Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-11 / 15. szám

tületeink s még egyletek körében is. Azonkívül, hogy mindegyik egyházkerület gyűjtéseket rendez e célra, vannak egyházak, melyek az árvák perselyébe külön is elküldik szent siklusaikat. így p. o. némely egyház megajánlotta, hogy évenkint fizet egy rendes tagsági díjat azaz hat forintot, mint a besztercebányai, eperjesi, győri, kassai, miskolci, nyíregyházi, szarvasi, szeghegyi s több bácskai evangelikus, a csurgói, makói, török-sz.-miklósi reform, egyházak; mások ajánlottak s adnak kisebbnagyobb évi segélyt p. o. a pesti magyar reform, egyház 40 frt, a német ref. egyház 12 frt, a pápai ref. egyház 59 frtot, k.-nyéki 20 frtot : ismét vannak nőegyletek p. o. a dobsinai, miskolci, pápai, rosnyói, selmeci, melyek rendes tagsági díjat fizetnek. Mindezen adományok azonban a fokozódó szükségek fedezésére nem elégségesek, és a mult évben is a felvételért folyamodóknak több mint felét vissza kellett utasítani, a jelen évben pedig hihetőleg egy ötöd részét sem lehet a folyamodóknak bevenni ; de meg a közelebbi csapásteljes években, a midőn a nemesebb keblii emberbarátok oly sok oldalról voltak igénybe véve szűkebben is folytak be árvaházunk részére az adományok, mint a korábbi időkben, azért a választmány egy újabb jövedelemforrást nyitandó, felkérte elnöke által a hazai prot. egyházmegyék elnökségeit, hogy eszközölnék ki azt, hogy minden e. megye, mint ilyen, ajánlaná meg évenkint egy rendes tagsági díjnak — 6 forintnak fizetését. Ezen csekély összeget egy oly nagy testület pénztára alig érezne meg, míg ellenben egyletünk pénztárába csak a királyhágón inneni 74 e. megye részéről közel ötödfél száz forint, vagyis majdnem három árva eltartására kívántató összeg folynék be. Az elnökség ezen felhívását némely egyházmegye még a mult évben tárgyalás alá vette, s a reményeit kedvező eredménynyel, a mennyiben vagy kötelezték magukat az évi 6 írt díj fizetésére, vagy pedig beküldötték az annak megfelelő tőkét — 100 frtot. Nevezetesen ekként intézkedtek az árvái (6 árvái egyház cim alatt), bácskai, kemenesaljai, sáros-zempléni, soproni, zalai, zólyomi, 13 városi, tolnai, felső-vasi evangelikus, továbbá a bihari, debreceni, mezőföldi, belsősomogyi református egyházmegyék; ezenkívül a felsőbaranyai reform, e. megyéből küldetett 114 frt. Az árvaegylet igazgató választmánya hálás köszönettel fogadta az elősorolt egyházmegyék kegyes intézkedését; de egyszersmind reményli, hogy a mely e. megyék ezen felhívás kibocsátása óta még gyűlést nem tartottak, ez ügyben nem határozhattak, követni fogják a jó példát, és mint testület legalább is egy tagsági díj fizetését megajanlandjak. Reményünk teljesülhetése érdekéből nem szükséges buzdító szavakkal élnem, kivált oly férfiakkal szemben, kik az e. megyei határozatok hozatalára befolynak ; de azt nem tartottam feleslegesnek, hogy most midőn legtöbb helyütt, az e. megyei gyűlések tartatnak, az illetők figyelmét ezen ügy iránt felkérjem. Farkas József. A ref. superintendensek, a tiszántúli kivételével, f. hó 7-ike óta báró Vay Miklós legidősb főgondnok elnöklete alatt Budapesten tanácskoznak a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról beterjesztett törvényjavaslat ügyében. Az ág. h. ev. superintendensek e hó 10-én érkeznek meg, hogy br. Radvánszky egyet, főfelügyelő elnöklete alatt szintén ez ügyben ülésezzenek. A tanácskozás egészen magánjellegűi s így annak tárgyalásába nem bocsátkozhatunk. » Gyászhirek. Csillag Sámuel nyug. ref. lelkész e hó 5-én Debrecenben elhunyt. — Botkos Kálmán orsz. képviselő, évek óta a marosi ref. e. m. egyik legmunkásabb algondnoka, f. hó 5-én elhunyt. Tompán, ősi lakából temették. A háznál Jánosi György tompái lelkész mondott gyászbeszédet, a sírboltnál előbb Vályi Pál esperes, aztán Berecky Sándor e. m. algondnok és Kerekes Sámuel búcsúzott a boldogúlttól. A marosi e. megye majd minden lelkésze jelen volt a végtisztességtételen. Béke poraikra ! NECROLOG. Haberern Jonathán emlékezete. Elválás okozta könnyeinket s elválást nem enyhíthet egyéb, mint a viszontlátás reménye. Kölcsey. Résztvevő fájdalmunk egy derék férfiú ravatalát veszi körűi, ki a legnemesebb humanitás megtestesülése volt teljes életében. Haberern Jonathán lelkének, mintegy központját a humánus eszmék képezték. Az emberiesség volt az az oltár, melynek tüzétől hevültek ritka szép erényei; s az volt ama tér, melyen páratlanéi legtöbb érdemet szerzett becsülettel megfutott életében. Az élte minden viszonyaiban jánosi szelídséggel, kÖnyörteljes szívvel és fáradhatlan szorgalommal működött férfiú, németajkú, de hazafias szellemű szepesi családból született Felkán, 1818-ban. Középiskoláit Miskolcon és Kézsmárkon bevégezvén, akadémiai pályája folytatására Jénába és Berlinbe ment. „ Külföldi egyetem ! — úgymond a boldogúlt, Edvi Illés Pál fölött tartott emelkedett szellemű emiékbeszédében, — ez volt a varázsszó, mely a candidatus napjait szépítette, mely éjjeli álmain keresztül fonódott, mely nélkülözésekre s évek feláldozására bírta. Altalános volt a gondolat, hogy a leendő pályára a külföldi egyetem adja az igaz avatást.* Hangya-szorgalommal tanult az egyetemen, s tanulmányai befejeztével nevelői állást vállalt a Szirmay családnál. Ekkor ismerkedett meg a hozzáméltó, erényben épp oly gazdag, szívben oly nemes Liedemann Rózával, Liedemann B. Ferenc pesti előkelő polgár leányával, kit feleségül vévén, a derék asszony lett igazi nemtőjévé, e legboldogabb családélete mega'apítójává.