Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-23 / 21. szám

Hol van tehát itt is a rosz jármas ökröt jellemző ^szegre húzó® eljárás ? De ha már tollat fogtam, fel kell szólalnom kerületünk azon szintén megtámadott eljárásának védelmére is, hogy miként a többi kerületek, nem elégedve meg csupán superintendensek és főgondnokok, bár elismeréssel méltányolt s teljesen magáévá tett feliratukkal, a kerületekbeli előleges összebeszélés nélkül külön is hangot adott feljajdulásának; mert hisz ép ez eljárásukkal bizonyították be a legélénkebben a kerületek azt, hogy egész mélységében átérezték a középtanodai okt. ügynek a prot. egyházra nézve nagy jelentőségét; ez által tanúsították éber őrállási képességüket; ez által váltották be a prot. közönségnek a kerületekbe helyezett azon bizodalmát, hogy még ha a főtábori kar megtette is alkalmilag a maga tisztét, a derék hadak sem aludták el a harci riadó talpra, fegyverbe hívó szózatát; mert a míg az a szellem él a prot. egyházban, addig jogait meg fogja védeni, tiszteletben tudja tartatni; de amint megelégszik azzal, hogy mások, habár bizalma teljességét biró közvetlen övéi tegyenek helyette, — azonnal féltenünk kell a szunnyadó magyar prot. egyház minden jogát. De tán az is áll, hogy több szem többet lát. Ki volna az p. o., a ki a mi kerületünk részéről proponált legcélszerűbb módozatot, a gymn. államsegély tárgyában, a leglényegesebb, a legfontosabb s a legüdvösebb és az állam altal is elfogadható, sőt praecedens által is támogatott jobbitmánynak ne tekintené ? Es nem tanulságos, nem nagy jelentőségü-e a kormány és a hazai közvélemény megalakítására nézve is, s így a törvényhozásra nézve is, hogy a külön-külön tanácskozott kerületek mint egy ember állottak ki a sikra, s egytől-egyig, együtt gondolkoztak, együtt éreztek s egyet határoztak, hogy tehát a 3 millió prot. e., nemcsak vezérférfiaiban, de egyetemében is egy sziv, egy lélek, egy gondolat a prot. autonom jogok tárgyában, mint századok óta, úgy ma is! ? Mi csak örvendeni tudunk e megnyugtató, e jogainkat egyedül biztosító éberségnek ; minket ép az ellenkező eljárás hangolt volna le sokkal inkább s azt helytelenítettük volna teljesen. Körmendy Sándor, dunántúli ev. ref. e. ker. jegyző. Egy agg tanitó 50 évi jubilaeuma. A kies Somlyó vidék egyik szerény faluja, a veszprémi evang. egyházmegyéhez tartozó Nemes-Szalók íolyó évi május hó 17-dik napján megható ünnepélynek volt színhelye. A 69 éves Borbély Sándor ág. evang. tanitó ünnepié 50 évi tanítói jubilaeumát. Ajubiláltnak az említett napon közvizsgája lévén, ezzel vette kezdetét az ünnepély. A kitűnő eredményű vizsga után e filiális gyülekezetnek is lelkésze Borbély Sándor dabronyi lelkész úr emelkedett hangon, áthatva a nemesen küzdő agg tanitó (az ő nagybátyja) fényes érdemei tudatától, lelkes üdvözlő beszédet tartott. Utána szót emelt maga az agg ünnepelt férfiú s hosszú beszédében elősorolta e nagy idő alatti viszonyát népéhez s valóban nemes büszkeséggel mondhatá, a mit százak hallatára elmondott, miszerint nem volt egész tanítói működése alatt nemesszalóki hívei közül I még csak bűnvádi kereset alatt is csak egy híve sem. Az ünnepelt után a somlyó-vidéki evang. tanítói ! kar nagy számmal jelen volt tagjai léptek elő s az Öszszes tanítói kar nevében alólirott üdvözölte a mindenki előtt kedves embert, az igaz tanítót, a hazai tanitók példányképét; a jelenvoltak legifjabb tagja Halász Lajos pedig, a jubilált agg kartársnak egy díszes babérkoszorút nyújtott át illő felirattal. Ezután a somlyó-vidéki lelkészi kar jelen volt három tagja állott fel s a lelkészi kar nevében Szalay Sándor nagyszőllősi lelkész úr beszélt az evangeliumi lutheránus tanítóról s az ünnepelt érdemeiről. E beszéd végeztével a lelkészi kar jelenvolt tagjai egy művésziesen összeállított nefelejts-virág-csokrot nyújtottak át az ünnepeltnek. Végül a fent említett gyülekezet érdemekben megőszült felügyelője, a mély vallásosságáról ismeretes Szakonyi I. úr intézett néhány szót az általa is mindig tisztelt s szeretett agg tanítóhoz s elérzékenyülve mondá a többi közt, hogy volt idő, midőn e gyülekezet szeretett tanítóját elvitték volna, de ő szerény fizetése mellett is megmaradt nemesszalóki hívei között s turt, nélkülözött, csak hogy híveit boldogíthassa. Felügyelő úr azzal végzé beszédét, könnyező népéhez fordulva : becsüljük meg továbra is magát kedves tanítónkat, valamint az ő tanítását. Megjegyzendő, miszerint felügyelő úr gondoskodott már arról is, hogy ünnepelt tanítójuk a legmagasabb helyen is kitüntetésben részesüljön s valószínű az is. hogy ez idén a Zsedényi-féle alapítványból 1 is ő fogja megnyerni az illető jutalmat. így végződött be a ritka magasztos ünnepély a templomban, a jelenvoltak örömkönnyei s lelkes éljenzései között. Talán nem lesz érdektelen felemlíteni, hogy alig van Nemes-Szalókon olyan ember, a ki az ő neveltje ne volna s ki atyjának ne nevezné ünnepelt öreg barátunkat. De ki is mutatták kedvelt hívei, hogy valóságos atyjuknak tekintik őt. A templomból felkoszorúzva, , karjaikon vitték lakásába. Mint minden nevezetes esemény, úgy ez ünnepély is lakomával végződött, a gyülekezet által rendezve. E lakomán a számos vidéki vendégen kivül a gyülekezet minden családja képviselve volt. Éljen sokáig az érdemekben gazdag férfiú oly jó egészségnek örvendve, mint a minővel ekkorig az ég megáldotta. S ha teste gyengülni fog is, legyen lelke mind végig oly fiatal, mint a minő volt 50 évi jubilae, uma ünnepén.