Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-20 / 25. szám

ne részesittessék — ajánlom a kerületi gyűlés képviselőinek figyelmébe. Reggeltől délig és délután 3 órától estig tartó gyűlésünk többi tárgyai nem annyira közérdekűek, hogy közölve legyenek e becses lapban, mely úgy is többnyire — mi dicséretére legyen — tér szűkében szenved. Kolbenheyer Albert, csernyei ev. lelkész. Templomszentelési ünnepély. Örömünnepe volt a bőnyei ág. evang. egyhaznak a mai napon, hogy roskadozó állapotban levő, mar celjanak alig megfelelő templomát megújította egy nyolcheti időszak alatt. Az újbóli felavatást Karsay Sándor superintendens ur ajtatos és szerény segédlet mellett végezte. Megható, örvendetes érzés volt az ősz főpapot látni, hallani az oltár előtti beszédében; nt. esperes Mészáros István bezi, és a helybeli lelkész Pfeifer Lajos urakat egy célra, egy par órai egyházi hivatalos működésük alatt mieinknek mondhatni. Az ősz főpap, a jeles egyházi szónok, valamint mindig, úgy most is nagy örömöt, vigaszt nyújtott, emelkedett szellemű, a kor színvonalán álló beszédével. A közmívelódés hőmérője gyanánt tüntette fel a templomot, iskolát, temetőt; a mennyiben a templom jókarbani állapotjaból a nép vallásosságát, az iskolából az iskolázott emberek értelmiségét, a temetők tiszteletben tartásából a halhatatlanság szilárd hitét észlelhette. Jelenleg ő az elsőt vette tüzetes tárgyalás ala, feltüntetvén a kérdést, mi volt a templom a hajdani népek előtt? menhely, hogy az most is menhely, csakhogy más értelemben. A sebzett szívű most is nyugtot és menedéket talal itt üldöztetésében a világtól, panaszának meghallgatására nyitva álló kegyes atyai füleket; sebeinek bekötésére írt a vallás vigaszában ; — a szerencsés is boldog zsámolyt haladó imájának kibuzgására ; oltárt aldozata jó illatú füstjének Isten eleibe vitelére. Végül megáldotta az egyházat, a mennyiben ember megáldhatja, s kérte ra az Isten áldását buzgó könyörgésben; serkentette a híveket atyáik emlékének megőrzésére, a vallásosságnak az életbe átvitelére. Ehhez méltólag a helybeli lelkész Pfeifer Lajos úr a szószékre lépvén : „a lelki köveknek a hit, szeretet, remény altali megelegyítésével egy láthatlan lelki egyház felépítését* ecsetelte buzgón, szépen, alaposan, Péter apóst. 2, 5. verséből kiindúlva. Megható volt a közönség- szép éneke , buzgó zengedezése orgonakisérettel: „Örül mi szívünk, mikor ezt mondjuk, a templomba megyünk, hol úristennek sz. igéjét halljuk/ — A helybeli tanitó s ének-vezér es a bábolnai allamtanitó úr choralis közreműködését itt méltó dicsérettel említjük feL Regen látott Bony, ily szép es fényes ünnepélyt, zsúfolásig megtelt templomot. A nagy időköz, 1789 évtől óta, az egyháznak nagy idő telt el, a nagy idő nagy szükség-érzetet ébresztett, a buzgóságra, a vallárgyakorlásra mind az anya Bőny, mind Bana, Babolna, Peér leányegyházak tagjaiban. Külső fényéhez járult az, hogy Györgyhazy János tagi-birtokos úr kegyes buzgó neje, egész családi iinnepélylyé tette a mai napot, megjelenvén a templomban s emlékül egy szép aranyos, eddig nélkülözött csillárral, meggyújtott viasz, singnyi magas gyertyákkal az egyhazat negajándékozta. A oltáron is égtek a nagy szal gyertyák, mely azonkívül három gazdag nehéz selyem terittékkel is díszelgett. Ott volt még báró Bottmer hitsorsos magyar csaladja is vidéki vendégekkel. Végül a hitbuzgó főpasztortól, szintoly hitbuzgó nyája érzékeny búcsúval vált meg, a mily szeretettel és tisztelettel fogadta jövésében, olyannal nézett utanna távozásában. Fogadtatásánál örömmel rivaltuk: Isten hozta; távozásánál: az Isten hordozza szerencsésen! Ezen óhajt és kívánságot ki érdemileg bírja, az ma r maga felér egy boldogsággá!. Ezt nyerte el a főpásztor híveitől. P- JSzövetkezzünk az aszódi ev. gymnasium segélyezésére. (Felhívás a pestmegyei ev. lelkészekhez.) Hogy az aszódi gymnasiumra szükség van, bizonyítja a látogatottság. Hogy az aszódi gymnasium életrevaló, bizonyítja az a szellemi ereje, mely nemzeti és protestáns elvek szerinti culturalis missiót teljesít. Hogy az aszódi gymnasium szegény, közös ismérve majdnem minden prot. középtanodának s így nem szégyelli i való. E szegénységet enyésztetni ujabb időben egyik csattanós jelszavunk. De nem szavak kellenek többé, hanem tettek! Szövetkezzünk jó tettre, Atyámfiai férfiak ! Szövetkezzünk 20-án tiszttársak úgy, hogy mindenikünk 50 frtot gyűjtsön a f. é. reformátió ünnepig, hogy a vallás és tudomány nagy átalakulásának emlékünnepén egy ezer forintos alapítványt tehessünk le az aszódi gymnasium oltárára ! En alólirott kötelezem magamat ez 50 frt begyűjtésére. Kötelezzétek magatokat ti is egy általam köröztetendő íven. Az áldás, a siker, az utánzás is, el nem fog ma; radni, mit kérve remélünk Istentől a XC zsoltár 17 v. foglalt szent igék értelmében. Láng Adolf. pestm. ev. tanügyi esperes.