Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-27 / 26. szám

»prio citra ullam coactionem aut persvasionem per „sponsum exhibentur — omnis autem coactio aut per„svasio prohibetur" (Intt. 1793.) — Volt-e pedig valaha „térítvény®, mely „persvasio®, s hogy többet ne mondjunk „morális coactio* nélkül lett volna kiállítva s aláírva ? Soha egy se. — Úgy annyira, hogy minden térítvényre egyiránt alkalmazható : „reversalibus si que „(fors) marito evangelico extortae sunt invalidis et legi (t. i. 1790/1. XXVI: 15) praejudícare nequeuntibus*. — Intt. 1792. nov. 20. Hát ujabb időben — 1868 előtt — mily tekintet alá estek a térítvények ? Elénk emlékünkben lehet az 1844. évi márc. 15-én kelt k. k. resolutio, melyben kimondatik, hogy ezennel „a reversalisok se politicai, se törvénykezési uton tekintetbe nem vétetnek8

. S ha valaha jogi érvényük lett volna is a térítvényeknek, e k. k. resolutio kelte óta nem kellene-e azokat teljesen érvényteleneknek tartanunk ? — Lehet is, kell is. És ez azon alap, melyet ez idő óta kiállított reversalisoknál elfoglalnunk és védenünk kell. Es itt, ez alapon nem egyedül állunk mi — talán elfogultnak címzett — magyarországi protestánsok, de velünk együtt ezen alapra helyezkednek az elfogulatlan római kath. jogtudósok is, mint például a római kath. egyház által is méltán tekintélynek ismert egri jogtanár Porubszkí József űr, ki Jus eccles. catho-Jicorum* című munkájában a jogi tényálláshoz híven bevallja : „reversales in Ilungaria pro foro civili efficacia „exutae sunt, ita ut earum valor nec politica nec juri„dica via urgeri queat.4 A levél hivatolt passusára ezeket tartottam fölemlítendőknek. A felköltött közfigyelem érdeklődve várja Trencsénmegye alispánjának intézkedését — s szerkesztő ur erről — mire tisztelettel kérem — szives lesz olvasó közönségét értesíteni. . Sz. A Szondy-alapítvány. A dunántúli helv. hitv. egyházkerület a mult évben kinyomatta b. e. Szondy Zsusánna végrendeletét, (Pápán a reform, főtanoda betűivel 1879) kétségkívül azért, hogy ezen a helv. hitv. mind a négy superintendentiát érdeklő nevezetes végrendeletre a közfigyelmet felhíván, ez a homályból, melybe oly sok időig burkolva rejlett, valahára világosra hozassék. És csodálatos ! mig néha csekély fontossággal bíró ügyek a sajtó terén nagy port vernek fel, — addig ezen a négy egyházkerület számára közel 60,000 frtnyi külömböző alapítványokról szóló végrendeletről én legalább nem olvastam sehol, egész addig, mig e lapok 22-ik számában a dunamelléki reform, egyházkerület legutóbbi közgyűlését ismertető cikkben e sorokra találtam : A Szondy-Kenessey ügyben hozott mult évi határozat fentartatik, ehhez képest a dunántúli püspök úr ezen alapítványi okmány hiteles másolatának megküldésére felkéretik, addig óvakodunk a per-indítástól. Ugy látszik tehát, hogy a dunántúli egyházkerület által régen keresett, nagy nehezen feltalált és sajtó útján közrebocsátott e nevezetes okmány Dunamellékén máig is ismeretlen. Pedig megérdemli a figyelmet ez a végrendelet. Egy valódi keresztyént tanulunk abban megismerni, kit emez életelv vezérel: Akármely hiten levő keresztyén embernek illendő a maya Beligiójához úgy buzogni, hogy ahoz való buzgóságát alamizsnálkodásával is megbizonyítsa; annak okáért Isten ő szent felsége, valamim vagyon mind azt ingyen kegyelméből adván az én ideig való sáfárságom alá, nem lehet, hogy én is Ő szent felségének abból vissza ne adnék. (r. p.) Egy igazi keresztyén nőt tanulunk abban megismerni, kinek figyelmét nem kerüli ki semmi, kitiek gondja nemcsak a pápai, felső - eőri, mezőlakí, balhási eklezsiákra, nem csak a debreceni és sárospataki iskolákra, patvaristák, juristák, subskribáló akadémiákra utazó neutralista s mendikáns diákokra, hanem a sínlődo betegek s akárhol és akármely helyen lakó, belső vagy külső renden levő szegények, nyomorultak, gyámoltalan öregek, özvegy elv, árvákra, a kik t. i. házonkint nem koldulnak, mint szinte az isteni szolgálat helyének ajtajánál koldulni szokott érdemes szegényekre is kiterjed, és a ki ezek mellett rokonai, jó emberei s asszonyai, az eltakaríttatása körül fungáló prédikátorok, mester, cantor, diákokon keresztül régi jó cselédjeiről sem felejtkezik meg. Megtanulhatjuk e végrendeletből azt is, minő féltő gonddal igyekezett a dicsőült nő megtenni mindent, a mit szükségesnek vélt alapítványa biztosítására, miként hagyja meg majdnem mindenik pontban, hogy a capitalis jó és bátorságos helyre elocáltassék, és egészeit conserváltassék, miként nevez Testamentumának mentül jobb móddal leendő végbe vitelére és executiójára ahoz alkalmas személyeket dunáninnentől és dunántúltól kettőt-kettőt; minő minden eshetőségekre kiterjeszkedő óvatossággal ad ezeknek utasítást utódaik megválasztására; miként adja ezeknek instructiójához azt is, hogy minden fundationalis summának interessét csak öttel per Centum folytassák, hogy netalán tán nagyobb interesnek tekinteti alatt a Capitalis inkább veszedelemben forogna, a mint a példák tanítanak, hogy a fizethetlenebb ember szokna inkább nagyobb interest igérni, miként ad ezeknek teljhatalmat e szavakban : ezen Testamentumi rendelésemet és dispositióimat minden punctumiban úgy effectuálják, dirigálják, disponáljálc avagy rendeljék, és mentül jobban lehet exequálják, valamint én életemben effectuálhattam, dirigálhattam, disponálhattam, avagy rendelhettem és exequalhattam volna satb. miként terjeszti ki e teljhatalmat az utódokul választott kurátorokra, meghagyván azonban, hogy semmi úttal és móddal vagy szín alatt ne cassalhassák és ne extingválhassák vagy semmivé ne tehessék atok alatt ; s miután, hogy jövendő időbeli Curator uraiméknak is némi-nemíí módon recompensaltassék teendő fáradsága, ezek számára is 4000 forint alapítványt tesz, mikép