Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-08 / 32. szám

lönbözteti meg (i 6. §.): i-ső az elemi vallásoktatás (i-ső és 2-ik oszt.), a melynek feladata a tanítás alapjainak lerakása; 2-ik a katechu nenusok foka (3., 4., 5., 6-ik oszt.), ahol a tárgy már bővebb és részletesebb tárgyalás alá kerül; 3-ik a confirmándusok foka, vagyis az egy­séges rendszerbe foglalt anyagnak lehető kimerítő fel­ölelése és a hitéletnek a maga egészében való feltünte­tése által a confirmatióra való előkészítés; végre 4-ik az ismétlések foka az életben, legény- és leány-egyletek alapítása. Saját szerény körii és igénytelen tanulmányaink alapjan a katecheticai tankörnek e négy fokozatra való felosztását olyannak találjuk, amely míg egyrészről az egészet teljesen fel nem öleli, másrészről bizonyos te­kintetben túl is haladja. Mondottuk volt annak idejében, hogy a gyakorlati theologia minden ágának fel akarván tartani az ő foglalkozni valóját, a katecheticai növelést a confirmatióval bevégzettnek véljük; így a negyedik fokozatot ide tartozónak nem ismerjük el. Miután pedig a vallás e nyomorult földi életnek olyan útitársa, mely örömünkben és bánatunkban, jó és balsorsunkban nemtő gyanánt virraszt felettünk : elengedhetetlen szükség, hogy annak szikrája már a családi élet tűzhelyénél fölpattan­jon. Mi tehát a katecheticai tevékenységet a családi nevelésre is kiterjesztjük s a magunk részéről 3 tankört veszünk fel, u. m: i-ső a házi- vagy családi nevelés; 2-ik az iskolai vallás-erkölcsi nevelés; 3-ik a cónfirmatiói vallás-erkölcsi nevelés. Mind a három tankörnek meg­van a maga feladata és kitűzött célja, melyre azonban ezúttal térkimélés okából nem terjeszkedünk ki. (Vége következik.) Szabó Imre. BELFÖLD. A VI. szab. kir. városi ev. esperesség gyűlése. Tudván, mennyire túl van halmozva ezen lap közlen­dőkkel, csak röviden akarom ezen érdekes gyűlés lefolyá­sát leírni. Összegyülekezvén az esperességbeli egyházak kép­viselői, legelőbb is Sztehlo János főesperes űrnal tiszte­legtek, hogy azután vele együtt, Brósz Jónát esp. felügyelő urat üdvözölhessék. Majd bevonulván az eperjesi ev. col­legium könyvtári nagytermébe, mely egyszersmind disz­termül is szolgai, Nóvák Mihály eperjesi lelkész buzgó imája utan a felügyelő úr rövid, velős szavakkal ecsetel­te a gyűlés teendőit,azután megnyitottnak nyilvánította a gyűlést. Ekkor a főesperes úr olvasta föl évi jelentését, mely sok örvendetes eseményről értesité a gyűlést, me­lyek közül legyen elég itt csak azt kiemelnünk, hogy az esperesség egyházaiban mindenek ékesen és jó rendben vannak ; a kassai szláv egyház is teljesen rendbe hozta mar elemi' iskoláját, mert az ott alkalmazott okleveles tanitó feltüntetett sikere felett a tanfelügyelő úr is elis- I meréssel nyilatkozott; az egyházak semmi fizetni való­jukkal hatralékban nem maradtak, sőt több helyütt neve­zetes alapítványokkal és tetemes összegű adományokkal tanúsították az egyes hívek hitbuzgalmukat, így p. o. Késmárkon, a hol főképen a serfőzőtársaság nagylelkű adománya folytán, melyet az a következő évekre is kilá­tásba helyezett, toronyépítés és a már felépült templom berendezése költségeinek fedezésére több mint 2000 forint gyűlt össze ez évben; továbbá Lőcsén, a hol egy özvegy nő 11,100 frtot hagyományozott az egyháznak stb. stb. A mi az esperesi jelentésnek egyes hivatalnokokra vonatkozó részét illeti, abból csak a legfőbbet említjük, t. i. hogy az eperjesi egyháznak sikerült a hitbuzgósá­gáról, áldozatkészségéről, a collég, felügyelői hivata Iában szerzett érdemeiről és a sáros-zempléni esp. felü­gyelői hivatalában való tapintatos és buzgó eljárásáról messzeföldön ismeretes Jelenik Almássy István urat, felü­gyelőjeíil megnyernie, a ki hivataloskodasát azzal kez­dette, hogy 100 frtnyi alapítványt tett az említett egy­ház iskolája javára. A nevezett uj felügyelő magát bemu­tatván, lelkes éljenekkel fogadtatott. Az esperes úr jelentését, valamint a számvizsgáló­bizottságét, nemkülönben a gyám intézeti számadásokat, a gyűlés örvendetes tudomásúl vette s a főesperes úrnak a pénztár hű kezeléseért s a gyámintézeti pénztárnok­nak buzgalmáért köszönetet szavazott, egyszersmind felol­dozta nevezetteket az 1879 ik évre a felelősség terhe alól. A Malatinszky Ferenc-alapitvány kamatai (24 frt.) az egyetlenfolyamodónak, egy tanitó özvegyének kiadattak. A plavnicai egyház jelentése örvendetes tudomásul vétetett. Nagy örömmel hallotta a gyűlés főképen azt, hogy ez egyház, volt és ielenlegi felügyelője áldozatkész buz­gósága folytán a felvirágzás utján halad. A gyámintézeti ügyek tárgyalásánál felhívattak az egyházak elöljárói, hogy buzdítsák híveik körében a nőket, az eperjesi példa utánzására, a hol is egy „gyámintézeti leány-egyletműködik, nagy aldásara min­den segélyre szorúlt nemes ügynek. Az egyet, gyám­intézeti nagy szeretetdijra . (400 frt.) az iskolát épitő Megye leányegyház ajanltatott. Esperességi gyámintézeti segélyben, 10—10 írtjával Zágráb, Újvidék, a kassai tót egyház, Benyék, Berki, a k.-szebeni tót egyház; 16—16 frtjával Lukavica és Megye részesültek. Szóba kerülvén a pozsonyi theol. akadémia ügye, mivel a pozsonyi egyh. uj feltételei folytán a régi alaptól eltávozott és ennek következtében egy akadémianak ne­vezhető intézet létre nem jöhet, az esperesség magáéva tette a hegyaljai esperesség azon szépen indokolt hatá­rozati javaslatát, miszerint a theol. akadémia ügye vétes­sék le a napirendről, az egyetem azonban felkéressék, hogy alapgyüjtés stb. utján tegye lehetővé legalabb a közel jövőben egy ilyen intézet felállítását. A protestáns árvaház partolása és a nőnevelés ügyének buzgó felkarolása az egyes egyházak és egy-

Next

/
Thumbnails
Contents