Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-13 / 24. szám

egy szolgáló kötelességeit, főznek neki, ágyat csinál­nak stb., míg mások a Balakrischnát, vagy az isten- j gyermeket, az elragadtatott szülők bárgyú gyöngéd­ségével tisztelik. De legtöbb bajt okozott az utolsó osztály. Ennél a férfiak női ruhába bújtak, hogy mint menyasszonyok várhassák a vőlegényt, sírva, kiáltozva és epedve a szerencsétlen szeretők minden fájdalmával Igen, ez még nemi kihágásokra is vezetett . . . Ez a mysticismus, és óvjuk India theistáit ezen lelki betegségtől. A valódi kegyesség, mint Martineau mondja, a hit és élet, a munka és bizalom összekötésé­ben áll. Bensőleg a meggyőződés mélységében, a tö­rekvés tisztaságában és magasztosságában áll, külsőleg egy istentfélő- és tisztelő élet komolyságában. Szereti az Istent, de törekszik is járni az Úrnak félelmében. . . . Ily kegyességre van szüksége a mi népünknek. A mystikus esztelenségből elég volt már nálunk. Arra kell tanítanunk a férfiakat és a nőket, hogy a kegyesség azon szépség és kedvesség, mely az egészségből szár­mazik, és nem a betegség utálatossága, s hogy az em­ber szabad legyen, nem kell az észt az érzelmeknek feláldozni, hanem ezeket egyesíteni kell egy hit- és munkateljes életben.* Legyen elég ennyi, annak megmutatására, mily veszélyes a mystikus hajlam az indiai lelki életre, s annak felderítésére, mily aggodalmas helyzetbe jutott Szen mysticismusával. 2. A szakadás a Brahmo-SzamadsJ>an.— 1878. aug. havában történt, hogy Indiában s reá nemsokára Ang­liaban is a Brahmo-Szamads tagjait és barátait a legmé­lyebb izgattottságba hozta azon hír, hogy házasság van készülőben Szen leánya és a kuts-behari fiatal Ma­haradschah közt. Ez utóbbi még nem volt 16, a leány még nem 14 éves : így e tervezett egybekelés gyer­mekházasság volt; és pedig épen Szen és barátai voltak azok, kik már évek óta komoly, valóságos ke­resztes hadjáratot folytattak a gyermekházasság ellen, épen ebben mutattaták fel az egyik legnagyobb bajt, a mely miatt az indus nép sülyed, hanyatlik ; bizonyít­ványokat szereztek benszülött és európai orvosoktól, kik mind ezen erkölcstelenség ellen nyilatkoztak s panasz­kép hozták fel ennek szomorú következményeit mind morális mind physikai tekintetben, s végül a Brahmohá­zasokra nézve egy különös törvényt is eszközöltek ki a kormánytól, mely a férfiúnál 16, a nőnél 14 évet hatá­rozott meg, mint a házasságképes kor minimumát, s még , ezen kor is igen alacsonynak tekintetett a brahmoisták körében. A fent jelzett pár tehát sem az angol, sem a brahmoisták rítusa szerint nem kelhetett egybe, hanem ' csak a pogány szokás alapján. Ezen felül még a fiatal herceg nem is brahmoista volt, hanem pogány. így ezen házassági terv a brahmoegyház alaptanait támadta meg. Azért épen nem csuda, hogy ennek hire mind Indiában, mind Angliában a bámulat és boszankodás viharát kel­tette fel, és minden félőt jöttek a komoly intések, hogy e há­zassági szándékkal felhagyjanak. Erre feleletül megjelent a Mozoomdar — Szen barátja és a Brahmo-Szamads má­sodik titkára által kiadott Indián Mirror-ban az eljegy­zés kihirdetése. E lap ugy tünteté fel, dicsőítve ezen házasságot, mint roppant nagy haladást Indiának társa­dalmi történetében: im egy fejedelem, Bengalia egyik legrégibb nemzetségének sarja felül emelkedik rangon és kaszton, s igy megtörte az utat, melynek az ind-élet örvendetes átalakulásához kell vezetnie. Igaz, sajnálni le­het, hogy a jegyespár nem idősebb, ámde az angol kormánynak akarata, hogy a házasság megköttessék, mielőtt a herceg további kiképzése végett Angliába utazna. A még kiskorú herceg mellett ugyanis a gyám- és nevelői tisztet az angol kormány vette kezébe^ s ennek kitűzött célja volt, egy mívelt indiai családdal kötendő házassági szövetség által a herceget teljesen megnyerni az európai míveltség számára. Több brahmoista család atyjánál kérdést tettek e célból, de mind elutasító vá­laszt adtak, egyedül Szen volt, ki késznek nyilatkozott, azon feltétel alatt, hogy a házassági egybekelés csak néhány év múlva történjék meg. Végre abba is bele­egyezett, hogy a menyegző még az angliai utazás előtt ünnepeltessék, — de csak úgy, ha biztosítják arról, hogy ez tényleg csak eljegyzés leend. Azzal is megelé­gedett, hogy a brahmoista egybekelési szertartás helyett csak olyan igértetett meg neki, a melynél minden fel­ötlő és bálványozási szokások mellőztetni fognának. Ezzel tehát nem volt kizárva a házasságnak pogány jellege, és különösen a monogamia nem volt biztosítva. Ezen házasság hivatalos kihirdetése után a brahmo­isták siettek azonnal megtenni a szükséges lépéseket. Először is tiltakoztak Szennek egyes barátjai és tanítvá­ványai Kalkuttában részint szóval, részint Írásban; ezek Szennek közelebbi nyilatkozatára lettek utasítva, a mi azonban elmaradt. Azután egy körirat küldetett ki a tartományban levő 80 egylethez ; 65 helyről jött felelet s ezek között csak kettő helyeselte a házasságot, 44 elitélte a legszigorúbb kifejezésekkel. Most tiltakozás tiltakozásra jött részben még táviratilag is egyesek, tes­tületek, tanulók, nőegyletektől, sőt még az összes hazai sajtó is a Mirror kivételével, ugy tekinté Szennek ezen lépését, mint eddigi elveinek feladását. A tiltakozások mind a tárgyhoz méltó alakban vannak fogalmazva, nyíltan kifejezik sajnálatukat, hogy egy ily ünnepelt lelki vezérrel kell szembe szállaniok, és felsorolják mind­azon erkölcsi és vallási okokat, melyek a házasság sőt még az eljegyzés ellen is szólanak. Felhozzák, hogy mily sértő világot fog vetni a Brahmoegyházra azon tény, mely egy herceg kedvéért a legszentebb alapelvek elárulását jelenti, hogy Szennek állásánál fogva az egy­házban kötelessége feladni ezen szándékolt házassági szö­vetséget. Minden tiltakozás sikertelen maradt; Szen mély hallgatásba burkolódzott, környezete kijelenté, hogy nincs ideje a sok iratot átolvasni, még kevésbbé reá­juk válaszolni. A tiltakozó bizottmány Kalkuttában most egy nyíl-

Next

/
Thumbnails
Contents