Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-06 / 23. szám
magat, szereljük fel oly fegyverekkel a további küzdelemre, melyek a győzelmet biztosítják. Alapot kell teremtenünk, mely mellett a tandíj leszállittassék. Ha ez meglesz, úgy megnépesul intézetünk, mint egyik versenytársa sem. Hogy példát hozzak fel, az allami polgári leányiskolában az egész évi tandíj 6 frt., nálunk 20 frt. A múltkor egy igen buzgó protestáns apa szinte érzékenyen panaszolta, mennyire szeretné három leánykáját a protestáns leanynöveldébe küldeni, de hát nagy különbség van 18 és 60 forint tandíjban. Bizony nagy. Azért itt kell első sorban segítenünk. Ott lehet akkor a zárda. Iskolánk szelleme, jó hírneve népességet teremt. Ott lehet akkor az a palota, a mi szerény, ligetes, fak árnyaiban elvonult iskolánk tantermei megnépesednek. De a pénz nagy hatalom, az ellen csak szintén pénzzel lehet kérdéses ügyünkben segíteni. Tökéletesen osztom Cinke úr azon véleményét, hogy legalább annyi nőnevelő intézetre volna szükségünk, a hány gymnaziumunk van. Es ez így nem levén, hatiy család gyermeke marad minden képeztetés nélkül vagy igen hiányos nevelésben részesül, a mi a nő egész lényét tekintve, veszedelmesebb amannál. Igen fontos s igen figyelemre méltó, a mit ezután említ, hogy »a tanitó képzésről már lemondott az egyházkerület, vigyázzon, hogy a nőneveléssel is úgy ne cselekedjék !( < Pedig ez is igen könnyen megtörténhetik. És akkor, hogy fogunk állani a nőnevelés kérdéseivel ? Ez az, a mi igen nagy fontosságú. Protestáns leányaink nevelése akkor azután igazán át lesz játszva a zárdai nevelésnek. Miért ? Mert abba az állami leányiskolába bizonyos társadalmi szempontok miatt nem minden csalad adja szívesen gyermekét s át fogja küldeni a zárdába. De más részről képzeli-e egy a protestáns szellemre még valamit tartó ember is, hogy abban az allami intézetben, még ha protestáns erők alkalmaztatnak is, meglegyen az a szellem, melyet felekezeti intézetünknél mindég feltalálunk, mely ébreszt, elevenít, mely a leánykának szívet, kedélyt ad ? Nem vagyok elfogult, de a paragrafusok iskolájából nem várom a jövő igazi családanyát. Caveant consules ! Tóth Pál, a miskolci prot. leánynovelde igazgatója. Alsó-borsodi tanítói kör értekezlete. Az alsó-borsodi Mezőkeresztesi ref. tanítói kör f. évi értekezletét május 19-ikén Tibold Daróczon tartotta meg, mely az előre megállapított sorrend szerint, gyakorlati előadásokkal vette kezdetét. Ugyanis : Helybeli tanitó Sütő István, tanítványai első és második osztályával, a számtanból tartotta gyakorlati előadását. — Míg ugyancsak Csillik Balázs tisza-nánai tanitó a felsőbb osztálylyal a tizedestörtek előadását mutatta be a jelen volt tagok előtt. Mind két előadó tanitó módszere s eljarasa helyesnek és sikerültnek nyilváníttatott. E két előadas utan a tanítványok elbocsáttattak. — S kezdetét vette a tulajdonképeni értekezlet, mely a következő rövid beszéddel nyittatott meg : »Tisztelt palyatársak ! Alig van fontosabb, alig van terhesebb, — s talán egyetlen egy hivatal sincs annyi felelősség-és kellemetlenséggel összekötve, mint a tanítóé. Fontos, mert egy nemzedék értelmessége vagy tudatlansága, ebből folyólag aldasa vagy atka kisérendi. Terhes, mert ha a mai kor igényeinek, törvényeinek , kívánságainak lelkiismeretesen eleget tenni igyekszik a tanitó, akkor nemcsak pedagógnak, hanem művésznek, mesterembernek, kertésznek stb kell lenni. S mondjam-e, mennyi felelősséggel jar mind ez ? Mondjam-e, hány felsőbb hatóságnak van alarendelve, kik előtt mindannyiszor számolni kell a tanítónak, valahányszor egyiket hivatalos kötelessége, másikat lelkiismerete, illetőleg ügyszeretete és buzgósága, míg ismét másikat szeszélye, — az iskolaba, tehát a tanitó műhelyébe vezeti. Elmondjam-e azon kellemetlenségeket, melyeket at kell élni mindazoknak, kik magukat a tanitói-pályára határozták, illetőleg tanitói-pályára léptek ? Elmondjam-e, hogy ezen munkák teljesítése mellett is megtörténik néha, hogy a legrafinirozottabb eljárásnak van alávetve, ha neki ártani akarnak ? S mind ezeket számba véve t. pályatársaim, talán elcsüggedjünk ? vagy magunkat gyáván megadjuk és hunyászkodással, hízelgéssel viseljük ? Nem, véleményem szerint, egyiket sem szabad tennünk ! Mert aki elcsügged, előre nem haladhat! ki gyáván megadja magát, bizonyságot tesz gyengeségéről s képtelenségéről ! ki pedig hunyászkodással, hízelgéssel akarja magát fenntartani, az eljátszotta önérzetét, férfias jellemét! Kérditek, t. palyatarsaim, mi tehát a teendőnk ? Az, hogy a mit fontos hivatalunk teendői tőlünk megkívánnak, igyekezzünk annak lelkiismeretesen megfelelni. Az, hogy hivatalos teendőink terheit emeljük örömmel s a mi csak lehetséges, teljesítsük. Az, hogy minden hivatalos teendőinkről, az arra rendelt felügyelőnek, ha azt kötelessége, vagy az ügy iránti buzgósága vezérli, számoljunk kész szívvel azzal, a mi hatalmunkban van. Ha pedig megtörténik, hogy egyesek szeszélyének vagy fondorkodásának volnánk kitéve, azt soha se akarjuk orvosolni „szeget szeggel( < mint mondani szokás, hanem mindig a józan ész és törvény szavaival. Tehát a szeszély ellenében higgadt komolyság, ^ a fondorkodás ellenében pedig férfias nyíltságunkkal védekezzünk. És ezt így tennünk nemcsak szabad, hanem kö-
