Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-11 / 2. szám

abból az általunk fizetett adóból semmi javadalomban ne részesüljenek ? Ily helyzet bizonyára sem az igazsággal nem egyezik, sem az állam jól értett érdekével nem. S én merem állítani, hogy kormányunk az ország közmívelődési ügyének alig adhatna valami által nagyobb lendületet, mint ha a protestánsokat, kiket százados tapasztalat, az iskolaügykezelés gyakorlata, s egyházi egész intézményük lényege és traditioi a tanügy virágoztatására utal, - ha a protestánsokat, mondom, oda segélyezné, hogy gymnasiumi iskolaügyüket országszerte mai feladatának színvonalára emelhessék. Akkor, s csak akkor gondolhatnánk komolyan nagyszerű reform terveink keresztülvitelére, foglalkozhatnánk a debreceni főiskolának egyetemi rangra emelése eszméjével avval a kilátással, hogy meg is lesz. És ha meglesz, hae termékeny eszme valósul, kinek válik ez is javára ? — a nemzeti culturának, a hazának. Ballag i Mór. ISKOLAÜGY. A miskolci h. h. főgymnasium múltja és jelene főbb vonásokban. (Vége ) Az átalakított főgymnaziumi épületben van 10 tanterem, egy könyvtár, egy természettani muzeum, egy vegykonyha, egy tanács-terem, egy seniori lak, egy pedellus lak. Összesen van 17 terem. Két osztály ujabbmodorú székekkel szereltetett fel. A főgymnáziumi épü let, mindenesetre a mai kor igényeinek eléggé megfelel. Tantermei világosak, szárazak, elég tágasak. Egy-egy terem 50—80 növendéket is befogadhat. Az osztályoknak általában uj székekkeli ellátása lett volna még kívánatos, de többet nem tehettünk, mert iskolánk ez időszerűit csakis a nem éppen fényes alapból és tandíjból fedezi kiadásait. — Nem nyer segedelmet felülről, nem híveinktől, kik az utóbbi években, egyrészről a terméketlen időjárás és iparpangás, másrészről a Miskolcon 1878 aug. 30 és 31-ik éjjelén iszonyúan pusztító és romboló árvíz miatt, tömérdek kart szenvedtek, vagyontalanokká lettek, sőt sokan el is vesztek. A mi egyébbiránt főgymnaziumunknak a nagy idő folyaman at fentartását illeti, őszintén mondhatjuk, hogy a miskolci egyház, a protestáns közönség, sőt az egyházkerület is azt mindig a lehető legféltőbb kincsének tekintette a sárospataki főiskola mellett. Szepessy István, Szepessy Zsigmond, Szepessy Péter, Szepessy Ferenc, Vay József, Szalay Sámuel, Gróf Vay Ábraham, Kazincy Péter, Bódog Mihály, Óvári Fodor Miklós, Palóci Horváth Mária, Szathmáry Mihanovich Karolina, Szalay László neveik letörölhetlen betűkkel vannak iskolánk történetében feljegyezve, kik nagybecsű adományaikkal és hagyományaikkal növelték főgymnaziumunk alapját. Az iskolai és egyházi elöljáróság a [tanárok szamát az idő és kor követelményei szerint növelte, azokat, ha szükség volt reá, a külföldi egyetemekre kiküldte. Tantermeit, belszervezését az uralkodó kívánalmakhoz képest átidomította. Főgymnáziumában a jelen század elejétől fogva öt rendes tanár volt egész 1848-ig, kik mellett öt rendes segédtanító működött a filosophiát végzett deákok közül az alsóbb osztályokban. Majd a a Thunféle gymnáziumi szervezet értelmében a tanárok számát nevelni szükséges levén, főgymnáziumunkban nyolc rendes tanári állás szerveztetett és nyolc rendes tanát tanított és tanít 4 segédtanárral együtt az 1850-es évek óta a jelen ideig is. Egy-egy rendes tanár tanít hetenként 21 órát. E mellett tervez, tanácskozik fegyelem, nevelés és tanítas fontos ügyeiben. A tanároknak ily nagy mennyiségű órat tanítani heten ként, különösen oly szakokban, melyeknél a kísérleti órák még egyszer annyira mennek, nem csekély feladat. De azért az illető tanarok lankadatlan buzgósággal fáradoztak e szakokban is, hogy a verseny terén tanintézetünk el ne maradjon s hogy el legyen hárítva teljesen azon hiány a tanari önfeláldozó munkásság áltál, a mit tanintézetünk anyagi állása külömben mas körülmények között előidézhetne. Mit szül a tanerők nevelése tekintetében reánk a jövő, az a kérdések kérdése. Annyi igaz, hogy ha azon nagy igények, melyek ez időszerint egy nyolc osztályú főgymnáziumtól kívántatnak, alább szálittatnak, a miket egyébiránt a növendékek 20% is alig bir meg a gyakorlat szerint akkor 15—18 tanár helyett, mint az előírva van, 10 rendes, 2 rendkívüli tanar is kényelmesen s elég pontossággal végezheti be a gymnáziumi oktatás feladatát s közelitheti meg annak végcélját. A túlcsigázott igényeket a mi főgymnasiumunk jelenlegi alapja sem birná meg, ha csak felülről nem kapna segélyt vagy a hivek buzgósága uj segély forrást nem teremtene. Azonban teljes hitünk és reményünk e részben az, hogy az állam a századokat átélt tanintézeteket, mint a magyar nemzetiség védbástyáit nem elnyomni, hanem segíteni s emelni óhajtja. Tanintézetünk azon olvasztó tégelyek közé tartozik, melyek keblében a külömböző vidékekről jövő idegen elemek kétszázadon át kibékültek és kibékülnek, a tudomány kis Sionja körül egyesülnek, a tősgyökeres, tiszta magyar szó hangjain érzéseik össze olvadván, a magyar állam és nemzetiség iránti honfiúi tiszteletre s önzetlen honszeretetre buzdittatnak és buzdúlnak. E fontos körülmény, mely a tanari kar nevelő s egyszersmind tanító eljárásának tulajdonitható, növelte fokozatosan a miskolci ref. főgymnazium népessé-