Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-30 / 22. szám

Szegényalap. Nem tagadható, hogy a keresztyénség legelőször nem mint tanfogalom, hanem mint szeretet és szeretet­teljes életközösség lépett a világba. Jéz>is figyelmezte­tett és intett bennünket: „Uj parancsolatot adok nek­tek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti egymást. Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek.4 Ezen parancsolat értelmében gondolkoztak és cse­lekedtek az első keresztyének. Első hivatalnokaik —- ha azoknak nevezhetők — beteg- és szegényápolók va­lának, kik a hívektől gyűjtött könyöradományokat szét­osztották és segítséget nyújtottak a segélyre szorultaknak. A középkor scholasticismusával és dogmatizáló irányával majdnem egészen megfeledkezett a keresz­tyénség ezen eredeti világhódító feladatáról. Herdernek egyik főérdeme az, hogy „a keresztyénség egyetemes humán jellemét emelte érvényre4 2 ) és a szeretet és hu. manitás nyilvánulásaiban azon tényezőt hangsúlyozta, mely minden vallas közvetlen lényegéhez tartozik, mond­ván : „Die Religion ist die höchste Humanitát des Men­schen !4 Ma is a vallás különösen ezen szeretetteljes és hu­manistikus törekvéseivel hódítja leginkább a sziveket De ezen szeretet nem fog az érzelem szentélyében el­zárva maradni, vagy üres szóval és phrasissal megelé­gedni, hanem ki fog lépni az élet nyomorába és ott mint mentő angyal ápolni és segíteni az apostol intése szerint: »Fiacskáim, ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.4 3 ) Ily szép programúi megvalósításahoz azonban az anyagi eszközök nélkülözhetlenek. Ezeket illetőleg a kath. egyház nagy előnyben van. Csak most olvastuk, hogy a hercegprímás megint 100.000 frtnyi alapítványt tett szegény iskolák és tanítók segélyeztetésére. Minden püs­pökségben vannak alapítványok, melyek szerencsétlenek, elhagyott özvegyek és árvák segélyeztetésére, szegény ifjak és leányok neveltetésére bőven szolgálnak és sok jótétemény gazdag forrásává lesznek. Az érdekeltek és a nagy tömeg csakis a jótétemények mennyisége és nagysága után ítélvén, a bőven adakozó katholicismust fölibe fogják helyezni minden más vallásnak. A protestantismus e téren még nem állhatja ki a versenyt a kath. egyházzal, melynek főpapjai 150 — 500.000 frtnyi évi jövedelmet húznak és melynek jó­szágai 18 millió frtra rúgnak 4 ) De a kezdet a szegény­alap megalapításához már nálunk is megtörténhetnék. Hogy mi módon, azt különösen az ev. ág. hitv. tiszai ke­rületre nézve röviden elmondom. ') János evangy. 13, 34—35. 2) Ullmann : Das Wesen des Christenthum®, magyarban ; Thcol. könyvtár. V. 212. 8) János I. lev. 3. 18. :: *) Dr. ToWy "István KircbewefQira. 26: •;. .• v • :•'.-V Az 1878-dik évben Rimaszombaton tartott tiszai ke­rületi gyűlésen Cékus superintendens úr a többi között következő értelmű indítványt tett: Méltatlan szenvedé­sünknek igyekezett véget vetni II. József türelmi pa­rancsa, mely okt. 25-kén 1781-ben bocsáttatott ki és mely esakhamar 230 anyaegyházat hozott létre. Méltó tehát, hogy minden egyház templomépítésének százados emlékünnepét lélekemelő ünnepélyességgel megtartsa, ezen ünnepélyhez előre készüljön s intézkedéseket te­gyen, miszerint az necsak szellemi tápot, lelki épülést nyújtson a híveknek, hanem közgyűlés által eszközölt alapítvány által tegye azt az utókorra nézve is örökké emlékezetessé. A kerület magáévá tette e javaslatot, az egyha­zakat kötelezőleg utasítván, miszerint a II. József-féle türelmi parancsnak százéves emlékünnepét, 1881 -ben a reformáció emléknapján, egyidejűleg, kivétel nélkül ke­gyeletes ünnepélyességgel iiljék meg; továbbá beható­lag ajánltatik az illető egyhazaknak, hogy az egyes templomok százéves alapíttatási emléknapjai a megfelelő évben szintén kegyeletes ünnepé avassák és pedig oly módon, hogy az ezen alkalomból a hivek lelkesedésé­nek és áldozatkészségének élő forrásaiból életbeléptetendő valamely szent célú mű által a késő utókor számára is maradandóvá tétessék amaz örömnap emléke. Ily szent célú mű volna az egyházközségi sze­gényalap, ez felelne meg legjobban a vallás lényegé­nek, a szeretetnek. Ez allana összhangzásban korúnk hu­manistikus törekvéseivel. A gyűjtés ily szegényalapra a mostani ínséges időben, az igaz, nem igen sokat eredményezne. De a kezdet ily nehézségén más módon is lehetne segíteni. A 20,000 frtnyi államsegélyből kerületünkre éven­kint 5000 frt esik. Ezen Összeg ez idő szerint az eper­jesi kerületi tanítóképezde támogatására fordíttatik. Az említett intézet anyagi viszonyai azonban Zsedényi és más kegyes alapítók gazdag alapitványai óta, sokkal kedvezőbbek, mint csak néhány évvel ezelőtt is. Pénz­tára 1878-dik évben 4343 frttal és- 89 krral növeked­vén, az intézet tőkéje jelenleg 61873 frt 93 krra rúg, mely összeg csak 6 százalékkal kamatoztatva, évenkint 3712 frtot és 38 krt jövedelmez, nem számítva a többi más mellékes bevételeket. Ily kedvező anyagi viszo­nyok között lehetne, ha csak egynehány évig is, azon 5000 frtot, mely mint államsegély ez ideig a tanítóké­pezde által vétetett igénybe, kerületünk egyházközsé­geinek igazságos kulcs szerint kiosztani, oly feltétellel, hogy a reájok eső részletet egy szegényalap életbe­léptetésére használják fel. Ezen részlethez még hozzá lehetne venni azon offertoriumot is, melyet az egy­házközségek évenkint a nevezett képezde javára gyűj­tenek. Az igaz, hogy az ily úton gyűjtött és a szegény­alapra szánt összeg eleintén csekély volna. De a kez­det megvolna, az alap állana, melyen tovább lehetne építeni, a cím adva volna, melyen az adakozók és ha-

Next

/
Thumbnails
Contents