Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-09 / 19. szám

KÜLFÖLDI EGYHÁZ És ISKOL A. Missiói képek Németországból. Sokat szeret a német a magáéból, már mint tudományából, politikájából, culturájából mindenfelé, még messze országokba is juttatni. Hanem e mellett kötelességének tekinti egyszersmind azt is, hogy a keresztyén szellemet s érzületet is meghonosítsa mindenütt ott, hol az még hiányzik A külső vallási missiónak munkásain kivül, kik az idegen világrészek pogány lakosait részesitik a keresztyén vallás áldásaiban, hirdetvén nékik az evangyéliomot, a német belső missiónak is sok munkása van, kik magában az országban őrködnek, hogy az istenfélelem tüze el ne hamvadjon. A német missiói törekvések hatalmas ébresztői s fejlesztői első sorban magok az egyetemek, hol a missiónak rendes tanszéke van. Azonkívül minden egyetemen a sok tudományos célú egyletek nagy sorában ott találjuk a missiói egyesületet is, melynek tagjai egyetemi hallgatók, kiket egy érdek fűzött össze : a missiói érdek. Feladatuk az, hogy a missió ügye iránt minél szélesebb körben ébresszenek figyelmet, hogy missiói tárgyú felolvasások tartása, valamint missiói iratok, tudósítások körözése által egymásközt fejlesszék a buzgalmat, tágítsák az ismeretkört, és hogy más hasoncélu egyletekkel való érintkezés által az összetartozandóság érzetét ápolják, s a közös érdeket tisztán megőrizzék. Ezen ifjak azután, kilépvén az életbe, megtartják a nyert benyomásokat, s a missió sörény munkásaivá lesznek. És a missiónak már sok ily munkása van Németországban ; beszélnek erről a tények, s a közhangulat is erről tanúskodik. Alig van önérzetes és jó keresztyén ember, a ki a missió iránt ne érdeklődnék, mi több, ki maga is bizonyos tekintetben missiói hivatást ne érezne. A nagyobb városok a missiói törekvések gyúpontjai, hol a hivatottak majd előadások tartása, majd missiói színezetű istentiszteletek rendezése, majd ismét e célra szolgáló egyesületek alakítása által az ügynek híveket szerezni iparkodnak. Szóval Németországban a missió ügyét sokan szolgálják, a kik mind ébren vannak. Mindnyájan tagjai egy vagy több egyletnek, melyeknek száma igen nagy, a célja pedig igen érdekesen tanúskodik arról, hogy mint ápoltatik a missiónak minden legkisebb érdeke is. így egyik egyletnek célja: egyházias hangversenyeket rendezni egyházi célokra ; egy másiknak: vallási tárgyú avagy épületes iratokat terjeszteni; egy harmadiknak: izraelita proselytákról gondoskodni ... és így tovább. Még a szépnem is missiói hivatást érez magában, s e tekintetben elég azon számos, s ép azért itt fel sem sorolható nő-egyletekre hivatkozunk, melyeknek célja: röviden mondva, az Isten cultuszát ápolni e földön. Egy berlini nő-egyletről azonban mégis részletesebben szólunk, és pedig azért, mert célja szép és érdekes. Chinára irányul ugyanis tekintete, s feladatául azt tűzte ki, hogy minden évben néhány chinai leányt kiképezzen a keresztyén társadalom számára. Mult évben öt fölnevelt chinai hajadon került ki ily gondos kezek alól, s kettő közülök azonnal férjhez ment, az egyik Berlinben, a másik Honkongban; mindakettőt missionárius vette el. Hát ezek mind szép és örvendetes dolgok. Németország a protestantismus zászlaja alatt missióját teljesitni iparkodik; csakhogy ezalatt Róma sem alszik. Annak is van missiója és pedig világraszóló missiója. Hogyan gyakorolja azt szemben Németországgal ? Ezen kérdésünkre egy német hazafi és buzgó protestáns az igaz fajdalom hangján ekképen felelne : nem tudjuk, mennyi azon áldozatok száma, melyeket Róma évenkint Németországtól a maga részére megkíván; mert igazán áldozatoknak nevezhetők azon lelki s testi szépséggel megáldott ifjak, kiket Róma kiválogat, hogy azokat fölnevelvén Németországnak visszaadja. Ez is egyébiránt a létért való küzdelemnek egyik módja, mely az emberi életet egy dilemmával megszaporítja. Az elmondottak kapcsában el nem kerülhetem, hogy meg ne emlékezzem még röviden azon vallási tárgyú felolvasásokról, melyek a karácsonyi húsvéti időköz alatt Berlinben ez idén tartattak. A protestáns úgynevezett „ Vereinhaus^-ban minden héten egyszer tudományos modorban s az orthodoxia szellemében tartatott felolvasás, a mikor is mindig szép számú közönség gyűlt össze s a német császári család tagjai közül is, alig volt reá eset, hogy ne lett volna valaki jelen. A Vereinhauson kivül az úgynevezett „protestáns vagy unio-egylet* szintén rendezett hetenkint egyszer felolvasási estéket. A felolvasások nyilvánosak voltak, s népszerű modorban tartattak. Az irány szababadelvü. Az itt hallott sok szép előadás közül csak egyre reflektálok. Dr. Grimm, vidéki lelkész, beszélt egy alkalommal a hitről s a hitvallásról, és pedig oly sikerrel, hogy a közönség az előadás végén tapsriadalomban tört ki, a mi a németeknél, a kik kivéve a színházat másutt nem igen szoktak tapsolni, kiváló jele az elösmerésnek. A szónok, miután beszélt a hitről, melynek olyannak kell lennie, mint a vértanuké s hitujitóké volt, beszélt a reformatióról, mely a már romlásnak indult keresztyén hitet megjavította, s az előrehaladás útját megteremtette, áttért azután azon ellentétre, mely egyrészt az orthodox és szabadelvű irány közt másrészt e kettő s a tudományok között fönáll, s idevágóan következő érdekesen összeállított képben illusztrált: A reformatio házának két szülöttje volt. Az egyik, az első szülött, maga a protestáns egyház. A másik, az ifjabb testvér. Az első csakhamar, a mint jogai birtokának tudatára jutott, megfeledkezett ifjabb testvére iránti kötelességeiről, a ház egyedurává lett, testvérét pedig kizaklatta a szülői házból. Ez elmenekült a nagy világba, s ott ugy vitte dolgát, hogy nemsokára fölkereste őt a dicsőség, melynek fénye elragyogott egé-z m