Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-13 / 24. szám

fölött tanácskozzanak; melynek eredménye az lett : hogy a többi testvérek is csatlakozván ezen eszmé­hez, megalakult és ugyanazon évben tartatott meg Cso­rnádon, boldogult Zvarinyi Lajos tiszttársunk szives meg­hívása folytán, az első rendes esperességi papi értekezlet. Mentünk tehát Csornádra, a hol nyilt karokkal fogadtak. Láttuk útközben a szép Vác vidékét, szép halmaival s völgyeivel; élveztük üde levegőjét. Itt érez­tük először is a kollegiálitás, a társulási szellem hatal­mát s tapasztaltuk, mily jótékonyan hat a hivatalunkat érdeklő kérdések körül támadó eszmecsere. Áldoztunk ott a boldog emlékezetű Esztergály Mihály, volt főes­peres, a pátens elleni előharcos emlékének is, elzarándo­kolván síremlékéhez, áldást mondván poraira. Már 1873-ban a zsolti járásba, Kis Harta felé vitt Pestről a „Germánia* nevii gőzhajó, melynek fedélzetén mi kedélyes társalgás közt láttuk a török világból fennmaradt érdekes történelmi pontokat ; a legkedvesebb tájképeket, a Duna szőke habjai közti erdős ligeteket ; mígnem keblére fogadott a vendégszerető Harta. Két éjt és egy napot a legkedélyesebben eltöltve, itt győ­ződtünk meg, hogy a vándor conferentiának nincs párja, csak az, a ki jelen volt, láthatta s tapasztalhatta, hogy mi egy prot. pap háza s családja az ő szeretett kedves egyszerű otthonában s vendégszeretetében. És itt nemcsak vendégeskedtünk, de tanácskoztunk is, meg­néztük az iskolákat, templomot, sőt egy két derék gaz­dának csinosan berendezett lakát, gazdálkodási s élet­módját, mindenből tapasztalást vive magunkkal haza. 1874-ben ismét Dunán és kocsin utaztunk Kis-Ko­r'ósre, az alföld e kies vidékére, esperességünk legnépe­sebb egyházaba, a hol az érdekes értekezleten kivül más egyébbel is bővítettük tapasztalatainkat. Megtekintet­tük Petőfi, a nagy költőnek szülőházát s emlékszobrát, a terjedelmes iskolákat, a régi templomot, mely 55 ezer forintnyi költségvetés mellett, gyönyörű stylben újra építtetni szándékoltatott. Mindezek élvezetes órákat szer­zének nekünk, s felejthetlenné tették előttünk a Kis-Kőrösi napokat. Mit szóljak az 1875-ben Aszódon tartott 4-dik ér­tekezletünkről, a kedves Cserhátról, arról az esperessé­günk alma máterjáról, azokról a nemzeti ünnepélyessé­gekről, melyeknek conferentiánk máj. 26-án szemtanuja volt. Pedig mindezeknek értekezletünk volt egyik létesí­tője ; mert ha conferentiánk nincs Aszódon, az esp. gyűlés sem tartatik ott, s ha ez nincs ott, valószínűleg a Petőfi-ünnepély is más időre halasztatik. És ki volna képes mind ehhez még a testvéri szeretet kedves megtes­tesülését élő szóval kifejezni, melyet aszódi testvérünk­nél tapasztaltunk ? ! 5-dik értekezletünket 1876-ban Péteriben tartottuk meg, melyről krónikásunk, az értekezlet jegyzője, azt jegyzé fel, hogy három kimentett lelkészen kivül az es­peresség minden lelkésze megjelent s így legnépesebb volt. — Itt .tárult fel előttünk a Hild által épített szép templom szép oltárképével, mely vidéki helyen ritkítja párját. Isten e szép hajlékában imádkoztunk és először éltünk az Úrnak szent vacsorájával testületileg. Templom­ból kijövet, az egyház elöljárósága üdvözlé az értekez­letet, miután 50 ev ota nem látta a papi testületet egy­házában összegyülekezve ; holott a régi időkben Pongrác Boldizsár és Földváryak alatt itt tartattak az esp. közgyűlések. Majd Teleky Júlia grófné kertjébe mentünk, ott egy terebélyes hársta alatt tanácskoztunk, mely ér­tekezlet komolyságát később a barátságos ebéd, s kedv­derítő társalgás váltá fel, s nehézzé tette az elválást. Hatodik értekezletünket 1877-ben tartottuk meg Domonyban, a szép „Galga® völgyében, esperességünk Demokritusánál, most már az Úrban nyugvónál, kinek emlékezete legyen áldott. Itt a Kandó-féle uri kertben, a természet kies földén; komolyan és kedélyesen tanácskoztunk, s később oly kifogyhatatlan vendégsze­retetnek tanúi valánk, mely csak Domonyban volt lehet­séges, mely felejthetlenné teszi ezen értekezletünket. Hetedik értekezletünk 1878-ban Cegléden tartatott az alföldnek e kies helyén, az esp. közgyűlés alkalmá­val, a hol ismét ünnepélyességeknek voltunk szemtanúi. De hisz ezekről fölösleges is tán bővebben szólanom minthogy ezek még mind friss emlékezetünkben vannak. Elég, ha Cegléd vendégszerető egyházának s derék lel­készének, kik nekünk az együttlét óráit annyira kedve­sekké tették, évek múlva is köszönetünket s hálánkat nyilvánítjuk. A nyolcadik értekezlet Budapesten tartatott meg m. évben, esp. gyűlés alkalmával és íőleg az aszódi gym­nasiumnak emlékirata alapján megindítandó rendszeres segélyezés ügyével foglalkozott. Most már recapitulálva az előbb mondottakat, azt mondhatná a tiszt, konferentia, hogy szép érzelmek ezek, reminiscentiák, sőt kegyeletességnek is beillenek, de hol vannak elősorolva conferentiánk valódi hasznai, a meg­vitatott practicus tárgyak, mint conferentiánknak fő célja ? Erre azt mondom, hogy a 8 év óta pertractált tárgya kat ily rövid idő alatt elősorolni alig lehetséges és az ok nak többje már életbe van léptetve, azoknak a közéletben már hasznát is vesszük ; más részük elmosódott, elszunnya­dott. A többi között csak e hármat említem fel. Az aszódi conferentiában ment határozatba, hogy ágost. hitv. evang. egyházunknak is egy önálló magyar egyházi lapja legyen, mely speciális érdekeinket képvi­selje, mert ez testületünk tekintélye szempontjából is kívánatos. Meg lett, meg is indult, de első szerkesz­tője rövid idő alatt elhalálozván, vele sírba szállt lapja is. — Megszűnt létezni s nem találkozott ébresztő, a ki azt halál álmából felserkentette volna. Persze ennek nem a mi conferentiánk az oka. A második kedves tárgya conferentiánknak, — mely folytonos izgatottságban tartja lelkeinket — az aszódi gymnasium felsegélyezésének ügye. Sok év óta vajú­dik ez ügy, attól tartok, hogy a legforróbb akaratunk s részvétünk mellett sem lesz meg a kívánt eredmény. A sok titulus meg lesz vitulus nélkül. Hogyha még ezek

Next

/
Thumbnails
Contents