Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-25 / 17. szám

A dolog ugyanis egyszerűen abból áll, hogy én, tekintve a prot. népünknél is mindinkább terjedő vallástalanságot ; tekintve, hogy a tanítóság a vallás iránt közömbös, a vallás szolgái, a lelkészek irányában pedig ellenséges álláspontra helyezkedik : iparkodva e szomorú jelenség okát megfejteni, egyúttal törekedtem kijelölni az útat és módot, mely szerint — szerény véleményem szerint — e bajon segíteni, s a vallástalanság hydráját megfojtani lehetne. Visszatérve tárgyamra, Gyurátz úr elismeri, hogy a vallástalanság korunkban még a protestantismus kebelében is aggasztó mértékben terjed ; de az általam ajánlott orvoslási módozatot elvetve — helyette semmit nem nyújt. Gyurátz úr engem észrevételének több pontjában következetlenséggel vádol ; holott saját észrevételei nem állják ki mindig a következetesség tűzpróbáját. Ugyanis, maga elismeri, hogy „mindenik felekezet jó vallásos embereket akar nevelni/ En már számos iskolát látogattam és mindenütt úgy tapasztaltaltam, hogy a vallásoktatás középpontját ezen magasztos, ezen valláserkölcsi parancs képezé: „Szeresd az Istent mindenek felett, szeresd felebarátodat, mint önnön magadat/ Ezen szavakkal Gyurátz úr is elismeri, hogy minden vallásnak egy az alapja, egy a kiindulási pontja, hisz én is csak ezt állítottam. Nem következetlenség-e már most elismerni azt, hogy minden vallásnak alapja közös, és visszautasítani annak folyományait? Nem minden alapot nélkülöző szélmalom harc-e oly elv ellen küzdeni, a melynek alapjáúl szolgáló elvet magunk is hisszük és valljuk ? Ezzel válaszomat be is rekeszthetném; miután azonban értekezésemben az általam indítványozott vallásoktatásnak csak irányelvét jelöltem meg: nem látom feleslegesnek ezen elv bővebb kifejtését. Szükségesnek látom itt először is a felekezeti vallásoktatás meghatározását adni; illetőleg annak veszélyességét a vallásosságra kimutatni. E kérdésre a felekezet fogalmának megadásával felelhetünk. Mi a felekezet ? A felekezet nem egyéb, mint a megegyező hitciklcelyeh (dogmák) altal egybekapcsolt egyének vallásos társulata. A felekezeti vallásoktatás már most az, mely ezen hitcikkelyek tanítása által már a gyenge növendékeket a felekezet kebelébe bevezetni akarja. Mik pedig ezen hitcikkelyek ? Ezek oly vallásos vitairatok, melyek, meglehet koruk vallásos meggyőződését helyesen fejezték ki, és a melyeknek históriai becsét el nem ismerni tőlem távol legyen; de, hogy azok Krisztus tanát egyszer mindenkorra változatlanúl, hűn fejeznék ki, s hogy a jelen prot. meggyőződés hű lenyomatai lennének : azt épen prot. létemnél fogva egyáltalában el nem ismerhetem. Tekintettel már most arra, hogy a hitcikkelyek a vallástudomány által nem véglegesen elfogadott axiómák ; tekintettel arra, hogy az iskola, főleg pedig az elemi népiskola minden tantárgyból csak azt adhatja, a mi a tudományban már vita tárgyát nem képezi: önként következik, hogy a hitcikkelyek már csak ezen oldalról is, a népiskolai oktatás tárgyát nem képezhetik. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy nem egy hitcikkely, nemcsak népiskolai növendék, hanem népiskolai tanitó, sőt nem egy végzett theologus által is meg nem érthető ; hogy más meg oly tartalmú, miszerint inkább erkölcsrontólag, mint javítólag hat a gyenge, ártatlan, bűnnélküli gyermeki szívre : világosan kitűnik, hogy azok ! az elemi mindennapi iskolából minden áron kiküszöbölendők. Mert kérdem, nem megmételyező-e az ártatlan, 3-ik, 4-ik elemi iskolás, 8—g éves gyermek lelkére, midőn a hitcikkely nyavalyás és bűnös voltát ismerteti el vele ? Ha már most a hitcikkelyeket az elemi iskolai vallásoktatás terén elejtjük, azonnal ott vagyunk az általános vallásnál, az az olyan vallásnál, melyet mindennemű felekezet egyaránt tanulhat. Hogy mi adhatja meg az ilyen vallásoktatásnak a felekezeti színezetet, melyet Gy. úr oly nagy ellenmondásnak vél, arra nézve a következőkben óhajtom magamat kifejezni. A hitcikkelyeket nem tartalmazó imák, zsoltárok, vallásos énekek, melyek ép oly kevésbé ellenkeznek úgy a katholikus , mint a protestáns, vagy épen zsidó vallás hitelveivel, azon anyag, mely felekezeti köntösbe öltözteti a vallásoktatást; de lényegileg az ilyen vallásoktatás nem felekezeti, hanem általános. Azt hiszem , hogy nincs oly elfogult katkolikus, ki egy „Mint a szép híves patakra stb/ elénekeltetését gyermeke által vallásos lelkülete megsértésének vehetné. Avagy a vallás lényegéhez tartozik-e az, és nem inkább a szokás által szentesített felekezeti színezetét adja meg a vallásnak, ha fennállva összetett kezekkel, vagy térden állva és keresztvetéssel imádkozunk, fedett vagy fedetlen fővel. (Bővebben 1. Bánhegyi. A felekezeti iskoláztatás veszélyei.) A mi az általam jelzett vallásoktatás tárgyát illeti, arra nézve a következőkben vagyok bátor szerény véleményt nyilvánítani. Nincs a mívelt népek kebelében olyan vallás, melynek alapigazságait ne az istenség, specialiter a monotheismus, az embernek ehhez és egymáshoz való viszonya, a halhatatlanság , a halál után való megjutalmazás, képeznék. Nem látom már át, hogy ezen dolgokról miért ne lehetne egyformán és egy helyen a zsidó nép concrét példájában beszélni ? Hogy minden félreértésnek elejét vegyem, nem látom feleslegesnek magamat systematicusabb alakban kifejezni. Szerintem — azt hiszem Gyurátz úr szerint is — a vallásnak két oldala van, t. i a szoros értelemben vett vallási — az istenségre vonatkozó — és az erkölcsi. A mi az elsőt illeti, az a zsidó nép életében lelt leghűbb kifejezést. A mi a másodikat illeti, az minden rangú és rendű emberekre leghatékonyabb alakban Jézus példabeszédeiben és életében lett kifejezve. Ebből önként foly, hogy ezek egy általános vallásoktatásnak igen hasznos tárgyai. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Jézus példabeszédei, tana, nem oly dolgok, melyek az ó-testamentomban — habár nem oly vonzó a'akban is —