Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-04-11 / 15. szám
egyik nevezetes ismertető jele a morális állapotoknak. Erkölcsi testületnek tehát, mint a minő az egyház, e momentumot nem szabad ignorálnia. A halandósági arány, úgy egyéni és társadalmi mint államkormányzati szempontból, a legnagyobb fontossággal bir. Nagy halandóság, sajnos socialis viszonyokra, elmaradottságra, vagy szerencsétlen közegészségi helyzetre mutat. Nálunk átalában véve, a mily rendkívül magas a születések száma, épp oly nagy a halandósági arány. Magyarországon évenként minden 28.2 egyén közül hal meg egy ; holott Európa többi részében, átlag véve 39—40, a nyugati culturáliamokban pedig 42—46 lélekre számíttatik egy haláleset. Míg tehát Európában a halálozás átlag 2.5 °/o"ot tes z > nálunk 3.5%' vagyis i°/o-al magasabb.*) E számok, dunántúli egyházkerületünkre nézve is csaknem azonosak. Dunántúl ugyanis 225.671 lélekből elhunyt 7920, vagyis 28.5 lélekre esik egy haláleset, s a mortalitás szintén 3.5 °/o-A kerület 283 anya- és 68 leányegyházában a hívek száma 225.671. E szerint jelenleg, lélekszámra nézve, ez a legkissebb ref. superintendentia: legközelebb áll hozzá a tiszáninneni, hol csak 429-el több a lelkek száma. Összehasonlítottuk az 1873-iki**) és a tavalyi névtárral, s két anyaegyház filiává devalválását olvastuk ki belőlük: Nagy-Maros ugyanis Verőce, Kis-Kovácsi Berhida anyaegyházhoz csatoltatott filia gyanánt. Egybevetettük az 1863-iki névtárral***) is, s úgy tapasztaltuk, hogy itt az egyházak metamorphosisa anyából íeánynyá és viszont, ritka dolog, jóval ritkább mint pl. Erdélyben. 17 év óta u. i. a barsi egyházmegyében Farnad, a belső-somogyiban Brekinszka (egészen uj) és Udvarhely, a komáromiban Förge-Patony és Marcelháza lett filiából materré; a drégely-palánkiban Nagy-Maros, a mezőföldiben Kis-Kovácsi végre a tatai egyházmegyében Héreg, anyagyülekezetből Íeánynyá. Tudvalévő, hogy Dunántúl az anyagi viszonyok átlagos számítással jóval gyengébben állanak, mint Tiszántúl vagy épen Dunamellékén. Leginkább hasonlítható Tiszáninnenhez. Ily kerületekben az affiliálás, rendkívül nagy jelentőségű lelkészeink anyagi helyzetének emelésére, s a mellett, ha helyrajzi számítás szerint hajtatik végre, a hitéletre sincs rossz hatással: a tőszomszéd gyülekezet lelkipásztora, közelségénél fogva, ha van benne ügybuzgalom, bizonyára megtudja akadályozni filiája elárvulását vagy épen szétszóródását. Igy értelmezve az aprócseprő egyházak affiliatiója kérdését, ezentúl aligha akad védője olyan positiók anyagyülekezet sorban fentartásának, mint a minők pl. Tihany vagy Nemes-Oroszi. Tihany: Udvari s Balaton-Füred anyaegyházak, Nemes-Oroszi: Alsó-Fegyvernek és Nagy-Peszek közvetlen közelében fekszik, és bármelyikhez csatoljuk, a humanitas géniuszának csapunk *) Dr. Kőnek : Magyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési mozgalma. Bp., 1880. 30 1. **) Szerkeszté Liszkay József, pápai reform, lelkész. 40 lap. ***) Szerkesztette Mező Dániel, tapolcafői leikés?,. 1,8 lap. ünnepet. Hogy miért, megmondom rövid pár szóval Tihanyon a lelkek száma 135; a lelkész helyzete mily gyönyörűséges, megismertük pár év előtt, midőn a kétségbeesésében öngyilkossá vált lelkipásztor tragédiáját körülményesen megírták. Nemes-Orosziban, hogy állnak a dolgok, mutatja az, hogy most sincs lelkésze; nem akad egy ujabb Bátky*) abba az egyházba, hol a lelkész évi összes jövedelme 315 frt, a tanítóé pedig 112.**) Dunántúl egy rendes lelkészi állomásra átlag 764 lélek, egy rendes tanítói állomásra 72 iskolaköteles gyermek esik. Az arány tehát igen kedvező. De már az egyházmegyék beosztása itt is épp oly képtelen rossz és épp oly aránytalan, mint a hazai ref. státus minden egyéb kerületében. Míg pl. Belső-Somogyban 64 anya- 17 leány egyh. létezik ; addig a drégely-palánki egyházmegyében 7 anya- és 3 leányegyházból áll a mindenség ! S az a 7 ekklézsia is hogy szét van szórva, mutatja az, hogy Losonc és Pilis-Marót (Dunántúl, Esztergom megyében) együvé tartozik. Egyébként, ha minden földrajzi ismeret gúnyjára, Losonc Dunántúlhoz számít, nem is lehet máshová, mint a drégelyi tractushoz csatolni. Csak az a bökkenő, hogy minek tartozik Dunántúlhoz, holott helyrajzilag és közlekedési összeköttetéseinél fogva okvetlenül Dunamellékéhez vagy Tiszáninnenhez számítható. Valóban, Losoncot mai elszigetelt helyzetében, nem hiaba nevezik a magyar protestantismus „Szent-Ilona szigetének I* Egyházunk mai véghetetlen silány beosztását tán semmisem bizonyítja oly szembeötlően, mint hogy e szerint Nógrádmegye Dunántúl, Külső-Somogy ellenben Dunamellékén fekszik. Hisszük azonban, hogy a III. Károly kora óta nem bolygatott egyház-elrendezésünk még sincs annyira megkövülve, hogy kebelében tovább is megtiiretnék ilyes drégely-palánki absurdum, melynek ezelőtt kétszáz esztendővel még csak volt értelme, de ma már „est derisui." A XVII. században ugyanis az a nagy terület, mely Ipoly-Pásztótól, illetőleg Pilis-Maróttói Losoncig terjed, s a melyen jelenleg 7 ekklézsiácska gurnyaszt : el volt lepve ref. gyülekezetekkel, melyeknél fogva, szerves összefüggésben állott a kerület többi részével. A „senioratus Palankiensis, seu Neogradiensis^-ben nem kevesebb, mint 21 anyaegyház virágzott, melyek közül azóta megszűnt Drégely-Palánk, Balassa-Gyarmat, Szécsény, Fülek, Nagy-Maros, Nógrád, Nagy-Oroszi, Rétság, Nőtincs, Petény, Szob, Helemba, Kövesd és Beél***). Megmaradt 7 gyülekezet, élén a fényes Losonccal. Elkövetkezett 1849, s a muszka gondoskodott róla, *) Kik az ,apró papok* nyomorának typicus rajzát akarják megszemlélni, olvassák el a nemes-oroszi lelkész életrajzát ld. (»Baki bácsi4 cím alatt) Keresztyén Család. 1873. 39- e 's 4°. sz. és a Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1876. 6. és 10. sz. **) Sz. Kiss Károly: Monográfiái vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből. Pápa, 1879. 215 1. ***) Lampe (Ember Pál): Hist. Eccl. Ref. in Hurtg. et Trans. Traj. ad Rh. 1728. p. 567.
