Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-11 / 28. szám

számát tekintve, majd hogy be nem illik egy kisebbszerű egyh. kerületnek, reám várakozik; azt kell mondanom a 6 ik zsoltár 3-ik versével : „Könyörülj rajtam Uram, mert én erőtelen vagyok!8 És önként merül már itt fel ama kérdés : érezve gyengeségemet, merem-e tehát elvállalni azt a hivatalt, melyet még a legjobb erők se voltak képesek ugy betölteni, hogy a sok oldalú teendőknek egyik vagy másik ága hiányt ne szenvedett volna ? E kérdésre Jcjen*-nel felelek. Mert először az irányomban nyilvánult igen szép bizodalmat visszautasítani, míg testi és lelki erőmnek birtokában, tehát szolgálatképes vagyok, nemcsak illedelmetlen, hanem törvénybe ütköző dolognak is tartanám, mert másodszor bizom a Nt. egyh. megyébe, hogy jóakaratú törekvéseimben nekem segédkezet fog nyújtani és végre is tudom, hogy Isten gyakran a maga hatalmas erőit erőtlenségek által szokta elvégezni. Az irányomban nyilvánult bizodalmat tehát megköszönve, kijelentem, hogy annak megfelelni gyenge erőmnek mértéke szerint lelkiismeretesen igyekvéndem. Hogy pedig a nagy célt, egyházmegyénk sikeres kormányzatát csak lehetőleg is megközelíthessem : bizalommal kérem mindenek előtt t. elnöktársam és az egész egyh. megyei kormányszék nagybecsű támogatását. — Én még nem tudok arra példát, hogy a széthajló erők s tehetségeknek bár a legnagyobb erőmegfeszítése is kívánt eredményt létesíthetett volna. Politikai, polgári élet terén van értelme az ellenzékeskedésnek, a különböző pártoknak ; az egyházkormányzat terén nincs. Itt egy a cél: a felvilágosodás, tökéletesedés a vallás és tiszta erkölcs alapján, szóval: Isten országának terjesztése; egy az út, mely hozzá vezethet: az önzetlen jóakarat, a bensőség teljes vallásosság és lángoló lelkesedés útja; és ez úton egy a segedelem : amaz »isteni erő*, melylyel a kik szövetkeznek, „szárnyukkal magasra repülnek, mint a saskeselyük, futnak és nem fáradnak el.* Kérem továbbá az egyh. megye minden t. lelkészét és tanítóját, nem különben érdemes elöljáróit : legyenek mindnyájan igazán áthatva a sz. vallásunk iránt való belső érdekeltségtől. Támogassanak engemet buzgó törekvéseimben. S ha engemet, az igénytelent, az esperesi székbe ültettek, a törvénynyel, igazsággal megegyező intézkedéseim útjába ne csak akadályokat ne gördítsenek, sőt inkább azokban engemet hathatósan támogassanak. Nekem főtörekvésem leend megtartani azok bizodalmát, a kik azzal megajándékoztak, kiérdemelni azokét, a kikét nem bírom; azonban jól megjegyeztetni kérem, hogy ezt a bizodalmat csakis jogos, igazságos és törvényes intézkedéseim által akarom kiérdemelni. Minden bizodalmat, melyet ezek ellenkezője hozna meg szamomra, visszautasítanék, habár egy félvilág nyújtaná is felém. A zászlóra, melyet ez alkalommal kezembe veszek, a rendszeretetet, a szeretet lelkétől vezérelt igazságot, a józan tudománynyal karöltve járó bensőséges hitet, a nevelés ügyét, az érvényben levő törvények, szabályok tiszteletét írom fel jelmondatok gyanánt. S gyalázat térjen fejemre abban a pillanatban, melyben ezek közül csak egyet is elárulok. Azonban, midőn én ezen zászlót kezembe veszem, nincsenek előlem elrejtve azon óriási akadályok, melyekbe jó szándékú törekvéseim ütközni fognak. Legelsőben is lelki szemeim elé tolakodik anyagi szegénységünk megdöbbentő alakja. Fel tudom én fogni azt, mily kimondhatatlan súlylyal nyomakodik híveink vállaira az egyliázfentartás nehéz terhe. Az anyagi romlás megrendíti a földet lábaink alatt, megrázza templomaink és iskoláink fundamentumait, elszéleszti híveinket, kik oda hagyják családi tűzhelyüket, templomaikat, melyekben őseik Istennek dicsőségét, boldogabb időkben buzgóan zengedezték, s nem egy egyházunk sodortatik már-már a végmegsemmisülés örvényének szélére ; ehez járul itt-ott még egy belülről emésztő baj is : az egyház vagyonainak lelketlen kezelése, mely nem csak abban áll, hogy a létező egyházi vagyonnal némelyek nem sokat törődnek, hanem — nyílván kimondva — par helyen abban is, hogy a buzgó apák filléreiből gyűlt vagyon felett osztozni szeretnének immár a léha és kapzsi utódok. — Vannak oly egyhazak is, melyek adó, ártér és egyéb terhek alatt roskadoznak. — Át kell latnunk Nt. egyh. megye, hogy ezeken a bajokon gyökeresen kell segítenünk, ha tétlenségünk altal osztakozni nem akarunk az egyház elsüllyesztésének bűnében. Főtörekvésem leend annakokáért, ha az Ur életemet és egészségemet megtartja, minden ily helyen a baj gyökerére tapintani, az egyház elsüllyesztésének bűnében leiedzőket a törvény szigoraval sújtatni; másrészről , hatáskörömben, csekély befolyásommal tamogatni melegen minden oly törekvést, mely egyházaink anyagi előmenetelét célozza. A másik főbaj, melyet mindnyájan észlelünk, a vallásos buzgóság és tiszta erkölcsiség hanyatlása, — és a csak most említett anyagi bajoknak aligha nem épen ez adja egyik tápláló erét. Korunkban a közönség nagy része nem tudja magát feltalalni a lelki dolgokkal szemben. Úgy latszik, mintha ama lázas fejlődés és haladás, mely napjainkban ivánden irányban mutatkozik, épen a vallasos élet felfrissülésére volna ártékony befolyással; úgy latszik, mintha a folyvást sürgő-forgó világra bamultaban végképen elfelejtené az ember a vallast és annak aldó hatását. — E mellett a magasabb körökben az anyagelvűség divatja jarja. Büchner és társai kiszorították a családi hajlékokból Krisztust és az evangelium aldó szellemét. A vallast ott már az utolsó óraban is csak ritkán veszik elő (tisztelet a kivételeknek). Elébb jön a világ, azután a földi élvezetek lancolata, azután az önzés, közöny, léhaság. Isten legutoljára marad, mint a tékozló fiúnál. Igy a magasabb körökben. Az alsóbb körök pedig