Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-04 / 27. szám

Hogy Szőnyi Béniámin jeles költő s különösen a vallásos költészetben kitűnő volt, énekei s több költeményes munkái, melyek közül többen világot is láttak, igen sok peclig kézírásban maradt, bizonyítják. Wallaszki Conspectus Reipublicae Literariae munkájában így itél felőle, a 245-ik lapon: „Clarissimus Béniámin Szőnyi Verba. Divini Minister Vásárhelyiensis adaequat si non superat eum (scilicet Georgium Verestói) cuius szentek Hegedűje, Imádságok Imádsága, nemo sine voluptate légit* azaz 'Tiszteletes Szőnyi Bénijámin Hmvásárhelyi lelkipásztor egyforma ő vele, ha nem nagyobb nála (t. i. Verestói Györgynél (a kinek Szentek Hegedűjét és Imádságok imádságát senki sem olvassa gyönyörűség nélkül).* Méltó a késő maradék olvasására különösen ama versezete, melyet az 1753 májusában itten történt Péró támadás után, részint e város és nép ismertetésére, részint a világ kemény ítéletének e szegény nép iránt szeliditésére latin és magyar nyelven készített, melyben e város régi dolgai érdekesen előadatnak. Olvasni lehet ezt, az egész támadás előadásával, annak kimenetelével, az egyháznak akkori sok félelmeivel együtt Szőnyi Jegyzőkönyv 33—94-ik lapjain Egy részét néhai T. Nagy Ferenc úr ezen T. Csongrád megyének több időkig volt fő ügyésze, Táblabírája, e Békés-Bánáti Egyhmegyének tanácsnoka, a Tudományos Gyűjtemény 1819-iki Il-ik kötetében világ elébe is bocsátotta ezen szavakkal: „Vagyon ezen Vásárhelynek a már fentebb is emiitett Reformata Eklésia Jegyzőkönyvében 1753 esztendőről akkori nevezetes Prédikátor N. T. Szőnyi Béniámin úr altal készített rövid leírása, melyet az akkori verselés módja lathatása végett is ide kiírni el nem mulaszthatok; mely is így következik:* De álljon itt is belőle egy pár mutatvány, a mit úgy is egyházunk tagjai közül igen sokan, t. i. az olvasni szeretők ma is könyv nélkül mondanak: Tisza, Maros, Körös közt van egy nagy sziget, Melyben van sok tér, föld, sok berek, sok liget, Nyargal itt a jó ló untig, nemcsak iget : Itt sok jámbor magyar szántogat, veteget. Mint aztán a Maros befoly a Tiszában, Két mértfölddel feljebb a két viz torkában, Mező-Vásárhelynek akadhatsz nyomában, Szegedről itt lehetsz vizén két órában. Egyfelől a várost nagy tó mosdogálja, Hold vizének hívják, félhold a formája ; Itt volt egykor Scytha eleink tanyája, Mint Bonfiniusnak megírta pennája stb. Egy kézben három nyil, Nap, s félhold címerünk, Melyik király adta nincs róla levelünk, Elég, hogy a felől ez is erős jelünk, Hogy királyhoz hív volt régen is, emberünk. Tudják ezt mindenek, főképen a vének, Bocskai, Tököli urak, mit tevének, Ezeknek mieink társi nem levének, Akkor is, mint szántók tarhonyát evének stb. Mutatá hűséget ez nép minapában, Nem avatván magát Perónak dolgában : Noha sokan álltak ehez szomszédjában, Innét csak egy sem ment hozzá átaljában. Mármaros minap igen megszüküle Rajtok volt a Pestis, sok ember kidüle ; Ezeken búzával népünk könyörüle : Annyi segítségek sehonnan se sűle. stb. Érdemes a tudásra ama jegyzés is, melylyel az utolsó rimet, a tudós szerző kiséri, mely latinból magyarra téve ez: „1742. esztendőben maga nemében egyetlen volt e kegyes adakozások a mi városbelienknek, a milyet egész országban, még egész vármegye sem tett, hogy a mieink a mármarosi éhezőknek hétszáz köböl búzánál többet szolgáltattak, és azt az akkor dühösködő pestisnek veszedelmes idején egész Debrecenig szállíttatták, biztosúl rendelvén e dologra Pápai Ferenc urat.* Jeles tehetségei és érdemei e tiszt, férfiút esperesi székre emelvén, mint a Békés-Bánáti Egyházmegyének esperese volt jelen az 1791-iki Budai Sinaton. Elete párja volt Komáromi Sófia, kit akadémiákról jöttében Győrben jegyzett el. Gyermekei tőle i-ső Pál, ki később szentesi lelkipásztor lett. 2-ik Suzsánna Lencse András, békési prédikátornak hitvese. 3-ilc Sófia, Marjalaki Béniámin gyomai pap élete párja. 4-ik Judit, Füredi Sándor helybeli egyházi szolga második hitvese. 5-ik Béniámin ez a derék atyahoz nem méltó fiu, papságából, miután egynehány egyházban szolgálni kezdett, kitétetvén, itt végezte boldogtalan életét. Elöregedvén végre a tiszt, férfiú és a sok viszontagság s munka alatt elgyengülvén, szent hivatalát, melyet e helyen 45 évekig viselt, önként letette, hogy hátralevő napjait csendes pihenésben tölthesse el. De fajdalom ! e reményében is megcsalatott, némely egyházi előkelők rosz indulata miatt. Mert ezeknek gyűlölsége és igazsagtalansága által lett az, hogy azon nyomorúlt ötven forint és 250 kévécske fűtő nád is, melyet ezen kiszolgált pásztornak önkéntesen holtáig ajánlott az őtet erőtlenségében is meg nem vető nyáj, vagy egészen elfogott, vagy nagy nehezen adott ki. Ebből keletkezett sok gyűlöletes per az Egyházmegyei szék előtt, melyekről „taceamus et abdita multa Nocte tegi nostrae, patiamur erimina gentis* hallgassunk, fedje sötétség éjjele népünk rosz akaró néhányai vétkét. Meghalt 1794-ben életének 77-ik évében. Eltemettetett az Ó Templom árnyékában, hol a külfalra szegezett síremlék máig így olvasható : „Itt nyugszik holt teste, egy kegyes atyának, Szőnyi Béniáminnak tulajdon magának ; Ki volt hív Pásztora ez Ekklézsiának, 45 esztendőt a míg számlálának. Élt 77 számú terhes esztendőket, De nézvén mindenkor csak a jövendőket, Oly bölcsen számlálta egymásután őket, Hogy felülmúlt minden tudós papi főket. "Esperes volt köztünk, néztek érdemére, Szentül rávigyázott kötelességére ; Miglen elhivatott az egek egére, Hol már készen várta megérdemlett bére. September 17-én 1794. 6 s 7 óra között." Irta : 23. 61. — Közli: Kálmán Farkas.