Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-15 / 33. szám

való reformot, melyet észrevesz nálunk, azonnal siet bevinni saját tanintézetéibe is. Hanem szó ami szó, az állam versenye ugyancsak megizzaszt bennünket. Mi lesz a vége r— azt a jó isten tudja. De annyi bizonyos, hogy az államra nagy veszteség lenne, ha a versenyben kiütné kezünkből a fegyvert s a küzdtérről leszorítana bennünket. Ez nem is lehet a célja. Ellen-, ség ellenséggel szemben ezt megteheti; de nem az állam a református egyházzal szemben. Ok küzdenek egymással nem azért, hogy egymást legyőzzék, hanem hogy kölcsönösen sarkallják egymást a haladásra. A protestáns egyetem az különösen, ami sokaknál szemet szúr. Kezdik sokan nem érteni, hogy állhat fen ma, a felvilágosodás korában, felekezeti egyetem; hogy lehet hirdetni a felsőbb tudományokat s átalában bármely tudományt felekezeti álláspontról ? S midőn némelyek e kérdéseket fölvetik magukban és a nyilvánosság előtt: nem gondolnak arra, ami a mi egyetemünket jogosulttá teszi a többiek mellett is, nem gondolnak az abban uralkodó szabad, egészséges és * ö O üde szellemre ; nem veszik figyelembe, hogy a mi felekezetünk a szabad kutatást fogadta el alapelvéül s megcsontosodott dogmákat nem erőltet senkire, még az egyházi téren sem, annál kevésbé a tudományok egyeteme körében. Kár is lenne nekünk ezt az egyetemet feladnunk, mely annyi vajúdás, oly sok viszontagság közt jött létre. Az egyetem keletkezésének története igen érdekes. Nem árt, ha visszaidézzük azt emlékezetünkbe. A 70-es években — tehát jó régen volt, amiről beszélünk — a felekezetek jogakadémiáikat az akkori közoktatási kormány kívánsága szerint újra berendezték. Most már látjuk, hogy nem helyesen cselekedtek. A drága intézetek fentartása évről évre nagyobb teherként nehezedett egyházunkra, Sok bajba és küzdelembe került, míg e tehertől megszabadult; de végre mégis csak megszabadult tőle olyan formán, hogy a két legnagyobb és legrégibb főiskola megegyezett egymással abban, hogy az egyik egy theologiaiphilosophiai fakultást, a másik pedig egy jogi-philosophiai fakultást és tanárképezdét rendezett be. Ez utóbbi aztán lassankint egyetemmé nőtte ki magát, egyetemmé, mely az állami hasonló tanintézetekkel mai napság diadalmasan versenyez. Ezeknek a nagy bajjal, nagy áldozatokkal létrejött főiskoláknak jövőjük van. Évről évre szaporodik ugyan azoknak a számuk, akik az oktatásügyet, annak minden ágát, kezdve a népiskoláktól az egyetemekig, államivá akarják tenni; de az állam nem érez magában hajlandóságot kizárólag a maga vállaira rakni egy olyan terhet, amelyet szíves készséggel megosztanak vele a protestánsok. Hát még mennyire meg fognak erősödni a prot. tanintézetek, ha az unió, melyet az apák bölcsesége oly melegen fölkarolt s melyet az utódok most ismét fölelevenítettek, végre vala) o hára teljesedésbe megy. Középiskoláink egyrészét már most is a két prot. felekezet közösen tartja fen. Most az uniót az egyetem körében is tervezik megvalósítani. Az unió teljes keresztülvitele egy uj zsinat feladata lesz. Az a zsinat, a melyet a reformátusok több évvel ezelőtt tartottak, nagy eredményeket vívott ki. Erre a mostanira még nagyobb feladatok várakoznak. De mennyi baj is volt azzal a régi zsinattal, mennyi tinta folyt el s mennyi nemes élet aludt ki, míg nagynehezen létrejött ! Ez a történet is nagyon érdekes és tanulságos. A 70-es években kezdődtek a vajúdások, az u. n. zsinati előmunkálatokkal. Az előmunkálatok azonban szerencsétlenül jártak. Azoknak az alapján a zsinat össze nem ülhetett. A zsinat fe'ada a nem lehetett az, amit annak az előmunkálatok tulajdonítottak. A zsinat az egyház belső bajait volt hivatva orvosolni. Az, hogy az egyik egyházban 20, a másikban 30 tagból állott a presbyterium: ez nem volt baj. Ma sincs máskép. Hanem igenis baj volt az, hogy a legnagyobb egyháznak is épen annyi papja volt, mint a legkisebbnek ; hogy a nagykőrösi gazdag egyháztag 20 krnyi egyházi adót fizetett, míg a szőllőskei szegény paraszttal az ekklésia 1 frton alul szóba se állt; hogy egy egyházkerület akkora volt, mint a másik kettő együttvéve, ugy hogy a többiekkel szemben csak annak az óriás kerületnek lehetett akarata ; hogy —• amit első helyen kellett volna említenünk — nem volt közpénztár, melyből az idegen nemzetiségek közé ékelt és ott vallásunk és nemzetünk kárára