Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-25 / 17. szám

célozza : alulírottak megbízatásunk értelmében összejöttünk, hogy ezen törvényjavaslatot átvizsgáljuk és a mennyire szükségesnek mutatkoznék, egyházunk békekötéseken alapuló, törvényekben biztosított önkormányzatának megóvása érdekéből a kellő lépéseket megtegyük. Miután a törvényjavaslat csakugyan több olyan határozatot tartalmaz, a melyet önkormányzatunkra sérelmesnek és veszélyesnek látunk : aggodalmainkat mély tisztelettel és bizodalommal terjesztjük a t. képviselőház elé, kérelmezvén, méltóztassék a törvényt az általunk előadott azon elveknek megfelelő módosításokkal alkotni meg, a melyek szerint az — meg vagyunk győződve — hogy önkormányzatunk sérelme nélkül a magyar állam és a hazai közművelődés érdekeinek is megfelel. Tisztelt képviselőház! A törvényjavaslat megvizsgálásánál és megítélésénél egyházunk törvényes önkormányzatának, igazainak és a tanítás szabadságának megóvása szempontjából, valamint a magyar állam és a magyar nemzeti közművelődés szükségeinek és jogosult érdekeinek tekintetbe vételével a következő három alapeszméből indulunk ki: I., Mindig tisztelettel elismertük s ma is elismerjük az államnak, s a magyar államfőnek a király O Felségének iskoláink irányában felelős kormánya által gyakorlandó legfőbb felügyeleti jogát. Az államot a dolog természeténél fogva is megillető ezen jog világosan ki van fejezve hazai törvényeinkben, különösen az 179% XXVI. t. cikkben. Ezért nem kifogásolhatjuk, ha azon törvény- , ben, mely magát a gymnasiumi és reáliskolai oktatást rendezi, egyszersmind ezen felügyeleti jog gyakorlása s annak módozata is közelebbről megállapíttatik. Nem kifogásolhatjuk azon intézkedéseket, melyek szükségesekűl mutatkoznak arra, hogy az állam kormánya megismerje s figyelemmel kisérhesse nyilvános iskoláinkat, azokban az oktatás rendjét, menetét és eredményeit, ' valamint az igazgatást. Ámde e főfelügyeleti jog gyakorlása egyházunk törvényes önkormányzatának veszélyes megsértése nélkül nem terjedhet ki egyébre, mint őrködésre a felett, hogy iskoláinkban az oktatásnak a törvényben megállapított rendje, az 179% XXVI. t. cikkben úgy mondott coordinatio literariae institutionis megtartatík-e s általában a törvény rendeleteinek elég tétetik-e ? Minden a mi ezen túl megy, és a mi az államkormánynak a főfelügyelet gyakorlása címén bármiben rendelkezési jogot adna, vagy a kormány számára általa megadható, de ép úgy meg is tagadható engedélyezéseket tartana fenn: minden ilyen, a mely mértékben a törvényben foglaltatnék: azon mértékben lenne törvényes önkormányzatunknak és szabadságunknak érzékeny csorbítása. II., Elismerjük az állami törvényhozás azon jogát, hogy a közoktatás ügyét az egész országra nézve szabályozza. Nemcsak tudjuk és elismerjük, hogy a mi szabadságainkat is biztosító 1790/1 XXVI. t. c. is kimondja, hogy a törvénynyel megállapítandó coordinatio literariae institutionis a vallás tárgyain kivűl a mi iskoláinkra is kiterjesztendő, de sőt épen a múlt évben megtartott conventünk is főleg ily törvény hiánya miatt emelt szót a legfőbb felügyeleti jog részletes szabályozása ellen. Azonban itt háromhoz kell ragaszkodnunk : 1-ször ahhoz, hogy e törvényben ránk nézve is kötelezőleg csak azok határoztassanak meg, a melyek szükségesek arra, hogy intézeteinknek s azokban az oktatásnak az állam által a nemzeti közműveltség, mint nagy állami érdek szempontjából megkövetelhető egy bizonyos színvonalra emelkedése biztosíttassék. És ne foglaltassanak oly intézkedések, melyek a belső iskolai életet s különösen az oktatás szellemét, irányát, szabadságát és szabad fejlődését eleve megkötnék, vagy akár kívülről csak korlátoznák. 2-szor, hogy a törvényben az iskolák szervezetére, berendezésére, a tanfolyamokra és az oktatás mértékére a mi megállapíttatik, mindaz csak a minimumot képezze, a melyen felül és túl még többet tenni szabadságunkban maradjon. 3-szor, hogy a mit az állam a fentebbi 1. és 2. pontban említett cél érdekéből szükségesnek lát reánk nézve is kötelezőleg megszabni (a mi aztán a főfelügyeletnek is tulajdonképeni tárgyát képezi), mindez a törvényben határoztassék meg szabatosan és világosan, hogy tudjuk, mihez kell magunkat állandóan tartani s ne legyen semmi a változó államkormányok kegyétől és engedélyétől függővé téve. III., Tudjuk, hogy napjainkban a szabadság és egyenjogúság nevében nemcsak a különböző hitfelekezetek, mint egyházi testületek, hanem a haza minden polgárai az oktatás terén is egyenlő szabadságot és jogosultságot igényelnek. De a más hitfelekezetekkel és polgári társulatokkal, sőt még a magánosokkal is egyenlő szabályok alá helyezésben csak úgy nyugodhatnánk meg, ha az egyenjogúság mindenben következetesen keríesztűl vitetik és egyiknek sem adatnak a másik felett sem kedvezmények, sem oly előnyösebb állás, mely a többivel szemben még ma is kiváltságosnak tekinthető. Ezért mélyen fájlaljuk, ha a közoktatásnak egyenlő jogalapokra és kötelezettségekre íektetett rendezését nem előzi meg a hitfelekezetek