Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-08 / 32. szám

gán a convent fedezete alá vonulva. Ellenkező esetben drágán fizetjük nyalánkságunk árát. Megkívántuk a gazdag római egyház arany almáit, feledve, hogy nekünk csak ártatlan paradicsomalmáink vannak. Zsinatot! római zsinatot ! hogy legyen mit immaculálni és hogy a magyar kálvinista egyház csalhatatlanságát decretálja. Függelékül tekintsünk bele a zsinat tárcájába. A zsinati képviselet száztizennégy személyből áll, öt forint napdíjjal naponta ötszázhetven, egy hónap alatt tizenhét, egy év alatt százkilencvennégy ezer forint. Mennyi van domestikánkban vagy a ládafiában ? Convent-tartásunk ellenben évenként kerület számra kerül kétszáz, összesen ezer forintba. Fizetéses hivatalnokok fogják ellepni egyházunk testét. Pénzügyminiszteri furfang és talentum kell hozzá, hogy ebből a hínárból kigázoljunk, amelybe a zsinattartás kolompja után menve jutottunk. Es ezt a kolompot Tiszántúl kötötték a kálvinista egyház nyakába; a convent kezeivel pedig rázzák Az étlap megkészült; száztizennégy személyre van teriték a zsinat asztalánál; bizonyos, hogy mindnyájan éhen-szomjan kelünk fel. Nem állhatom meg, hogy ne szóljak még valamit ama közoktatási szabályzatról, melyre vonatkozólag az 1879. september 10-én tartott egyetemes conventi gyűlés 34. szám alatt a következő végzést hozta : „A conventi bizottság által beterjesztett, a köznevelés és közoktatás szervezetére vonatkozó javaslat átalánosságban elfogadtatik, és miután közoktatásügyünk rendezése halaszthatlanul és sürgősen szükséges, az egyházkerületek hatalmazzák fel az egyetemes conventet, hogy azon esetre, ha a zsinat legközelebb össze nem jöhetne, annak összeüléséig is a convent állapítsa meg ezen tervezet értelmében közoktatásunk szervezetét és azt már az 1880. év őszével megnyíló tanévre léptesse életbe/ Ez már az, a mit szó nélkül hagyni nem lehet; mert nem szabad a convent tekintélyével Istent kisérteni. Bármit mondjon a 38. országos törvény, melyre ez a szabályzat van fektetve, nem szabad a conventet olyan dolgokba belebiztatni, melyek legalább is a pium desideriumok árnyékvilágába tartoznak. A megtörtént dolgot azonban meg nem történtté tenni utólagosan nem lehet A convent átalánosságban elfogadta a közoktatásra vonatkozó javaslatot. Ezen most már változtatni nem lehet. El van fogadva, mint a közös ügy, hanem — szerencsére — még nem jött világra. A convent már a legközelebbi tanév kezdetén léptesse azt életbe, azaz a convent vállalja el az egész ügy ódiumát, a convent szavazza meg ennek minden képtelenségét, — ez az, ami ellen én most szót emelek, mit ha a convent mégis megszavazna, maga ellen kimondaná a tiszántúli Ítéletet, hogy a convent nem határozalképe . A javaslat átalánosságban el van fogadva, de rögtönzött alkalmazása véleményem szerint, lehetetlen. Elsőben azért, mert az idő rövid. Igaz, hogy — kivált mióta a 38. t. c. tehénhimlőjét beleoltották — átalakulási vagy átvedlési bőrbajában betegeskedik egész iskolai rendszerünk, de épen ez a beteges diagnosis figyelmeztet bennünket arra, hogy ne hirtelenkedjünk. Mert egész tisztelettel legyen mondva, van valami abban a 38-ik törvénycikkben, mit sajátságos helyzetünknél fogva, bármennyire egészségére szolgáljon is a berlini német complexiónak, mi sehogy le nem nyelhetünk; már pedig az egész, másként igen jeles dolgozat nem egyéb, mint a még mai napiglan experimentáló, tapogatódzó idegen tanrendszernek kefelenyomata, vagyis magyarosan kimondva, szennyese. Az idő — azt mondják — rövid, épen azért sietnünk kell! Mintha e nélkül a szer nélkül meg sem élhetnének, hála Istennek, ép, egészséges tanintézeteink. Ne szörnyítsük a dolgot, megélnek biz azok, ki is telelnek, túlélik talán még a zsinatot is. Ne siessünk a germanizálással, úgyis odajutottunk már, hogy még népiskoláink szelleme is németes, német kisértet jár bennök fel s alá, németből fordított tankönyveivel hóna alatt, és ha tanitóképezdéink a javaslat szerint lesznek organizálva, megérjük, hogy vadonat német schullehrerek kerülnek ki belőlük. Az országos törvényhozás most üli a középiskolákat átalakító törvényeket; ki tudná azt megmondani előre, hogy mi kél ki belőlük. Hátha az ovodákhoz ragasztja a Frőbel-féle intézeteket, hol gyermekeink megtanulnak majd systematice bukfencezni; hátha megkészíti még a nők szá-