Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-25 / 30. szám

protestáns egyházat, mely sem Zwingli sem Luther tanát, hanem ^ Jézus vallását* követi. Tudom, hogy az odáig vezető út >

y

via dura€

; sok kedvenc gondolattól meg kell válnunk, sok magánérdekről le kell mondanunk a protestantis mus jóléteért; de ha apáinkban lakozott vallásos lelkesedéssel végig haladtunk e ^via durán*,jutalmunk lesz a ^gl-oria magna*. Bierbvunner Gusztáv. — TÁRCA. Adalékok a magyarországi nazarénizmus történetéhez. Napjainkban, úgy az egyházi, mint a világi sajtóban, kormány - körükben, mint a törvényhozás termeiben, többször voltak már eszmecsere tárgyai a nazarénus felekezet s annak hitelvei. Nem lesz tehát érdektelen, e becses lapok hasábjain annak keletkezésére és terjedésére vonatkozó néhány adatot feljegyezni. Mielőtt azonban kitűzött tárgyamhoz szólanék, alkalmat veszek magamnak, egy igénytelen, s csak 'kevesek altal ismert ember életéről megemlékezni, de a kinek neve a magyarországi nazarénizmus történetével szorosan összeforrott. Ez ember volt a folyó évi jul. 6-án 77 éves korabati Rákos - Keresztúron elhunyt Kropacsik János. Kropacsik János Pesten 1803-ban született evang. vallasu szüléktől. 1826-ban mint ácslegény vándorolni indult külföldre. S miután bejarta fél Európát, Jütlandtól le egész Olaszországig, több évekig tartózkodva Porosz-, Francia-, Helvét- és Bajorországokban, 1838-ban, 12 év után visszatért ismét szülőföldjére Budapestre. Innen került aztan Rákos - Csabára, mint a B. Laffert-család rakospataki molnarja ; itt élt és lakott 40 évig ; mígnem halala előtt két héttel R.-Keresztúron lakó fiához vitetett, hol e hó 6-án meg is halt. Ezen Kropacsik János volt Denlcel József nevű, erdélyi születésű ácslegény-társával együtt, ki a baptista tanokat Zürichből, a hol tanulta, 42 év előtt Magyarországra behozta. Különben Kropacsik , mély vallásos érzelmű, csendes természetű, józan életű, munkás és takarékos ember volt. S bár Zürichből hozott vallasos meggyőződéséhez holtig ragaszkodott, mégis csaladja körében csupán azon egy tényben kivanta azt érvényre juttatni, hogy a forradalom alatt 1849-ben született fiat nem akarta megkereszteltetni; mely dolog csak 6 év múlva jutván tudomására az akkori R.-Keresztúri evang. lelkésznek, akkor eszközöltetett hatósági parancs folytán a keresztelés. Kropacsiktól és Denkeltől tanúlta aztán a baptista eszméket Hencsei Lajos lakatos-legény s egész tűzzel terjesztette azokat előbb Pesten, később a dunántúli megyékben, főkép Veszprémben és Zalaban, hova mint szülőföldjére Hencsei Pestről visszament; s mint ilyen a nazarénizmusnak Magyarországon szintén egyik alapítója lőn. Mint működött, s mily sikerrel terjesztette Hencsei a 40-es években a nazarénizmust, részletesen és bőven megírta azt Eötvös Károly országos képviselő, » Garolus* név alatt, a Pester Lloyi és a Pesti Napló 1871-ik évi folyamában. Az 1848—49-iki forradalmi időszak a nazarénizmust is elnémitá darab időre. Azonban mindjárt az 50-es évek elején, jelesen 1850 — 51-ben kezdett az ugy Pesten, mint Bácskában nagyon erősen terjedni. Pesten Szentpéteri hires aranyműves, Bácskában, főként Pacséron és Omorovicán, a pacséri születésű (tehát nem külföldi, mint némelyek hiszik) exfranciscanus Krámer vagy, mint később nevét magyarosítá, Kalmár voltak a nazarénizmus terjesztői. Mely időben mind a politikai-, mind az egyházi hatóság több rendbeli intézkedéseket tett terjedésök meggátlására, azonban kevés sikerrel. Bácskából terjedt aztán a nazarénizmus később Szeged, Vásárhely, Makó és Temesvár vidékére, onnan pedig Nagy-Szalontára és Debrecen tájára. A fentebbi vázlat nyomán szerintem nem lesz nehéz határozott feleletet adni, azon többször felmerült kérdésre is: váljon a baptizmus és nazarénizmus egy é? Ugyanis tény az, hogy Kropacsik és Denkel hoztak Magyarországba a baptista tanokat, mikből aztan a nazarénizmus keletkezeit. Tény, hogy a németországi baptista tanok és a magyarországi nazarénus hitelvek teljesen egyenlők, ennélfogva köztök a különbség inkább nominális, mint dogmatikus. En tehát nem fogadhatom el azoknak állítását, kik a baptizmust és nazarénizmust két külön sektának tartják, én teljesen egynek tartom s e tekintetben osztom Celder Márton nézetét. Hogy mikor, ki által, és hol használtatott legelőször a nazarénus elnevezés, nem tudom; de azt tudom, hogy Bácskában, keletkezésűk óta hivatalosan mindég nazarénusoknak, a köznép által pedig szenteknek neveztettek, mely elnevezés nyilván baptista eredetre mutat; ők pedig magokat Krisztus követőinek hívják. Végre azok ellenében, kik e sekta tagjait, — kiknek jórésze, elismerem, nem egyéb, mint uj kori farizéus, — még üldözni is hajlandók lennének, megjegyezni kívánom, hogy én őket sem oly veszélyeseknek nem tartom, mint Könyves Tóth Kálmán tiszttársam, sem pedig fejeiket a martyr-korona dicsfényével körülövezni nem óhajtom ; csupán éber figyelmet kívánok az anyaszentegyház őrállóitól, meg lévén győződve, hogy a nazarénusok ellen azon fegyver legerősebb és leghatásosabb, melylyel az anyaegyház kebeléről leszakittattak. En több mint 20 éve ismerem a nazarénizmust. Négy évig volt alkalmam mint káplánnak a 60-as években a főfészkökben Omorovicán figyelemmel kisérni őket ; sokat foglalkoztam, elmélkedtem a nazarénizmus felett; de végeredményileg azon meggyőződésre jutottam, hogy az követői egyrészénél a materiális önzés, másoknál a pauperismus, a legtöbbnél polgári kötelmeik teljesítése alóli kibújni akarás, és csak