Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-16 / 20. szám

órát s így az egész ünnepély 2 óra alatt megy véghez. Ezután a confirmált gyermekek ismét a paplakra jőnek és confirmációi emléklapokat osztogatok ki nékik, mit ők emlékbe berámáztatnak és a szoba díszitésére felfüggesztenek. Délután szokott a confirmációi prédikáció tartatni; az isteni tisztelet után a gyermekek búcsút vesznek tőlem és tanitójoktól. Népem szorgalmasan gyakorolja a templomot, de e napon tágas templomunk minden zuga megtelik. Nem dicsekvésből, de látom, tapasztalom, hogy ez az ünnepélyes alkalom sok szépet, sok jót teremtett már eddig is gyülekezetemben és hiszem, isten segedelmével sok jónak lesz szülője a jövőben. Müveljük hiven e tért, fektessünk e szertartásra nagy súlyt, felmelegíti ez a lelkeket s ez által is megtanulja a gyülekezet vallását szeretni s az áldott gyümölcsök elmaradhatlanok lesznek. A szeretet lelke legyen velünk! Poór József. A tiszáninnen való ref. egyházkerületnek a képviselőházhoz intézett kérvénye a gymnasiumi és reáliskolai törvényjavaslat tárgyában. (Vége.) Ilyen szellem és törekvés, iskolai állapotaink méltánylatánál tanúsított ilyen indulat hatván át, m. t. képviselőház, a miniszteri törvényjavaslatot általában véve, vele szemben kénytelenek vagyunk alázatos tisztelettel kijelenteni, hogy mi eddigi álláspontunkról, a gyakorlat által elég világosan körvonalozott autonom jogainkról mindaddig le nem monhatunk, mig a különböző vallásfelekezetekre tartozó jogviszonyok törvényszerüleg nem rendeztetnek s az ide tartozó nagy kérdések el nem döntetnek; annyival is inkább, mert minket, különösen az oktatás és átalában az iskolaügy terén versenyképesekűl, más, különböző hatalmas eszközökkel rendelkező felekezetekkel szemben, továbbra is csak önkormányzati jogunk tarthat meg s meg vagyunk győződve a felől, hogy a protestáns iskolákra, attól a perctől kezdve, a mikor azok az eddigi szabad szellem légköréből o o talán a jelen miniszteri tervezethez hasonló korlátok közé erőszakoltatnak, csak a hanyatlás, a szellemi gyengülés órái következhetnek. De ha nem lehetünk megelégedve a törvényjavaslat egészén végigvonuló irányzattal, nem lehet észrevételek nélkül hagynunk, a mélyen tisztelt képviselőház kegyes engedelmével, a törvényjavaslat reánk vonatkozó fejezetének különösen azon pontjait sem, melyek a protestáns egyházra kisebb nagyobb mértékben sérelmesek. Igy nevezetesen a pontozatok sorában mindjárt első helyen feltűnő az, hogy ugyanazon törvényjavaslat, mely indokolásában maga is elismeréssel kénytelen nyilatkozni protestáns egyházunknak a közmiveltség emelése körül kivívott érdemei felől: mint helyez bennünket a 62. §. egy jogi alapra a magános intézetek fenntartóival: nyilván megvonván tőlünk ily módon törvényileg azt az elismerést, melyet a javaslat emelkedettebb természetű része biztosit. A miért is mély tisztelettel kénytelenek vagyunk kérni, hogy protestáns egyházunk iskolai és önkormányzati jogainak rendezése végett, egy külön fejezet szenteltessék számunkra az alkotandó törvényben. A 63-ik szakasz második kikezdése úgy rendelkezik, hogy valamely intézet ^egyesektől vagy társulatoktól is, csak azon esetben fogadhat el segélyt, ha semminemű feltételt nem köt ki.c Bármennyire helyeseljük is különben általánosságban ezen szakasznak célzatát, magát a kifejezést azonban mégsem tartjuk szabatosnak, mert hiszen annak értelmében aztán az illető segélyező, áldozatkészségeért még annyit sem kívánhat meg, hogy az alapítványából is élő intézet felekezeti jellegű legyen s ily szövegezés mellett, csak egy kis merész magyarázat kell, hogy nekünk protestánsoknak ne szabadjon jövőre, híveinktől semmi olyan alapítványt elfogadnunk, a melynek hagyomány-levelében talán határozottan kiköttetik, hogy az csak bizonyos protestáns szellemű kiváló irány ápolása végett tétetik le kezeink közé. A 65-ik szakasz második kikezdése is egyike a reánk nézve legsérelmesebb intézkedeseknek, annyira, hogy ez egymaga eléggé -világosan bizonyítja azt: mily hibásan értelmezi a minisztérium a >

legfőbb felügyeleti jog* természetét, s mily nagy mértékben kívánja azt kiterjeszteni. Az 179°/i évi XXVI. t. c. 5. §. világosan kifejezi, hogy ^a mindkét hitvallású evangélikusoknak mindenkor szabad legyen iskolákat fentartani, azokban a tanítás és tanulás módját, szabályát és rendjét rendezni/ a törvényjavaslat szóban forgó szakasza pedig azt kívánván, hogy ^a köteles tantárgyakat, azokból az ismeretek terjedelmét és mértékét, az országos közoktatási tanács meghallgatásával, a miniszter állapítja meg,* ez által igazán nem látszik felhagyni számunkra más rendelkezési jogot, mint pusztán annyit, hogy mi a kiszabott tantárgyak közül egyiket vagy másikat mely napon adhatjuk elé, vagyis egyszerűen az órarend megállapítását. A törvényjavaslat 69-ik szakaszát nem tekinthetjük egyébnek, mint az egész törvényja-