Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-15 / 33. szám

TÁRCA. A világteremtés ideje a theologiában s különösen a kátékban. Tapasztalat szerint a gyermek zsenge, de fogékony korában szerzett nevezetesebb ismeretek — mint közvetlen benyomások — az egész életre befolyással vannak. Ettől eltekintve is, azt hiszem, nem legutolsó fontosságú dolog — főleg ránk theologusokra nézve, kik egyszersmind „tanitók* is vagyunk, — hogy a gyermeki elme üres kamaráját miféle fogalmakkal rakjuk tele, kiváltképen az emberiség legfőbb érdekének, a vallásnak tárházából. Ha a fenebbiekben igazat ad nekem az olvasó, akkor nem sok gondolkozás után azt is be fogja látni, hogy vallástanitásunkban, illetőleg a kátékban sok oly fogalom-tétel alkalmaztatik helyes ismeretközlés gyanánt, melyek — minthogy az ujabb időkben szerzett ismereteinkkel merő ellentétben állanak — egyéb szempontot figyelmen kivűl hagyva is, a legfőbb szempontból, a paedagogiaiból tekintve, nevi vehetők az igazság kritériumai gyanánt. Mert, valljuk be, a haladó idő nem ismeri el többé igazságoknak és megtörtént tényeknek, például az első emberpár teremtését, az özönviz idejét, egyes pátriárchák életkorát, Enok és Illyés menybe-ragadtatásat, Jozsué napmegállitásat, a Bálám szamaranak emberi hangon való megszólalását stb. stb. Akarva nem-akarva be kell ma látnunk, hogy a bibliaban nemes egyszerűséggel előadott mindezen dolgok nem egyebek, mint szent hagyományok, melyek a bibliában oly modorban lettek megörökítve, aminőben azokat a régi kor egyszerű felfogású emberei megérthették. így állvan a dolog, azt kérdem, helyeselhető-e, hogy a theologia kompendiumaiban, a kátékban — még az ujabbakban is — ott szerepelnek a világteremtés idejének kategorikus meghatarozásai ? Itt van, egyebekközt, a népiskoláinkban altalánosan hasznait „Rövid Útmutatás A Ker. Vallás Előadására.* (Budapest, 1876.) E szerint a világteremtés ideje 5806, az özönviz ideje pedig a világteremtés után épenséggel 1546. Hogy az efféle számitások felől minő véleménynyel vannak a tudósok, erre nézve nem látom érdektelennek a budapesti m. kir. egyetem egyik, jelenben is működő hírneves tanárának, Dr. Petzval Ottónak, a tanárjelöltek számára készült, „A Csillagászat Elemei* című tankönyvéből (Bpest, 1875.), a 436—437. lapokról a következőket idézni : „A legnevezetesebb, de egyszersmind legbadarabb aera a világ-aera. Ez által a világ létezésének idejét akarják kifejezni. E világ-aera körül csoportosulnak a legesztelenebb nézetek és a legvakmerőbb állitások. Mily módon s mikor jött létre a világ, az ma még a természet titkaihoz tartozik, melyekről meséket költeni, a legnagyobb esztelenségnek és butaságnak tartjuk. Lássuk most e csodás világ-aerákat. a) Egy bizonyos Julius Africanus nevű férfiú azt állította, hogy a világ, időszámításunk előtt 5500 év óta létezik. Ezen idő az úgynevezett alexandriai aera, mely szerint a világ keletkezése és a mai nap között 7375 év léteznék. Mily esztelen felfogási b) Az úgynevezett antiochiaí aera szerint, melyet Pandorus nevű szerzetes állított fel, a világ K. előtti 5493-ik év óta létezik. Ily rögeszme csak egy buta szerzetes szüleménye lehet. c) Az úgynevezett byzanci vagyis konstantinápolyi aera a világ keletkezését a K. előtti 5873. évre teszi. d) Páter Pezron a világ keletkezését a K. előtti 5873. évre teszi. e) Usserius nevű hóbortos ember a világ korát Krisztusig számítva 4004 évnyinek mondja. Ezen adatot a híres Bossuet francia pap is pártolta, mi különben nem csoda, minthogy ily ámitó nézetek a pa2)okkal tökéletesen összeférnek. f) Josephus Flavius zsidó történetíró a világ keletkezésének idejéül a K. előtti 4163-ik évet állítja. Ezt korántsem csodáljuk, ismeretes levén előttünk, hogy a fanatikus zsidó papok minden esztelenség állítására és elhivésére hajlandóké Már most azt kérdem, mennyiben mozdítjuk elő a vallásosságot akkor, midőn a vallástanítás alsó (elemi) és közép (gymnasiumi) fokain bona fide beoltjuk a min. denre fogékony növendék elméjébe, mint kész igazságokat, egyik-másik bibliai, közelebbről a világ-aeráról szóló adatot, csak azért, hogy később az élet tapasztalatai, de különösen a világi tudományok olyasforma állításai, minőket a fenebbi idézetben bemutattam, bizalmatlanságot és ellenszenvet támaszszanak mindennemű vallástudomány és vallásosság iránt ? Egyébiránt mi ne rekrimináljunk. A fenti idézet szavai és vágásai csak azok ellen a theologusok ellen szólnak, kik a tapasztalat és a természettudományok utján nem akarnak azon meggyőződésre jutni, hogy a természetben létező testek anyaga öröktől fogva létezik ; hogy a világegyetemben folytonos, végnélküli alakváltozások fordulnak elő, s hogy pl. a bibliai hat teremtési nap is csak azt akarja kifejezni, hogy a föld alakulásának mindmegannyi végetlen korszaka értendő mindenik, a bibliában reggeltől estig értelemben használt „nap* alatt. Sőt tovább megyek: mi nem hunyhatunk többé szemet az ujabbkori kutatások előtt sem. A történet ujabb világánál szellőztessük egy kissé kérdésünket, s lássuk, mennyiben határozhatjuk meg a világteremtés idejének évszámait kategorikus kitételekben. A hieroglyphák titkainak feltalálójától, Champolliontól kezdve, sok világhírű tudós. pl. Lenormant, Maspero, Layard, Loftus s mindenek fölött pedig Oppert, Hinks, Rawlinson és végűi az ezelőtt mintegy három évvel elhalt Smidt fáradozásaiknak köszönhetjük, hogy ma rnár egész biztossággal tudhatjuk, hogy földünk 1 geologiai alakulásainál, az ős-alaprétegeken kivűl, mind-