. S ezek a biztosítékok mesterséges úton nem teremthetők elő. Ezekkel vagy fel vannak ruházva az intéző körök, vagy nincsenek. Ha nincsenek : akkor írhatunk mi nem egy, de száz vezércikket is: sok viznek le kellene folyni a Dunán, míg azok a vezércikkek embereink természetét, jellemét megváltoztatnák. Föltéve azonban, hogy ama biztosítékok megvannak, a protestáns egyházra nézve oly annyira fontos eszme kivitele kevesebb nehézséggel járna, mint azt első pillanatra gondolnók. Debrecen magában, a többi superintendentiák támogatása nélkül, a roppant terhet nem veheti macára. Erre először is nincsen elegendő ö O ereje, ha még gazdagabb lenne is, mint amilyen. De azután meg észszerűen kívánni sem lehet, hogy kizárólag reá rakjuk azon ügynek minden terhét és gondját, amely nemcsak Debrecen ügye, hanem az egyetemes egyházé is, sőt első sorban épen az utóbbié. E szerint Debrecent a többi superintendentiáknak is segélyezni kellene, még pedig nemcsak ^erkölcsileg/ hanem anyagilag is. Az az erkölcsi támogatás, melyről oly sokszor hallottunk, s melyről annyiszor olvastunk már eddig is a superint. jegyzőkönyvekben, az én praktikus eszembe sehogysem fér. Hiszen, hogy tisztességes, jóravaló törekvést a superintendentiák erkölcsileg támogatnak, azt úgyis tudjuk, ennek a leírásával kár is fárasztani a jegyzőket. Anyagi segélyezésre van itt szükség, uraim. S ez nem is olyan kivihetetlen, mint azt — szegénységünkre gondolva — sokan hiszik. Mint már fenebb is említém, mindenek előtt fel kell oszlatnunk jogakadémiáinkat —- még pedig mindet, kivétel nélkül. Egy-egy teljesen és tűrhetőleg berendezett jogakadémia fentartása legalább is 10 —iiooo frtba kerülvén évenkint, ha ezen intézetek megszűnnek, a rájok költött ezerek más célra lesznek fordíthatók. Igen de, mondani fogják némelyek, a Patakra szóló alapítványok például helyhez levén kötve, azoknak a kamatai csak