Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-18 / 29. szám

közhivatalnoknak akár hibáit és mulasztásait, akár visszaéléseit hozza nyilvánosságra. Ami a felszólaló ki­létét illeti, az nem tartozik a dologra ; sőt sok esetben az iigy tisztázását csak nehezítő személyeskedések ki­kerülése végett, célszerűbb is a felszólalónak magát meg nem neveznie. És ha csakugyan nem nevezi meg magát: a szerkesztő sem hozhatja nyilvánosságra a nevét mindaddig, míg az illető ebbe bele nem egyezik, vagy míg az ügy sajtóbiróság elé nem kerül, amely előtt természetesen a jogi felelősséget a legtöbbször a felszólalónak kell magára vállalnia. Ami az ügy érdemét illeti, erre nézve minden­esetre konstatálnunk kell, hogy a főgondnok azon té­nyeket, a melyeket a névtelen felszólaló lapunkban vád­képen felhoz az elöljáróság ellen, nyilatkozatában maga is beismeri. A számadások megvizsgálása körül csak­ugyan mulasztások követtettek el. De azért a főgond­nok ur csudálatos felfogása szerint, ezen mulasztások íelett elég idő lesz panaszkodni majd akkor, ha az egyház eladósodik, ha épületei szakadoznak stb. ; a pénztárnokot pedig szükségtelen megszámoltatni, mert ő benne az egyház megbízik. Amely főgondnoknak saját kötelességei és az egy­házi vagyonkezelés tekintetében ilyen botrányosan pri­mitív fogalmai vannak: azzal nem csuda, ha a pap nem boldogul. Nem ismerjük ugyan a pápai viszonyokat, de az előttünk fekvő nyilatkozatok alapján egész biztosan merjük állítani, hogy az egyház főbaja nem abban rej­lik, amiben azt a főgondnok keresi, hanem a miben nem keresi, mert — ugy látszik — hiányzik nála az, amit ugy neveznek, hogy önismeret. Hívhatják azt a papot akár Tóth Ferencnek, akar Kis Gábornak ; lehet az a legelső vagy a legutolsó pap Magyarországon: ha a főgondnoknak a közhivatali teendőkről és felelősségről olyan fogalmai vannak, mint a pápai főgondnoknak, — bizony az a pap nehezen érheti meg egyházának virág­zását. Különben mar most magunk is azt óhajtjuk, hogy a pápaiak saját tűzhelyök körül szamoljanak le egy­massal ; de csak aztán okvetlenül le is szamoljanak már valahára. A nyilvánosság iránti tiszteletüknek pedig adjanak kifejezést az altal, hogy az eredményt annak idején ne mulasszak el lapunkkal közleni. RÉGISÉGEK. A fülöpszállási reform, egyház jegyző­könyvéből. A Szent Presbyteriumtól Kecskeméti Conferentíában Ar no 1718. szereztetett Ecclesiai rendelések a házas­ság körül mellyek publicaltattak ezen Filepszállási sz. Gyülekezetben is Anno 1739. 11. Januarii. 1. A kézfogás egy tálhoz, egy asztalhoz, legfellyebb kettőhöz leférő Vendégekkel légyen, többekre soha senki ne terjedjen az is penig nappal légyen, nem estve, an­nálinkább étszaka, nem Szombath estve, a Násznagy csak harmadmagával nem többekkel jelennyék meg a Leányos Háznál. 2. A Násznagyok és Vőlegények a Praedicatornál, kézbeadással kötelezzék magokat, hogy musicat és tán­cot senkinek meg nem engednek egész menyekezőjök­nek kezdetitől fogva végig, mellyet ha megszegnek, mind Politice, mind Ecclesiastice megbüntettetnek, mint hitszegők, és a Templomból kitiltatnak. 3. Mind a Vendégek, mind az Hőstársaságok a Násznagy elmenetelekor egy lábig eloszollyanak, mert azután szoktak végbe vinni minden Istentelenséget a jámbor Gazdának rettenetes molestiajára. 4. A szerdai egy ebéddel s vacsorával mind a Gazda, mind a vendégek, mind az Hőstársaságok meg­elégedgyenek. Senkit többé a Gazda bé ne gyüjcsön. Ez okáért e Napságtól fogva a Menyekezőben az aján­dék mutogatásokat eltörüllyük, meg nem engedgyük: mert az sancoltatás és a szeretetnek ellensége, ne aján­dékért, hanem szeretetért hivassa a Gazda a Vendége­ket, a Vendég is ne ajándék mutatásért, hanem szeretet­ért mennyen a Lakodalomba. 5. Ha kik más Hellységből házasodnak, azoknak Lovas és puskázó bolondozó Legényeket vinni meg nem engedünk, hanem a kik mennek, mennyenek ko­csin, nem lovakon nyargalózva, mert a miatt sokszor emberek s barmok halála, veszedelme s gyuladások tör­ténnek a puskázásból, azért a Lovas puskás Legények nyargalódását és fársangos bolondokhoz illő cimerezést egészlen tilalmazzuk kémén)' büntetés alatt. 6. Soha senki házasságát megindítani addig meg ne engedgyék a Praedicatorok, valameddig e végzések­nek szoros megtartására a menyekezőknek Principalisi magokat kézadassal nem kötelezik. A Praedicatorok sem­mibe addig ne szolgállyanak, se ki ne hirdessék az Uj Hazasokat se meg ne esküttessék, ha penig külöm­ben cselekesznek és Valakinek kedveznek a Praedicato­rok, elvesztik becsületeket és az Lakodalomból esküt­tetésből való minden fizetésüket Tiszt. Püspök és Es­peres uraimék authoritásokkal. 7. Megne esküttessenek az Uj Házasok addig, mig az előtt való nap Imádság, Mi Atyánk, Hiszek egy Isten, Tiz parancsolat tudásáról a Praedicator előtt számot nem adnak, censurára be nem mennek. 8. A Leányos Házrul a férjhez ment személlyt ebéd előtt kérjék ki a Vőlegény részéről valók, mikor még minden józanon vagyon, nem estve s ügy iillyenek osztan mind két felek ebédhez az Ur nevében.

Next

/
Thumbnails
Contents