Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-18 / 29. szám

katholikus plébános volt itt a tűzoltó-egyletnek s Oros­háza községének megragadólag ékes szavú tolmácsa. * A vasárnapi munkaszünet. Budapesten csak­nem az összes elsőrangú kereskedők hozzájárultak ahoz, hogy julius és augusztus hónapokban vasárnaponkint boltjaikat zárva tartják s már a legközelebb mult vasár­nap a boltok legnagyobb része csakugyan zárva is volt. Hat biz ez igen szép dolog ; de mi azt óhajtanok, hogy necsak a nyári melegekben, hanem télen is szentel­tessék meg a vasárnap. Azután meg azt is óhajtanok, hogy necsak a budapesti kereskedők munkásaira, hanem általában minden munkásra nézve pihenő nap lenne a vasarnap. A legközelebbi vasárnap délelőtt a főváros­ban a muzeum-köruton, midőn az ájtatos hívek épen isteni tiszteletre gyülekeztek a reformátusok templomába, javában folyt a nagy zajjal járó kövezési munkálat. Ha a fővárosi hatóság ilyen példával megy elől : mit vár­junk egyesektől ? * Gyászhír. Szőts Farkas, budapesti theologiai akadémiai tanárt azon sűlyos csapás érte, hogy neje, néhai Nagy László kir. tanácsos és tanfelügyelő leánya, f. hó 9-én, életének huszadik évében, boldog házasságának 13-ik hónapjában, tüdővészben elhunyt. Temetése 11-kén ment végbe. Az az általános és mély részvét, mely a derék fiatal nő elhunyta felett nyilvánul, szolgáljon némi vigasztalasul a mélyen lesújtott családnak. * Szerkesztői mondanivalók. T. munkatársaink­hoz. Minthogy lapunk már hónapok óta a szó szoros értelmében túl van halmozva kézirattal: a füzetes vál­lalatok egyes füzeteiről ismertetéseket és biralatokat ezen­túl nem közölhetünk, hanem legfölebb egy egész év­folyam ismertetésének adhatunk csupán helyet. — V. D. London. ígért közleményét köszönettel fogjuk venni. Intézkedtünk, hogy ezentúl ön számára a lapot boríték­ban küldjék. — M. Gy. Ácsa. Levelet irtunk. — Sá­rospatak. A tápintézeti kimutatást jövő számunkban fogjuk közleni. Szintén levelet irtunk. NECROLOG. A mult hó 16-ik napjan hantoltuk be a sírt id. Csabai Pál, balogi ref. tanitó koporsója felett. A meg­boldogult egyik kimagasló alakja volt a gömöri ref. egyházmegye tanítói karának, minden tekintetben méltó arra, hogy a név, melyet a nevelés szent ügyének ily ernyedetlen napszámosa viselt, ha sziklakemény gránitba bevésve nem lesz is, mégis meg legyen legalább pár sorban mentve az örök feledéstől. E célból a boldogult­nak életrajzát — a mint az adatokat összeszerezni bír­tam — atadom a nyilvánosságnak. Id. Csabai Pal született 1815. dec. 14-ikén Gö­mörmegye Harmac községében, nemesi osztályhoz tar­tozó földmivelő szülőktől. Elemi iskoláit Harmacon, az algymnasiumot pedig a rimaszombati ref. iskolaban vé­gezte. Innen Sárospatakra ment, a hol agymnasiumi fel­sőbb osztályokat elvégezvén : a theologiai tanfolyamon a papi pályára képezte magát. Mint szegény szülők gyer­meke egy kis jövedelemszerzés végett, nyolc éves diák korában az imolai ref. egyházba ment ki három éves tanítónak, hogy a káplánévekre egy kis pénzt gyűjtsön magának ; itt azonban mar teljes erővel kelt fel lelkében a tanítói pályához való meleg vonzalom, s híveitől kérve, a három évhez kettőt toldott még, és így Imolán öt évet töltött, 1840-től 1845-ig. Ekkor az alsószuhai egyház hívta meg tanítójának, s ő ezen állomást el is foglalta 1845-ben. Az 1846-ik évben házasságra lépett Katona Ágnessel, egy szelíd lelkű papleánynyal, kivel hosszú időn át boldog családi életet élt. Mintegy három évvel ezelőtt ragadta el a halál szeretett nejét karjai közül. Alsó-Szuhán 1854-ig viselte a tanítói hivatalt ritka szorgalommal. Hire, neve, ekkor már a gömöri egyházmegyében ismeretes volt. Szuhai állomásán több egyház kereste meg meghívásával, szerették volna meg­nyerni a szakképzett és kitűnő szorgalmú tanítót. A rimaszombati egyház fényes küldöttséggel, Dapsi Vilmos jelenlegi kúriai biró vezetése mellett, hivá meg tanító­jának. O azonban a rimaszombati meghívás helyett a balogit fogadta el 1854-ben. Azóta ott élt és műkö­dött, minden percét a nevelés szent ügyének aldozva, míg nem a mult hó 14-ikén jobb létre szenderült. Ko­porsója felett Szalóci Dániel rimaszombati egyik lelkész mondott meleg hangon buzgó imát; sírja felett pedig Csizi Miklós valyi tanitó tartott az elhunyt érdemeihez méltó gyászbeszédet. Elhunytát kesergi két fia: Csabai Pal szkárosi ref. lelkész és Csabai József tanitó, kit neje elhunytaval a boldogult magahoz vett társtanitóképen, hogy mind iskolaja vezetésében, mind pedig a házi bajok viselésé­ben segédkezzék mellette. A tisztelet és kegyelet adóját, koporsója felett nagy részvéttel fizették le a szép számmal összegyűlt lelkészek, tanítók, a balogi ref. egyház hivei és a her­cegi uradalom tisztviselői. Ezek id. Csabai Pál elhunyt balogi ref. tanitó élettörténetének adatai. Szakképzettség, széles paeda­gogiai ismeret, páratlan, soha nem lankadó szorgalom, — ezek voltak mint tanítónak főbb tulajdonai és e tulaj­donok tanítói palyája alatt, 40 hosszú éven át, mindig fényes eredményekben nyilatkoztak. Iskolája mindig a legkitűnőbbek közül való volt, és minden tekintetben a kor színvonalán állt, a miért is aztan, időközönként többnyire vidéki növendékei is voltak, kiket szelid csa­ládi körében, mérsékelt díjért élelmezett, a tiszta er­kölcsökben és hasznos tudományokban a legszebb ered­ménynyel kiképezett. Családi élete csendes, boldog volt, a hol mindenki örömet, nyájasságot látott és a ki annak körében meg­fordult, szivében, lelkében felvidulva távozott onnan. Mint ember, szelid, derült kedélyeért, paratlan

Next

/
Thumbnails
Contents