Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-13 / 24. szám
fölött tanácskozzanak; melynek eredménye az lett : hogy a többi testvérek is csatlakozván ezen eszméhez, megalakult és ugyanazon évben tartatott meg Csornádon, boldogult Zvarinyi Lajos tiszttársunk szives meghívása folytán, az első rendes esperességi papi értekezlet. Mentünk tehát Csornádra, a hol nyilt karokkal fogadtak. Láttuk útközben a szép Vác vidékét, szép halmaival s völgyeivel; élveztük üde levegőjét. Itt éreztük először is a kollegiálitás, a társulási szellem hatalmát s tapasztaltuk, mily jótékonyan hat a hivatalunkat érdeklő kérdések körül támadó eszmecsere. Áldoztunk ott a boldog emlékezetű Esztergály Mihály, volt főesperes, a pátens elleni előharcos emlékének is, elzarándokolván síremlékéhez, áldást mondván poraira. Már 1873-ban a zsolti járásba, Kis Harta felé vitt Pestről a „Germánia* nevii gőzhajó, melynek fedélzetén mi kedélyes társalgás közt láttuk a török világból fennmaradt érdekes történelmi pontokat ; a legkedvesebb tájképeket, a Duna szőke habjai közti erdős ligeteket ; mígnem keblére fogadott a vendégszerető Harta. Két éjt és egy napot a legkedélyesebben eltöltve, itt győződtünk meg, hogy a vándor conferentiának nincs párja, csak az, a ki jelen volt, láthatta s tapasztalhatta, hogy mi egy prot. pap háza s családja az ő szeretett kedves egyszerű otthonában s vendégszeretetében. És itt nemcsak vendégeskedtünk, de tanácskoztunk is, megnéztük az iskolákat, templomot, sőt egy két derék gazdának csinosan berendezett lakát, gazdálkodási s életmódját, mindenből tapasztalást vive magunkkal haza. 1874-ben ismét Dunán és kocsin utaztunk Kis-Kor'ósre, az alföld e kies vidékére, esperességünk legnépesebb egyházaba, a hol az érdekes értekezleten kivül más egyébbel is bővítettük tapasztalatainkat. Megtekintettük Petőfi, a nagy költőnek szülőházát s emlékszobrát, a terjedelmes iskolákat, a régi templomot, mely 55 ezer forintnyi költségvetés mellett, gyönyörű stylben újra építtetni szándékoltatott. Mindezek élvezetes órákat szerzének nekünk, s felejthetlenné tették előttünk a Kis-Kőrösi napokat. Mit szóljak az 1875-ben Aszódon tartott 4-dik értekezletünkről, a kedves Cserhátról, arról az esperességünk alma máterjáról, azokról a nemzeti ünnepélyességekről, melyeknek conferentiánk máj. 26-án szemtanuja volt. Pedig mindezeknek értekezletünk volt egyik létesítője ; mert ha conferentiánk nincs Aszódon, az esp. gyűlés sem tartatik ott, s ha ez nincs ott, valószínűleg a Petőfi-ünnepély is más időre halasztatik. És ki volna képes mind ehhez még a testvéri szeretet kedves megtestesülését élő szóval kifejezni, melyet aszódi testvérünknél tapasztaltunk ? ! 5-dik értekezletünket 1876-ban Péteriben tartottuk meg, melyről krónikásunk, az értekezlet jegyzője, azt jegyzé fel, hogy három kimentett lelkészen kivül az esperesség minden lelkésze megjelent s így legnépesebb volt. — Itt .tárult fel előttünk a Hild által épített szép templom szép oltárképével, mely vidéki helyen ritkítja párját. Isten e szép hajlékában imádkoztunk és először éltünk az Úrnak szent vacsorájával testületileg. Templomból kijövet, az egyház elöljárósága üdvözlé az értekezletet, miután 50 ev ota nem látta a papi testületet egyházában összegyülekezve ; holott a régi időkben Pongrác Boldizsár és Földváryak alatt itt tartattak az esp. közgyűlések. Majd Teleky Júlia grófné kertjébe mentünk, ott egy terebélyes hársta alatt tanácskoztunk, mely értekezlet komolyságát később a barátságos ebéd, s kedvderítő társalgás váltá fel, s nehézzé tette az elválást. Hatodik értekezletünket 1877-ben tartottuk meg Domonyban, a szép „Galga® völgyében, esperességünk Demokritusánál, most már az Úrban nyugvónál, kinek emlékezete legyen áldott. Itt a Kandó-féle uri kertben, a természet kies földén; komolyan és kedélyesen tanácskoztunk, s később oly kifogyhatatlan vendégszeretetnek tanúi valánk, mely csak Domonyban volt lehetséges, mely felejthetlenné teszi ezen értekezletünket. Hetedik értekezletünk 1878-ban Cegléden tartatott az alföldnek e kies helyén, az esp. közgyűlés alkalmával, a hol ismét ünnepélyességeknek voltunk szemtanúi. De hisz ezekről fölösleges is tán bővebben szólanom minthogy ezek még mind friss emlékezetünkben vannak. Elég, ha Cegléd vendégszerető egyházának s derék lelkészének, kik nekünk az együttlét óráit annyira kedvesekké tették, évek múlva is köszönetünket s hálánkat nyilvánítjuk. A nyolcadik értekezlet Budapesten tartatott meg m. évben, esp. gyűlés alkalmával és íőleg az aszódi gymnasiumnak emlékirata alapján megindítandó rendszeres segélyezés ügyével foglalkozott. Most már recapitulálva az előbb mondottakat, azt mondhatná a tiszt, konferentia, hogy szép érzelmek ezek, reminiscentiák, sőt kegyeletességnek is beillenek, de hol vannak elősorolva conferentiánk valódi hasznai, a megvitatott practicus tárgyak, mint conferentiánknak fő célja ? Erre azt mondom, hogy a 8 év óta pertractált tárgya kat ily rövid idő alatt elősorolni alig lehetséges és az ok nak többje már életbe van léptetve, azoknak a közéletben már hasznát is vesszük ; más részük elmosódott, elszunnyadott. A többi között csak e hármat említem fel. Az aszódi conferentiában ment határozatba, hogy ágost. hitv. evang. egyházunknak is egy önálló magyar egyházi lapja legyen, mely speciális érdekeinket képviselje, mert ez testületünk tekintélye szempontjából is kívánatos. Meg lett, meg is indult, de első szerkesztője rövid idő alatt elhalálozván, vele sírba szállt lapja is. — Megszűnt létezni s nem találkozott ébresztő, a ki azt halál álmából felserkentette volna. Persze ennek nem a mi conferentiánk az oka. A második kedves tárgya conferentiánknak, — mely folytonos izgatottságban tartja lelkeinket — az aszódi gymnasium felsegélyezésének ügye. Sok év óta vajúdik ez ügy, attól tartok, hogy a legforróbb akaratunk s részvétünk mellett sem lesz meg a kívánt eredmény. A sok titulus meg lesz vitulus nélkül. Hogyha még ezek