Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-25 / 30. szám

vallás-erkölcsi nevelésére ad utasítást. Ha már a katechetica ez és nem más, amint hogy jól felfogott célja szerint nem is lehet más: minden bizonynyal helytelen, elvünkkel ellenkező a Hörk József szerinti meghatározás, hogy t. i. a »keresztyén egyház szolgálatában álló (?) azon tudomány értetik ez alatt, mely keresztyén (iskolás) gyermekek s ifjúságnak (?) a vallásban való oktatásáról és ezen oktatás módszeréről szól." Már mindjárt az az oda nem illő, mintegy hajánál fogva előráncigált kitétel, hogy a katechetica az egyház szolgálatában álló tudomány, — zavarossá, érthetetlenné teszi az egész definitiót. Jól tudom ugyan, hogy a katecheticának célja és feladata az, s tárgyalási körét is az különbözteti meg az általános neveléstanétól, hogy kizárólag keresztyént, még pedig egyháztagot igyekszik nevelni; de hát még akkor is, mit keres itt ez a »keresztyén egyház szolgálatában álló" kifejezés ? Hogyan értelmezzük ezt ? Ugy-e, hogy az általános keresztyén egyház szolgálatában áll, aminek a hangsúlyozására szükség nincs, mert ha nem keresztyénileg akar növelni, én legalabb a magam részéről tiszteletteljesen kitörlöm az egész tudományt az élők sorából ; vagy pedig úgy, hogy az egyes egyházaknak áll szolgálatában ? De hát akkor meg mi szükségem van nekem a Hörk József tudós búvárkodására, ha engemet, mint kálvinistát nem azon bölcs, célszerű, és tapintatos paedagogiai elvek nyomán kell jó keresztyénné és jó egyháztaggá nevelni, mint p. o. egy lutheránust vagy egy unitáriust ? Hiszen ez a tudomány elvégre is csak elveket. utasításokat ad, hogy miként ébresszük, ápoljuk és tápláljuk a gyermekben a vallás és erkölcs szen dergő érzelmeit, s mikor aztán már arra kerül a dolog, hogy az ur kicsinyeit necsak mint vallásos, hanem mint értelmes egyháztagokat bocsássuk ki az életbe : igen bölcsen igy szól a katechetahoz : vedd elő a te lelkiismereti szabadságodat, magyarázd meg, szerettesd meg azt a nézetet, mely a te lelked titkos műhelyében hitté érlelődött, amit te a hozzád hasonló gondolkozásuakkal nyilván követni jónak látsz, így és így, ezen és ezen elvek nyomán ; de bocsáss meg édes Hörk Józsefem, alazatos szolgája senkinek nem lehetek, mert akkor engem vagy Kálvin égetne meg, vagy Servét gúnyolna ki ,vagy pedig Luther Márton dobná utánam a kalamárist. Nemcsak az a baja azonban a Hörk József sze rinti fogalmi meghatározásnak, hogy egy meggondolatlan kitejezés az egésznek értelmét kétessé teszi , hanem az is, hogy az ifjúság vallás-erkölcsi nevelését is belevonván a katechetica körébe, túl lő a célon, s már egy másik rokon tudomány mezejére barangol át. Lehetnek ugyan neki argumentumai a maga elve mellett, de bármily ékesszólással bizonyítgassa is valaki, hogy tévesztett azon elv, mely a katecheticát a confirmátióval bevégzettnek véli : ha komolyan fontolóra vesz mindent, ha meggondolja, hogy a népiskolai valláserkölcsi tanításnak már fel kellett költeni a kegyeletes hajlamot, erkölcsi jellemet, meg kellett teremteni a szükséges alapot: elvégre is azon resultátumra jő, hogy ezzel tulajdonképen bevégződött a katechéta feladata, s nyomába jő a homileta, a lelkipásztor, védő, orvosló, ösztönző gyógyszereivel. O az, aki figyelemmel kiséri a gyülekezeti életet; fedd, dorgál és int, ahol arra szükség van, a mikor a viszonyok fonáksága ugy követeli ; megvillogtatja fegyverét, ha támad az ellenség ; szelíd hittel, bizalommal és megnyugtatólag szól, ha összetörte a lelket a keserű gond és kétségbeesés. P^zekre a dolgokra nézve a katechetica már nem ad utasítást, neki elég a maga sajátságos kis világa, s ha megtanította a gagyogó ajkakat isten nevét kibeszélni, hivatását bevégezte, ott van azután a homiletica és cura pastoralis, szóljanak, beszéljenek, tanítsanak azok. PLbből a szempontból és meggyőződésből indulva ki, hiányosnak és felületesnek kell tartanunk azon okoskodást is, melyet tudományunk határkérdéseire, más tudományokhoz való viszonyaira vonatkozólag Hörk Józsefnél találunk. Szükség lett volna itt mindazon tudományágak érintésére, melyekkel a mienk összeölelkezik. Fel kellett volna tüntetni, mennyi az ő fundusa a szomszédoké között ? hol van felállítva tilalomfája ? P2s íme, Hörk megelégszik azzal, hogy az egészből produkál ennyit : „amennyiben tudományunk a megkereszteltek tanításáról szól, különbözik a Halieutikatól, mely isten országának igyekszik uj tagokat nyerni; de amennyiben a katechetica körébe esik a proseliták és convertiták oktatása is, annyiban a Keryktika legközelebbi szomszédja, sőt vele synonim." „Keryktik, — die náchste Nachbarin der Katechetik" — mondja Palmer. Én tisztelem és becsülöm a tudós tekintélyeket s egyáltalában nem akarom megróni Hörköt azért, hogy több helyütt az ő mankójukra támaszkodik; de bármennyire ragaszkodjunk is a Palmer, Hagenbach, Schleiermacher és Moll nézeteihez, bátor vagyok feltenni azon kérdést, hogy voltaképen miféle tudomány is hát az a Halieutika és Keryktika, a melyekre itt hivatkozás történik ? Miként Mitrovics Gyula kifejti az ő »P^gyházszónoklattanában" (Lásd Egyh. szón. 6. lap.), Sickel volt az, aki inkább különcködve, mint tárgyilagos alapra támaszkodva, a Máté szerinti evangeliom IV. rész 19-ik versében alkalmazott álisíg szóból származtatva (öeuve őniGVJ uov, v.cíi jioirjooj vuug áhtlg civ&qiotiiov) az egyházi szónoklattant „Halieutikának" (Halászattan) keresztelte el s vele szemben Stier az, aki szintén különcködve, e nemben kiadott művét ^Keryktikanak" címezte, azzal igyekezvén indokolni e címváltoztatást, hogy az igehirdetés célja és legmagasabb feladata, bűnbánatra hívni fel az embereket, tehát y.eovyua-tikus természetű. De még ha elfogadjuk is, hogy van ,Halieutika" és »Keryktika *, magának a szónak jól felfogott értelme szerint nem lehet az egyéb, mint előbbi a hittéritői, utóbbi pedig a bünbanati egyházi beszédek alkotásáról szóló egyediratoknak címe. Mily helytelen és tévesztett lépés már egy tudományt a másiknak egyes