Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-08 / 32. szám

Egyházunk részére, a város rendezése alkalmával, templomhelyül a városháza és főpiac közelében, a belső körút mellett, nyilt téren 500 • öl, mellette szintén a körút mellett, paplak és iskola helyéül pedig 600 Q ölnyi tér jelöltetett ki. Tehát a város központjában máinem ideiglenesen, de az épitkezési szabalyok szerint, Szeged igényeihez méltóan kell egyházunkat újból fölépíteni. Gyönge anyagi erőnk miatt azonban az ujjáalkotás nagy munkájáról jelenleg még csak is elvben szólhatunk, de a tervezés s kivitel felől mindaddig nem tanácskozhatunk, míg valamennyire biztosnak nem érezzük magunkat arra nézve, hogy józan számítás szerint aggály nélkül belemehetünk az építkezésbe. Az épitkezési alaptőke mai napon így all: Szegeden, az egyháztanács által kinevezett bízottság — nyitott könyvi számadása szerint — a helybeli takarékpénztárakban időnkint eddig elhelyezett 4584 frt. 24 krt. A tiszántúli ref. főtiszt, egyházkerület kezelése alatt elhelyezve van 4330 frt. 99 kr; a békés-banáti ref. egyházmegye kezelése alatt elhelyezve van 3996 frt. 85 kr; összesen 12,912 frt. 8 kr. Ez összeg mar nem kicsinylendő, tudva azt, hogy ez nagyobb részben lelkes egyházkormányférfiaink s buzgó lelkipásztoraink által hazai szegény protestáns hitrokonink filléreiből, kegyes adományaiból gyűjtetett össze. Vajha romjaiból éledező egyhazunk fontos ügye, fenkölt lelkű protestáns nagyjaink altal kellőleg fölkaroltatnék, hogy édes reményünket mielőbb valóság követhetné, hogy mielőbb letehetnők az alapkövet s fölépithetnők az urnák szent házát. Lesújtott egyházunkat hitrokonink buzgalma vette védelme ala, hogy megmentessék az enyészettől; azért ennek jelenlegi helyzetét rövid vázlatban kötelességemnek tartottam köztudomásra hozni. Varga Pál, ref. lelkész. A tekeházi egyház köréből. Lapunk múlt évi 18-dik számaban a máramaros-ugocsai egyházmegye közgyűléséről egy tudósítás jelent meg, melyben a többi közt emlités tétetik a tekeházi egyházról, „ahonnan a deputátió egy évben sem maradhat el, annyira vérökben van már a lelkészeknek és a híveknek a nyugtalanság*. A tudósítás idézett passusa természetesen a jelenlegi tekeházi lelkészt, az öreg, 67 éves Nagy Menyhértet is illeti. Ennélfogva Nagy Menyhért fia, Nagy Elek, kispaládi ref. lelkész — fiúi szeretetétől indíttatva — egy, hozzánk már hónapokkal ezelőtt beküldött terjedelmes cikkében védelmére kél atyjának. E védelemnek, tekintve annak tiszteletreméltó indokát, szívesen helyet adnánk lapunkban, ha szerzője — épen mert a legnemesebb érzelmek sugalmazták a tollát — védelmében képes lenne megtartani azon korlátokat, a melyeket átlépve, a szenvedélyeket felkorbácsolná annyira, hogy ez által veszélyeztetné saját felszólalásának sikerét. Eszünk ágában sincs ezért őt megróni, sőt nagyon természetesnek találjuk, hogy ha valaki abban a meggyőződésben van, hogy atyjat méltatlanul üldözik: szenvedélyét, atyjának képzelt vagy valóságos ellenségeivel szemben mérsékelni nem képes. De nekünk, ugy saját lapunk érdekében, melynek értékét személyeskedő polémiák bizony a legkevésbé sem emelnék, valamint a nevezett lelkész és az ő édes atyja érdekében, tartózkodnunk kell a szenvedélyek sorompóit ugy a jelen esetben, mint bármikor felnyitnunk. Miután azonban állítólag a mi lapunk ütött sebet a Nagy Menyhért reputátióján : régi elvünkhöz s a konventionális -sajtószabályokhoz híven készségesen hozzájárulunk ama seb orvoslásahoz olyan formán, hogy Nagy Eleknek hozzánk beküldött védő iratából közöljük a lényegeseket. Tesszük ezt természetesen azzal a tárgyilagossággal, mely egy bonyolódott és személyes vonatkozásoktól épen nem ment ügy tisztázásához okvetlenül megkívántatik. A tekeházi egyházzal, mint ilyennel, Nagy Menyhért lelkésznek — a védirat szerint — nincs és nem is volt baja. Hanem amennyiben Tekeházán mégis zavarok voltak, ezt egyes nyugtalankodó egyháztagok idézték elő. A zavar azzal kezdődött, hogy Nagy Menyhért ellen panaszt emeltek, hogy a tekeházi ócska temetőben egy terméketlen körtefát kényszerűségből — mivel a tüzelő fája kifogyott — kivágatott. Ezen panasz folytán a tractus őt a csepei egyházba áthelyezte ; de az egyházkerület a megyének e határozatát megsemmisítvén, Nagy továbbra is Tekehazan maradt. Meggyült azonban a baja itt a miatt, mert a dijlevél szándékolt megc~onkitásaba sehogy sem akart belenyugodni. Midőn aztán e targyban az 1873. sept. 23-kán Nagy-Szőllösön, majd 1874. april 8-kán Péterfalván tartott e. megyei gyűlésen panaszt tett, visszautasittatott panaszával, hasonlóképen visszautasittatott a superinten dentia által is felebbezése. Ekkor személyesen fölkereste a püspököt, hogy meggyőzze őt követeléseinek jogos volta felől. Hogy ez sikerült is neki, azt tanúsítja az, hogy a püspök közbevetésével az egyházmegye uj vizsgálatot rendelt el s előbbi határozatával ellenkezőleg a lelkész panaszának helyt adva, a következő határozatot hozta: „1. Az egyház által négy éven keresztül elmulasztott őszi szántás kárpótlása fejében évenkénti 3 köblös föld s ennek háromszori megszántása, összesen 18 szántásnak, a lelkész által leengedett 2 frt ára szerint, kárpótlásul állapíttatik meg 36 frt, minek fizetésére az egyház ezennel utasíttatik. 2. A régi cinterem feletti vitára vonatkozólag, a mennyiben az 1857-iki összeírásban a felerésze foglaltatik csak a tanítói birtokok között, ennélfogva annak fele a lelkész hasznalatába bocsáttatik. 4. A szénafizetés csonkulása iránti panaszra nézve ifjú Kocsi János, amennyiben igazolva van, hogy régi kaszálója van, tovabbra is szénafizetésre köteleztetik. Ezzel egyidejűleg a presbyterium utasíttatik, hogy