Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-11 / 2. szám

Tőled minden jót remélve : Vigasztalást küldesz Te onnan. A koporsót . . azt se félem : Ott is atyám vagy te nékem. Szined előtt leborulok, Mert tudom, hogy megujulok : A buzgóság, hit felmagasztal. Ezt a földet elfelejtve, Imádkozva, énekelve, Az egekbe ragadsz magaddal, Zsámolyodnál, tiszta Jóság ! Lehull rólam a gyarlóság. Ha egedből visszatérek : Újra bíínös ez a lélek, Rátapad a föld szennye, átka, De ha egyszer mindörökre Felrepülhet szent körödbe, Porhüvelyét itt hagyva hátra : Méltó lesz Rád és magasztal Vég nélkül az angyalokkal. Pósa Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Report of an official visit to Transylvania, on occasion of the tercentennial commemoration of Francis Dávid. Addressed to the council oj the British and foreign uniiarian Association b>/their appointed representative, Alexander Gordon, M. A. London 37. Norfolk street, Strand. Lapunk bezárta előtt érkezett kezünkhöz ez érdekes kis füzet, melynek 42 lapját hirtelenében átforgattuk; hiszen magyar protestáns emberre nézve oly érdekfeszítő, hogy ha a kezébe veszi, le sem tudja tenni, amíg végig nem olvasta. Szerző, ki belfasti unitárius lelkész, tavaly aug. 4-én hagyta el csendes otthonát, hogy mint a „British atid Foreign Unitarian Association4

egyik képviselője vegyen részt a Dávid Ferenc elitéltetése és három százados évfordulója alkalmaból Székely-Keresztúrott tartott unitárius egyházi emlékünnepélyen. Tudvagyára, jóravalóságára és kitartó szorgalmára vall az, hogy, mint a ielen füzetben önmaga megjegyzi, ez alkalmat nem akarta egyedül szertartásos megjelenésre fölhasználni, hanem arra is, hogy megismerkedjék a világon legrégibb unitárius egyház szervezetével, s azon népnek tényleges eletével és vezéreszméivel, melynek keblében ez három századdal előbb meggyökerezett. Igen természetesen első teendőjének tartotta, idegenre nézve oly annyira nehéz hazai nyelvünk megtanulását. E célját el is érte. Lapunk mult évi 45-ik száma vezércikkében B. G. munkatársunk méltán írt róla ekképen : „Gordon Sándor, a belfasti derék unitárius leik. egyike azon keveseknek, akik bírják a kulcsot a magyar protestánsok szivéhez, akiknek nincs szükségük közvetítőre, hogy megértessük vele magunkat; hanem sajá t zengzetes nyelvünkön képesek hozzánk szólni.4

Magyar nyelven tartott lelkes felköszöntőjét magunk is hallottuk Csik-Szeredan, a székely-egylet lakomájan ; jelen füzetét pedig „Boldog újévet kivan alazatos szolgaja az iró4 fölirattal küldé be lapunk szerkesztőjéhez. Krakkó felől jött be hazánkba, azért, hogy a volt lengyel fővarosban tudakozódjék az egykor ott is virágzott unitárius egyház felől. Görög unitusokhoz utasították őt, mert hiszen ott már az unitarianismusnak úgyszólván híre enyészett; mindössze is utcanevek (Ulica Aryánska és Ulica Racowiecka), az ariánus temető; Galícia egyéb részeiben Luczanowicében szintén az ariánus temető, Luslawicében Sozzini sírja stb. tanúskodik emiékökről. Budapestre sept. 14-én érkezett, hol Jakab Elek volt kalauza. Nagy és méltó elismeréssel szól Jakab Elek útbaigazító, viszonyainkról fölvilágosító magyarázatairól; de különösen kiemeli, hogy Jakab Elek oly roppant szolgalatot tett egyhazanak, aminőt csak tehet a történetíró. Dávid Ferencről oly munkát irt, mely méltán odaallitható a M'Crie által Knox Jánosról és Carlyle altal Cromwell Olivérről irt nagy történelmi monographia mellé. „Sikerült neki leleplezni az unitárius mozgalom valósagos úttörőjének hű képét, azon egyetlen emberét, kinek szelleme elég mély s igaz volt, hogy egy oly szülemlő i egyházat megalapítson, mely túlélje a muló hitvitákat és hogy a szabad hit mellett maradandó tanúsagot tegyen.4 Jakab Elek vezette őt be Buzogány Áron és Ferenc | József püspök barátságába, kikről szintén a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik. Kolozsvárt nemcsak az unitárius, hanem egyéb felekezetek kiváló férfiaival, Nagy Péter püspökkel, Szász Domokossal, Finalyval is huzamosabb ideig érintkezhetett, s minden oldalról annyi szívességet tapasztalt, hogy önvallomasa szerint: „A mint a helyzet újságán túl voltam, bamulattal vettem észre, hogy tökéletesen otthon éreztem magam, mintha nem is volnék idegenekközt. Azon kezdtem gondolkodni, hogy vagy én vagyok magyar, anélkül, hogy tudnám, vagy valami idetévedt angol ag emberei közé kerültem.4 A kolozsvári unit. egyház múltját és jelenét röviden ismertetve, Taylernek a Theological Revievv 1 869-iki jan. füzetében tett azon megjegyzésére, hogy az ottani unit. templom egyátalában nem tarthat szamot építészeti szépségre, úgy igazítja helyre, hogy a kolozsvári főtemplomon nincs ugyan díszítés, mindössze néhány fa• ragvány a szószéken : de azért egyszerűségével, nagy arányaival és fehér falaival imponáló hatást gyakorol a belépőre. Átalában mindenütt, ahol szükséges, védelmünkre kél s csekély és nagy dolgokban egyaránt, mindig bábozás nélkül áll ki a síkra mellettünk. Elmondja, hogy Kolozsvárt a színháznak több a latogatója vasárnap este, mint a sok templomnak együttvéve reggel; ezt azonban hajlandó annak tulajdonítani, hogy a Királyhágón 4*